- Életem, te tudod hogy mennyi az az egy hónap? 4 db hétvége, 31 magányos nap.
- Ott lesznek Tomék is veled, nem leszel egyedül.
- Tudod, hogy az nem ugyanaz. - elém lépett, és szomorkodó tekintettel rám nézett. - Nem lesz kihez hozzá bújnom. Ki fog cirógatni?
- Nem vagy te macska, Bill. - jó kedvűen felkacagtam.
Három hete ismét otthon vagyok. Kicsit megviseltek lelkileg a kórházban töltött napok.
Most Bill, és a banda többi tagja turnézni indul. Elkezdődik életük ismét egy olyan szakasza, ami tejes felfordulást, mégis megnyugvást hoz el az életükbe. Visszatérnek a gyökerükhöz, az álmaik ismét valóra fognak válni. Egy világ körüli turnéra indulnak holnap, majd egy hónapig haza sem fognak térni. Mondanom sem kell, hogy nekem is szörnyű lesz, nem csak Billnek. Azzal a tudattal felkelni, hogy nem fog rám mosolyogni, illetve nem fog jó éjt puszit adni, kicsit elkeserít.
Ezzel szemben mégis örülök egy kicsit ennek az egy hónapnak. Végre vissza kerülök én is a megszokott kerék vágásba, talán úgy telhetnek majd a napjaim, mint 2 évvel ezelőtt, mielőtt még nem ismertem Őt. Nem arról van szó, hogy bánom a találkozásomat, dehogy. Csupán csak nekem is kell, hogy önmagam legyek.
Bill az egy hónap alatt szinte naponta hívott, és nem hazudok ha azt mondom, naponta akár többször is. Volt, hogy csak bele köszönt, és már tette is le, hisz már a színpad mellett állt, mégis kellett neki ez a kis löket, plusz. Örülök, hogy Ő is visszatért a régi önmagához.
Nem vallottam be neki a telefonba, hogy milyen piszkosul hiányzik. Bár tudattam vele, persze hogy elmondtam, csupán csak azt a kis körítést nem közöltem vele, amit magamban gondoltam. De eljött az a nap is, amikor hazaért végre. Gyomrom parányi szűkült össze, ahogy meghallottam, amint ledobja kulcsait az előszoba üveg asztalára. Sírva rohantam elé, ahogy megláttam az arcát, azonnal tudtam, hogy mit érzett abban a pillanatban.
Azon az éjszaka végre ismét együtt voltunk. Olyan hévvel ugrottunk egymásnak, olyan intenzitással adtuk a másik tudtára a szerelmünket, hogy időnk sem volt arra gondolni, meg fogan-e a kicsi vagy sem. A bódító csókok ízében és a mámoros simogatások közepette nem görcsöltünk rá a baba projektre. Csak szerelmeskedtünk...
(...)
- Bill, kérlek szépen, te nézd meg!
- Miért én? Még véletlen szét töröm, vagy elejtem.
- Egyszerűen csak pillants rá a tesztre.
Akadékoskodott volna még néhány percig, de betoltam a fürdőszobába, hogy nézze meg a terhességi tesztet. Én nem mentem be vele, most nem bírtam volna. Hosszú percekig nem jött ki, az nem lehet, hogy megint nem estem teherbe.
- Baba, mond el! Ne idegesíts fel!
Kilépett a fürdőszobából, és rám pillantott.
- Két csík lett, sajnálom.
Megszédültem. Két csík?
- Tudod Te, hogy az mit jelent? - hirtelen kivert a víz, és az arcomra egy levakarhatatlan vigyor ült ki. - Terhes lettem. Gyerekünk lesz, Baba!!!
- Hogy mi csoda? - száját tátva rohant vissza a terhességi teszt kis dobozáért, majd kitépve belőle a használati útmutatót, hangosan hadarva olvasni kezdte, és ahogy realizálta, mi is történt velük, szinte zokogva vont karjai közé...
(...)
Több mint két év. Ennyi idő telt el a Billel való találkozásom óta. Hogy mi mindenen mentünk keresztül? Hány csalódást és hazugságot megélt már a szerelmünk? Megszámlálhatatlan. De ezeket elfeledve kell a boldog pillanatokra koncentrálnunk. Azokra a momentumokra amik mindig is erőt adtak a folytatáshoz, amik megerősítették a szerelmünk. A Billel együtt töltött szép percek ébresztettek rá csak igazán arra, hogy ha egy szerelem valóban igaz szerelem, akkor az minden akadályt legyőz.
°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°VÉGE°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°
Időm sem volt megkérdezni, mit sajnál, hisz már a kórterem ajtaja csapódott be utána. Bill is elvette kezeit tőlem, mi történik itt? Tenyerei teljesen befedik az arcát, nem látok semmi érzelmet rajta.
- Mi a baj Baba? Mit sajnál Ben? Miért ment el? Mondtál neki valamit?
Hang nélkül bólintott.
- Megbántottad?
- Ezt nem tudom...
- Bill, mi történt?! Mond el, mert kezdesz felidegesíteni.
- Nagyon sokat gondolkoztam valamin. Nehéz volt meghoznom a döntést, de muszáj volt. A te érdekedben, a mi érdekünkben. Végig kellett néznem, hogy fájdalmaid voltak a műtét után, segítettem volna bárhogy, de sehogy sem tudtam. Akkor megfogadtam, hogy sosem fogok többé fájdalmat okozni neked.
- Nem értelek.
Fájdalmasan felnyögött, majd felállt mellőlem Ő is, és az ágy végébe sétált.
- Mivel én nem tudtalak boldoggá tenni. Ezért... ezért megkértem Ben-t, hogy segítsen, hogy legyen Ő a donor.
- De hisz...
Hirtelen minden zavaros lett. Egy olyan gondolat jutott eszembe, amit egyszerűen képtelen voltam megérteni. Már csak azért is, mert abszurd és talán már erkölcstelen is. Az nem lehet, hogy Bill erre kérte. Egyszerűen nem hozhatott sem Ben-t sem engem egy ilyen megalázó helyzetbe. Mégis hogy képzelte? Hogy volt bőr a képén a megkérdezésem nélkül egy ilyen fontos döntést hozni? Teljesen megrökönyödtem.
- Ugye nem kérted meg?
Nem szólt, csak hátat fordított.
- Válaszolj!
- Sajnálom.
- Te nem vagy normális Bill.
- Nem tudtam mást csinálni.
- Dehogy nem! Egyszerűen csak először engem kellett volna megkérdezned, nem pedig megalázni engem és Benjamin-t.
- Egyszerűen kilátástalannak láttam és még látom is a helyzetünket. Tudod milyen érzés nekem nap mint nap azzal szembesülni, hogy csődtömeg vagyok?
- Tudod, hogy nem vagy az. Ezerszer elmondtam és azt hiszem, hogy bizonyítom is minden nap.
- Akkor sem tudom elfelejteni, hogy miattam nem esel teherbe.
Megsajnáltam. Szívembe olyan erősen martak szavai, hogy azonnal elfelejtettem ezt a kis buta tettét. Kétségbe volt esve, nem látott más megoldást, muszáj volt cselekednie.
- Gyere ide, kérlek.
- Annyira de annyira sajnálom. - hatalmas barna szemeivel fátyolosan tekintett rám.
- Hidd el Baba, lesz gyermekünk. Csak kérlek, nagyon szépen kérlek. Szeresd magad.
Nem is vesszük észre, hogy milyen gyorsan elszaladnak mellettünk a napok. Tesszük a dolgunkat, a nappalok éjszakákba váltanak, majd a napok hetekbe, és így tovább. Minden változik, a levelek ősszel lehullanak, majd tavasszal újakat hajtanak.
Csak egyetlen dolog nem változik sosem. Talán egy picit gyengül, majd erősödik, de sosem szűnik meg. És ez a hit. Az a hit, ami minden egyes nap erőt ad a folytatáshoz, ahhoz, hogy soha, de soha ne adjuk fel, bármi is történjen velünk.
Hisz az élet senkinek sem egyszerű. Sem nőnek, sem férfinek, sem gazdagnak, sem szegénynek. Minden ember életében vannak buktatók, amik a mélybe húzzák, de vannak olyan momentumok, amik a magasba tudnak emelni. Akkor erőt nyerünk, egy olyan magabiztosságot ami mindig is arra fog bennünket ösztönözni, hogy harcolni kell. Hisz csak úgy érhetjük el az álmainkat.
- Ez mellbe vágott Ben. - nyelt egy nagyot Viki.
- Nekem mondod? Még mindig látom magam előtt ahogy Bill könyörög, hogy legyek együtt Anitával. Ha tudná, hogy még mindig mennyire szeretem, nem kérne ilyenre. De azt hiszi, hogy már semmit sem érzek iránta.
- Ha a szívedre hallgatsz, akkor mit tennél?
- Hogy mit tennék? Nem engedném el ezt az alkalmat, hogy vele legyek, szeretgetném egész éjszaka. De mit csináljak az érzéseimmel? Mit kezdjek azzal a ténnyel, hogy Bill nevelné fel az Anitával közös gyerekünket? Önzetlenül kellene segítenem nekik, de egyszerűen nem megy.
- Oh, kicsi Ben! Szerinted Anita hogy döntene? Mármint bele menne ebbe az egészbe?
- Szerintem Ő megtenné. Hisz tudom, hogy mennyire fontos neki egy gyermek. Ő akarná, de én nem tudom már hogy szeretném-e azt az éjszakát. Össze vagyok zavarodva. Mi lesz, ha csak még inkább belé szeretek, és most még azt mondom, hogy letudnék mondani a kicsiről, de ahogy az idő telik, magamnak szeretném tudni?
- Döntened kell, hogy mi a fontosabb! Anita boldogsága, vagy az érzéseid, amikről tudod, hogy most már nincs alkalmad bevallani neki?
- Bárhogy is döntenék, bele pusztulnék a vágyba.
- Ezt csak te tudod eldönteni Benjamin. Érett férfi vagy, komolyan gondolkodsz, hidd el, helyesen fogsz dönteni.
- Bill! Egy pillanatra.
A kórház folyosóján kapta el Ben Billt, aki nem leplezve izgatottságát fordult felé. Mindketten egymásra néztek, Bill kérdő tekintete csak még jobban megrémisztette Bent.
- Hogy döntöttél? Megteszed?
- Mond el Anitának, hogy mit kérsz Tőlem. Valld be neki, tudni akarom a reakcióját.
- Ha igent mond, te is igent mondasz?
- Ezt nem tudom megígérni neked.
Félig még aludtam, de már érzékeltem, mi is zajlik körülöttem. Két finom parfüm illat keveredett össze a levegőben, tudtam hogy Ben és Bill az. Lassan kinyitottam fáradt szemeim, az ágyamon ültek, miközben kezeimet tenyereikbe fonták.
- Szia Életem. - szólt kedvesen Bill.
- Szia Baba.
- Hogy vagy Anita? - Ben hangjának ércessége kissé megrémisztett. Sosem hallottam még ilyennek.
- Még álmos vagyok nagyon. De örülök, hogy láthatlak titeket. Vikiék?
- Délután haza mentek, Emma már nyűgös volt. De reggel bejönnek ismét.
Nyomasztó csend állt be közénk, felváltva pillantottam szerelmemre, és Benre. Mindkettejük kezét megszorítottam, de csak Bill fonta még erősebbre ujjait enyéimmel. Ben elengedte, majd felállt. Értetlenkedve néztem utána, mire hirtelen megfordult. Szemei olyan tanácstalanságot és szinte félelmet tükröztek, mint eddig még soha. Arcát pillanatok alatt lepték el a könnycseppek, majd megrázva fejét halkan súgta, hogy sajnálom.
- Kiborult, úgy mint eddig még soha. Tom próbálja kint nyugtatni, de nem sok sikerrel. Magát hibáztatja mindenért.
- De hisz semmiről sem tehet. Senki sem hibás. Ennek így kellett lennie, Isten így akarta.
- Hercegnőm, szeretnél újabb beültetést?
- Persze, hogy szeretnék, egy sikertelen beavatkozás után nem fogom feladni. Lehet, hogy fájni fog, lehet hogy egy újabb fertőzést elkapok, de Bill bízik bennem, nem akarok se neki, se magamnak csalódást okozni.
Billt minden egyes szó megremegtette, a jövőbe vetett bizalmam őt is magabiztossággal és hittel tölti el. Bár abban biztos, hogy nem enged több műtétet végre hajtani rajtam, azonban arról még fogalma sincs, hogy miként közölje velem és egy harmadik személlyel az ötletét.
- Szabad ez a hely, Benjamin?
- Persze, foglalj csak helyet! - mutatott kedvesen maga mellé a büfében. - Ma éjszakára bent maradjak Anitával?
- Nem kell köszönöm, ne fáradj. Itt leszek vele. - egy pillanatra elpillantott Ben-ről, majd visszatekintett rá. - Te mit tennél meg Anitáért?
- Tessék? Nem értelek.
- Mit vállalnál be azért, hogy Anita boldog legyen?
- Meglepsz ezzel a kérdéssel és igazán nem is tudom, hogy mire szeretnél kilyukadni. De válaszolva kérdésedre, mindent elkövetnék azért, hogy boldog legyen. Sokat jelent számomra, csak Ő van ezen a világon nekem.
Bill kipipálhatja az első lépést. Ben mindenre képes lenne értem.
- Kérlek, most hallgass végig anélkül, hogy félbe szakítanál. Tudod nagyon jól, hogy már mióta próbálkozunk Anitával, még sem jön össze. Meddő vagyok, mármint csak csekély az esélye, hogy teherbe esik tőlem. Fáj, hogy nem tudom megadni neki, amire a leginkább vágyik. Nem akarom, hogy ismét át kelljen élnie azt, amin most keresztül ment. Ezért szeretnélek megkérni, hogy legyél Te a donor.
- De hát a leadott spermát, és az azzal megtermékenyített pete sejtet ismét be kell majd ültetni?
- Szeretném ha... Te jó ég milyen nehéz kimondani. - arcát fájdalmasan megszorította tenyereivel, majd úgy szólt Benhez, hogy rá sem nézett. - Szeretném ha együtt lennél vele és természetes úton foganna meg a kicsi.
Hogy milyen érzések ültek ki Ben arcára? Döbbenet, öröm, undor, félelem, meglepettség?
- Arra kérsz, hogy szeretkezzek Anitával? De hisz ez abszurd, hallod Te hogy mit mondasz, ember?
- Kérlek Benjamin, értsd meg a kérésem. Anitának fájdalmai voltak a műtét után, még ha nem is mondta, én tudom, hogy szenvedett. Nem bírnám elviselni, ha ismét szenvednem kellene látni. Ezért fordulok most hozzád.
- Arra nem is gondoltál, hogy vártok egy kicsit? Néhány hetet, vagy hónapot? Egyáltalán miért vágtatok bele már most?
- Én erőltettem... - vallotta be leszegett fejjel. - Már nem bírtam elviselni azt a tudatot, hogy nem lehet gyereke.
- Tegyük fel, hogy megtenném. Mit gondolsz, nekem milyen érzés lenne lemondani a gyerekemről? Milyen érzés lenne azt látni, hogy Te neveled, hogy te viseled a sorsukat, te fogod Anita kezét mikor szüksége van valakire?
- Kérlek szépen Benjamin!
- Szánalmas vagy, ismét elérted, hogy csak megvesselek. Úgy, ahogy már rengeteg alkalommal ezelőtt. És most elmegyek, mert még olyat csinálnék, vagy mondanék, amit később megbánnék.
Ezzel fel is állt Ben az asztaltól, és egyedül hagyta Billt. Őrült gondolatok lebegtek a szemei előtt, mi tévő legyen? Szeretne segíteni, ha csak donornak kellene, gondolkodás nélkül igent mondana. De úgy, hogy együtt kellene velem lennie? Már maga a gondolat is felizgatja, hisz nem is vágyik jobban semmire sem, minthogy a karjaiban tartson, öleljen, csókoljon, szeressen. Mégis ez abszurd, és tiltott. Ezt nem csinálhatja meg... ezt már nem.
Segített felállni, majd karjaiban vitt ki az ágyig. Óvatosan ráhelyezett, és a mobiljáért nyúlt.
- Ne félj Kincsem, hamarosan itt lesz a mentő.
Remegő ujjakkal tárcsázott, az idegesség teljesen ellepte minden érzék szervét. Közben már a nappaliban rángatott magára egy nadrágot és pulóvert, mikor én még halkan, épp hogy csak kinyögtem a nevét. De ő már nem hallhatta meg.
Elvesztettem az eszméletem.
- Életem, azonnal indulunk, ne félj.
Mikor ismét belépett a szobába, teljesen megdermedt. Elvérezve feküdtem a hófehér ágyneműn.
(...)
- Bill! Hogy van Anita, mit mondtak az orvosok? Mi történt vele?
Viki Emmával a karján sietett Bill elé, aki csak kezeibe temetve arcát ült egy műanyag széken. Képtelen volt megszólalni, agyában állandóan az a pillanat ugrott be, amikor meglátta eszméletlen testemet.
- Tesó, jöttem ahogy csak tudtam. Hogy vagy, és Anita? - Tom is megjelent Bill mellett, aki még mindig nem tekintett fel egyikükre sem.
- Szenvedett szegény és én nem tudtam neki segíteni.
- A leghelyesebben cselekedtél, mikor behoztad Őt. Mást nem is tehettél volna.
- De Viki, miattam volt olyan rosszul. Ha én nem vagyok meddő, ha én megtudom adni neki azt a boldogságot, hogy tőlem teherbe esik, akkor most nem kellett volna ezen az egészen átesnie.
- Ne ostorozd magad, kérlek.
- Bill Kaulitz? - Bill egyből felkapta a fejét az ismerős hangra, Herr Thomas állt előtte.
- Hogy van Anita? Ugye nem szenved? - gyorsan elmaszatolta az arcát elborító könnycseppeket.
- Kérem nyugodjon meg. Most már stabilizáltuk az állapotát, és infúziót kötöttünk be neki.
- Pontosan mi történt?
- A beültetést során egy fertőzést kapott el a szervezete. A megtermékenyített petesejt már meg sem tapadt. - a doktor oldalra pillantott Tomékra, majd vissza Billre. - Sajnálom. De ne aggódjanak. Egy megismételt beavatkozás már biztos sikeres lesz. Bár még néhány hétig nem javaslom az ilyen nemű beavatkozást, teljes mértékben fel kell épülnie Anitának, hogy a szervezete regenerálódni tudjon a fertőzés után.
- Látod mit tettem Tom? Mennyit meg nem tesz értem, küzd azért a gyermekért, és az lesz a végzete.
- Ilyet ne mondj Bill, butaságokat beszélsz. Véletlen baleset volt, bármikor előfordulhatott volna. A következő már sikerülni fog.
- Nem lesz következő alkalom. - amint megpillantott valakit a kórtermem előtt, magabiztosan ejtette ki a szavakat.
- Ezt hogy érted Bill?
- Még magam sem tudom Tom. De Anitának soha többet nem akarok fájdalmat okozni.
Felállt Tom mellől, majd a résnyire nyitva hagyott ajtóm mellé sétált és síri csendben hallgatózni kezdett. Összeszorult a szíve gyenge sírásomra, egyszerűen képtelen volt bejönni hozzám, nem mert volna a szemembe nézni a történtek után. Pedig nem ő tehet róla, ezt Tom is megmondta neki, mégis bűnösnek érzi magát. Ostorozza saját magát, hogy férfi létére meddő, nemzőképtelen. Vajon valaha is bele fog nyugodni ebbe az állapotba? Ebbe a keserves és gyötrő állapotba? Valakinek segítenie kell. Abszurd már csak a gondolat is, ami most az eszébe jutott, mégis ez az utolsó remény sugár. És hogy ez a személy segíteni fog-e vagy sem? Érzéseit háttérbe fogja-e szorítani, vagy sem? Az idő majd eldönti.
(...)
- Úgy féltem Benjamin. Megint előjöttek a rémálmaim, izzadtam és remegtem. Teljesen magamon kívül voltam, nem is tudom, hogy Bill mikor hozott be.
- Azt mondta, hogy ájultan feküdtél és...
Itt elharapta a mondat végét. Tudom hogy ez rosszat jelent, hogy meg vagyok-e ijedve? Már magam sem tudom. Annyiszor át kellett már élnem, hogy nem fogant meg a baba.
- ... és elvéreztél. Elkaptál egy fertőzést, a pete sejt már meg sem tapadt. Sajnálom.
Könnyeimet lenyelve próbáltam túl tenni magam ismét a csalódáson.
- Bill hogy van? Ő hogy viseli?
Ott állt az ajtóm előtt, könnyei sebesen csorogtak végig az arcán. Még ebben a szörnyű élethelyzetben és "tragédiában" is csak az ő hogy léte felől érdeklődöm. Ez hatalmas lelkierővel tölti el.
Ahogy a nővér megígérte, már négy nap után újból otthon lehettem. Bill ismét óvott a széltől is, talán néha már egy kicsit fárasztó volt az állandó kérdezősködésével, de egyébként nagyon szeretni való volt. Majdnem minden közeli barátom meglátogatott, még Viki szülei is, az én szüleimről már nem is beszélve. Mikor ők jöttek, Bill nem volt itthon, nem szeretett volna velük találkozni. Megértettem, nem erőltettem rá, tudom, hogy anyáék még nem igazán fogadják el a döntéseim Billel kapcsolatban. Nem tudják, vagy talán nem is akarják megérteni, hogy Billnek hogy tudtam ismét megbocsátani. De ők nem érzik azt, amit én Bill mellett. Ők nem tudják, hogy emellett a férfi mellett mekkora boldogságot és szerelmet kapok, nem érzik minden nap azt a törődést, azt az odafigyelést, mint én. Ők csak azt látták, amikor szomorú és letört voltam.
- Bill... Bill...
Halkan suttogtam, alig jött ki hang az ajkaim közül.
- Mondjad Életem! - lassan felült az ágyban, és felpattintotta az éjjeli lámpa kapcsolóját.
- Nagyon szomjas vagyok. Ki vagyok száradva.
- Egy pillanat, hozok egy pohár vizet.
Égett a torkom és az arcom, nem értem a homlokomhoz, mégis éreztem, hogy szét vet a forróság. Lassan mellém térdelt, majd hátamat megtámasztva óvatosan megitatott. Szemeimet lehunyva dőltem vissza a takarók közé, mire ő puha tenyerét arcomhoz érintette.
- Lázad van Anita.
- Semmiség. - leheltem gyengén.
- Teszek rád borogatást.
Időm sem volt ellenkezni, hisz a következő pillanatban már a homlokomon éreztem a jéghideg vízzel átitatott törölközőt.
- Mit érzel szerelmem?
- Furcsát. Émelygek, és összemosódnak a színek.
- Azonnal indulunk a kórházba.
- Ne, kérlek ne. Jobban leszek, hidd el. Ez... ez ilyenkor természetes, hogy rosszul vagyok. - pedig dehogy természetes, de nem akartam megijeszteni.
Gyengéden bólintott, majd visszafeküdt mellém. Tenyerei közé fogta ujjaim, egyszerűen nekem is kellett, hogy érezzem a jelenlétét. Már hajnalodott, láttam a késő őszi gyenge napsütést bekúszni az erkély ablakunkon, még sem tudtam neki örülni. Azt a szörnyű émelygést már a torkomban éreztem, nem gondolkodtam egy percet sem, kiugrottam az ágyból és a mosdóba siettem, ahol minden eddig belém erőltetett étel egy pillanat alatt jött ki. Hangosan öklendeztem a wc kagyló felett, szemeim teljesen megteltek sós könnycseppekkel. Hallottam, ahogy Bill a nevemen szólít, de képtelen voltam válaszolni neki.
- Úr Isten! Anita!
Zaklatott hangja még inkább megrémisztett engem is, teljes testemen eluralkodott a félelem. Mi zajlik le bennem? Mi ez az érzés?
- Kérlek segíts!!!
Ennyit voltam csak képes kinyögni, ő már mögöttem térdelt és karjaival átölelve fogta gyenge testem. Szemeim szúrtak, testemen eddig ismeretlen erősségű görcs kúszott végig. Féltem, nagyon féltem...
Hogy mivel is teltek az elkövetkezendő heteink? Hosszú és egy kicsit fájdalmas vizsgálatokkal, napi többszöri hasi injekciókkal, kivizsgálásokkal, majd a petesejt leszívással illetve sorozatos szédülésekkel, hányingerekkel. Bill minden lépésemre oda figyelt, elhozta minden egyes félben maradt munkámat a szalonból, hogy itthon az ágyban betudjam fejezni a rajzokat. Mert még az ágyból sem engedett ki. Mindent Ő maga csinált, főzni sem engedett, volt, hogy ő próbálkozott, de akkor csak egy kínos mosollyal az arcán egy pizzát tett elém, ezzel is jelezve, hogy nem épp jól sikerült a főztje. Tom és Viki sokszor átjött Emmával, kellett is a társaság, borzasztóan untam magam.
De lassan eljött a beültetés napja. Elmondani nem tudom, hogy mennyire izgultam, életemben nem kellett még műtéten átesnem, sőt ilyen komoly procedúrát átélnem. Billel már napokkal a beavatkozás előtt "kiválasztottunk" egy anonim donort. Számos kitöltött űrlap fénymásolatát kaptuk meg, csupán csak ezekből tudtunk tájékozódni. Bill vonakodva olvasgatta a lapokat, tudom, hogy ez neki is egy őrületesen nehéz időszak. Hisz "apát" választ a gyerekének.
Egy 190 cm magas, 80 kg-os, sötét barna szemű és hajú cégvezető férfi lett a "szerencsés nyertes." Hobbija az olvasás, karitatív szervezetek támogatása. Két kisgyermeke van, magát egy türelmes, céltudatos és érzékeny férfiként jellemezte. Hosszú percekig csak néma csöndben olvastunk és gondolkodtunk. Mikor kérdően felé pillantottam, nem szólt semmit sem, csak egy apró bólintott.
- Köszönöm Viki, hogy beviszel. Billnek a stúdióba kellett mennie, Davidnak halaszthatatlan megbeszélni valója akadt.
- Tudom tudom, de Bill egyből jönni fog, Tommal megbeszélték, hogy itt lesznek, mire felébredsz.
- Szerinted sikerülni fog? - gyomorgörccsel a hasamban lépkedtem a hófehér folyosókon.
- Bízz magadban!
Kedves és türelmes volt velem, még akkor is mikor már tizedjére kérdeztem, hogy szerinte sikeres lesz-e a beavatkozás. Herr Thomas ismét felvázolta néhány mondatban az elkövetkezendő órák forgató könyvét.
- Kérem Viktória, most már búcsúzzon el Anitától. Itt az idő, hogy átöltöztessük és a betoljuk a műtőbe.
Meg sem szólalt, csak egy hosszú homlok puszit adott, majd kisétált mellőlem. A nővér segített átöltözni, majd ahogy betoltak a műtőbe, egy erős altatót kaptam. Vajon könnyebb lett volna ha tudom, hogy Bill kint idegeskedik? Fogalmam sincs, már nem érzek semmit sem, már csend van és világosság. Elhalkult minden...
(...)
- Keljen kedves, túl van rajta! - az ápoló kedvesen simított végig a homlokomon.
- Megfogant? - kérdeztem még kábán.
- A természetben sem megy ilyen gyorsan. - nevette el halkan magát.
Lehunytam ismét a szemeim, de egyből felnyitottam, ahogy meghallottam, hogy valaki belép a kórterembe.
- Magunkra hagyna, kérem?!
- Persze, csak ne terhelje le a kedves barátnőjét, még rengeteg pihenésre van szüksége.
Bill csak bólintott, majd megvárta míg becsukódik mögötte az ajtó, és csak akkor lépkedett felé. Kezében egy hatalmas csokor vörös rózsa volt, alig akarta felvenni velem a szemkontaktust.
- Ne legyél zavarban Baba, nézz a szemembe.
- Biztos fájt, én nem akartam, hogy ezt kelljen átélned.
- Nem fájt! És ha fájt is volna, akkor is megérte volna! Bill, lehet, hogy hamarosan szülők leszünk!
- Én fel sem tudom fogni. - könnyes mégis mosolygó szemekkel arcomra pillantott és leült mellém az ágyra.
- Mit nem hiszel el Baba?
- Azt, hogy ezt is megteszed értem, értünk! Annyira becsüllek és tisztellek, Te vagy a legerősebb nő, akit valaha is láttam az életemben.
Mindig is tudtam, hogy Bill érzelmesebb az átlagnál, de hogy ennyire? Egyszerűen szerelmes vagyok belé, minden kis szavába, mondatába, mosolyába.
- Kérlek ne haragudj Rám. Nem akartam kiborulni ismét, de úrrá lett rajtam a bűntudat, hogy én vagyok a hibás.
- Nem vagy hibás Bill.
- Kérlek, ezt ne! Nem akarok szánalmat!
- Szerinted én csak szánalomból mondtam? - felültem az ágyban és magam mellé mutattam, hogy üljön le.
- Félek, hogy bele fogsz unni a próbálkozásba. Tudom, hogy egyszer már megbeszéltük, hogy nem fogsz elhagyni, mégis folyton azt álmodom, hogy mire felébredek, te már nem leszel mellettem, csak egy kis cetli, amire az lesz írva, hogy " Meguntalak."
- Kezdjük ott, hogy ilyen gerinctelen módon nem válnék el tőled. Kettő! Sose foglak magadra hagyni. Három! Ezt már nem ragozom tovább.
- Ha most kérdezek valamit, megfogsz utálni érte?
- Majd eldöntöm. - átcsúsztam az ölébe, és úgy vártam kérdését.
- Képes lennél egy anonim donortól is teherbe esni? Úgy értem, hogy bele mernél vágni ebbe az egész hercehurcába? Nem gondolnád azt, hogy nem én vagyok a kicsi apja, hanem egy idegen?
- Te lennél mindvégig velünk, Te viselnéd a sorsunk. Így téged tekintenélek az apának.
Nem szólalt meg, csak erős karjaiba vont. Puha arcát végig húzta a nyakamon.
- Köszönöm, köszönöm, köszönöm.
- Holnap már el is megyünk a nőgyógyászomhoz. Rendben? Nem adjuk fel, ugye Baba?
Heves fejrázással adta tudtomra véleményét, majd hátra döntve az ágyon, fölém mászott. Finoman beszívta az alsó ajkam, miközben ujjaival utat tört háló ingem alatt. Éreztem, hogy minden mozdulatával megakar köszönni valamit.
- Jó reggelt Herr Thomas! Ő itt a kedvesem, Bill Kaulitz. - mutattam be őket egymásnak.
- Mi járatban kedves Anita?
- Érdeklődni szeretnék a mesterséges megtermékenyítésről.
- Ahogy a neve is mutatja, nem természetes úton történik a megtermékenyítés. Az öntől levett petesejtet megtermékenyítjük egy anonim leadó személy spermájával, majd ez a megtermékenyített petesejt kerül visszahelyezésre.
- A beavatkozás mennyi fájdalmas és veszélyes? - érdeklődött Bill.
- Úgy mondanám, hogy a beültetést megelőző hetek a fájdalmasabbak és fárasztóbbak. A kedvesének injekcióznia kell majd magát, folyamatos kivizsgálásokon kell majd részt vennie. Pontos képet pedig nem tudok adni a beavatkozás veszélyeiről, minden egyes nő teste másként reagál.
Megijedtem egy pillanatra. Idegen férfitől idegen gyermek? Egy olyan gyermek akinek nem ismerjük felmenőinek családi-, egészségi állapotát? Aki talán sosem fog szeretni teljes mértékben bennünket, ha kiderül, hogy nem is Bill az apja? Mi lesz, ha Bill megfogja egy idővel utálni magát amiatt, hogy nem az Ő gyerekét hordom a szívem alatt?
- Kicsim? - megszorította az ujjaim, muszáj megtennem érte. Értem.
- Vágjunk bele Bill.
- Biztos?
- A legbiztosabb!
Már nem érdekel semmi sem. Erős vagyok és mindig elérem a célom. El kell hogy érjem, most is!
Már egy hét is eltelt az utolsó aktusunk óta. Bevallom őszintén, hogy nem merek egy újabb tesztet megcsinálni. Már nem is magam miatt, hanem Bill miatt. Mi lesz, ha még jobban összetör ha azt kell hallania, hogy nem estem tőle teherbe?! Nehéz volt neki az a tudat is, hogy csupán 10 százaléknyi az esély a foganásra. Nem akarom, hogy magába forduljon.
- Hercegnőm! Imádom, ha velem vagy. De most már haza kellene menned Billhez. Nem maradhatsz itt örökre?
- Tudom Ben, de ma este fogjuk megcsinálni a tesztet. És félek...
- Anitám! Bill is tisztában van mindennel. Ne féltsd őt, tudja, hogy mi zajlik le a testében. Hidd el, nagyon erős! Túl fogja tenni magát a csalódáson, úgy ahogy eddig is tette.
- De már annyiszor kellett csalódást okoznom neki.
- Ezt felejtsd is el. Te semmiről sem tehetsz.
- Megint hív. - néztem ismét kétségbeesetten a rezgő telefonomra.
- Menj Hercegnő!
Nem érzem, hogy egy újabb élet fejlődne bennem. Fáj ezt megmondanom Billnek, mi több megmutatni a tesztet, hogy ismét negatív lett.
- Azt hittem már sosem érsz haza életem.
- Siettem.
Kiléptem a papucsomból és elhúzódva előle, a fürdőszobába mentem. Kezet mostam, majd kiszedtem a tiszta ruhákat a mosógépből. Ő mindvégig ott állt mellettem, hosszú fekete haja alól fel fel pillantott néha.
- Nem szeretnéd megcsinálni a tesztet?
- Van értelme Bill? - néztem fel szemeibe.
- Kérlek!
Vettem egy nagy levegőt, majd a fürdőszobaszekrénybe nyúltam és kivettem a terhességi tesztet. Magamra hagyott, de tudtam, hogy az ajtó elől egy lépést sem tett. Megtettem ismét az ilyenkor szokásos teendőket, és vártam. Ismét csiga lassan teltek a percek, közben azon gondolkodtam, hogy is fogom ismét Bill elé tárni a valóságot. Ezt az érzést éreznem kellene. De hogy most mit érzek? Ürességet és csalódottságot.
- Sajnálom Baba...
Ezt nem akartam... könnyes szemei szívembe martak, ahogy hátat fordított és kisétált a lakásból, úrrá lett rajtam a tanácstalanság. Utána fussak, vagy hagyjam egyedül, hogy tisztán lássa a dolgokat, tisztázni tudja az érzéseit? Igen, ezt kell tennem. Nem erőltethetem rá mindig a gondolataim, az érzéseim, hisz szüksége van arra, hogy egyedül legyen, mi több kitudjon békülni önmagával.
- Ez vagyok én Tom. Egy rakás szerencsétlenség.
- Kérlek ne beszélj így magadról!
- Mi mást mondhatnék? Hogy ez csak egy egyszeri alkalom, hogy nem fogan meg a kicsi? Már vagy egy tucat terhességi tesztet megcsinált, mondhatni parancsszóra szexelünk.
- Kérd meg, hogy vegyétek segítségül az anonim donoros dolgot.
- Milyen megalázó lenne az neki.
- Egy próbát megér! Ha tiltakozik, még utána is ráérünk gondolkozni.
- Hahó! Alszol már életem?
Gyengéd simogatásra ébredtem, felnyitottam a szemeim, Bill az ágyunk mellett térdelt. Csak egy kis gyér világítás szűrődött be az előszobából, mégis láttam, hogy arca meggyötört volt.
Gyermeki hanggal búgta, ajkaival falta a bőröm, egészen a bokámtól, végig a combomig. Bele remegtem a tudatba, hogy csókol, simogat, kényeztet, még sem lép, még sem hozza el a végső gyönyör édes ízét. Csak felnyögtem, ennyire voltam képes. Az eszemet teljesen elvesztettem, gondolkodni már nem tudtam, csak érezni és élvezni. Kezeit összekulcsolta az enyéimmel, felső testét rám engedte, majd merev játékszerével lassan belém olvadt. Sosem fogom tudni megszokni ezt az érzést, ezt a kéjes és őrületbe kergető mámort. Csípőmet elemeltem az ágytól, azt akartam, hogy teljes testével magamba tudjam fogadni. Kezdeti lassú csípőmozgásait gyors és szapora mozdulatsorok követték, majd ismét gyengédebb énjét csillogtatta meg, Ahogy felpillantottam szemeibe, mosolygó tekintetével találtam magam szembe. Ezek szerint boldog... egy kicsit boldoggá teszem.
Hangja mindig felizgat, egyszerűen bele telepszik füleimbe, és onnan sosem szabadul. Körmeimmel végig karmoltam a hátát ezzel is csak még jobban ösztönözve. Illetve muszáj is volt valahogy kiadnom magamból az eddig felgyülemlett vágyat. Fekete haját eltűrtem nyakából, majd így súgtam füleibe.
- Még egy kicsit Bill. Még, még, még...
- Fond rám a lábad és a karod. - felelt kimerülten.
- Tes...tessék?
- Csak tedd, amit kértem. Kérlek.
Úgy cselekedtem, ahogy mondta. Izzadt combjaimat csípőjére, karjaimat pedig nyaka köré fontam. Vett egy mély levegőt, karjait hátam alá tette majd elemelve engem az ágytól, ismét a csípőjére vont. A falnak lökte a testem, basszus, ilyen állatias még sosem volt. Görcsösen kapaszkodtam a testébe, már kezdtem megfeszülni fölötte. Ő először csak néhány mély levegőt vett, kellett az erő, hisz nem csak a saját, de az én testemet is meg kellett tartania. Levegő vételeink erőteljesebbek és szaporábbak lettek, combjai bele bele remegtek a kéjbe, félő volt, hogy egyszerűen csak összecsuklik a teste. Éreztem a már erősen pulzáló férfiasságán, hogy pillanatok múlva ki fog törni és mindkettőnk testét elfogja lepni az orgazmus ereje. Egy utolsó mély és erőteljes mozdulatával mindkettőnket egyszerre juttatott el a csúcsra. Azt hittem, hogy szét szakad mindenem, Bill olyat teljesített most, mint még eddig soha...
Csak feküdtünk és nem szóltunk egymáshoz. Fejemet vadul verő mellkasára tettem, éreztem ahogy kezei még a hátam simogatják fel s alá. Egy cseppnyi energiánk sem volt megmozdulni, kiveszett minden erő a testünkből. Lassan felpillantottam az arcára, mire Ő csak édesen lemosolygott.
- Na mi az? Mit vigyorogsz?
- Ha ezután az aktus után sem fogan meg, én kasztráltatom magam. - őszinte, szívből jövő nevetése kissé megnyugtatott, mégsem szeretném, hogy kósza álmokba ringassa magát. Szerintem képtelenség, hogy egyből megfogant a kicsi, remélem Bill nem hiszi azt, hogy most sikerült. Hisz ha ismét negatív lesz a terhességi teszt, csak még rosszabb lesz neki. Nem... inkább ne is reménykedjen semmiben sem még.
- Baba, ugye tudod, hogy nem biztos, hogy megfogant?
Elkomorodott az arca.
- Tudom... de reménykedni lehet! Nem?
Félszegen elmosolyodott, picit megnyugodtam.
- Csak szeretném, ha nem kasztráltatnád magad. - csintalanul megcirógattam mellkasát, mire vigyorogva hátra szegte fejét.
- Szeretnéd, ha nem kasztráltatnám magam?
- Ez után az éjszaka után szigorúan megtiltom. Ilyet... ilyet még sosem csináltál. - utaltam pironkodva a kis mutatványára.
- Tetszett?
- Imádom, hogy még mindig kiismerhetetlen vagy számomra. Szóval várom a következő ötleted.
- Kocsiban?
- Akár. - kacagtam fel, és a csípőjére ültem. - Lift? - dobtam fel én is egy ötletet.
- Belefér... - mérlegelt lecsukott szemekkel.
Szeretem Őt! Szeretem, mert boldoggá tesz, szeretem, mert boldoggá tehetem. Másként szeretem Billt, mint Benjamint szerettem rég. Ben az első szerelem édes ízével bírt, míg Bill a szenvedélyes és mindent elsöprő szerelemmel tarolt le. A két férfi összehasonlíthatatlan... különböző egyéniségek, más gondolkodással élik mindennapjaikat. Mégis mindkettejük életében van egy közös pont. Én. Ben mostanában nagyon különös. Zavarban van a jelenlétemben, feszült közöttünk a légkör is. Nem engedi már azt sem, hogy arcon pusziljam, mindig azzal takarózik, hogy ez nem fair Billel szemben.
- Bill merre vagy? - hangosan kiáltottam el magam, nem találtam az egész lakásban. Több mint 2 hét telt el azóta, hogy megtudtuk az eredményeket. Azóta nem erőltettem a szexet vele, pedig elmondani sem tudom, hogy hányszor akartam volna már leteperni. De nem tudtam, hogy is érezné magát, igazán nem is beszélt az érzéseiről.
- Itt vagyok. - jött a válasz az erkélyem felől. Kiléptem hozzá, majd egy kicsit szorosabbra fogtam össze magamon a köntösöm. - Hűvös lesz ma az éjszaka. Nézd milyen csillagos az ég. - halkan szólt, kezében egy pohár vörösbor volt, úgy kémlelte az eget. Mögé lépvén átöleltem a derekát, majd kivettem kezei közül a poharat és az asztalra tettem. Megfordult, már az első pillanatban észre vette a mini szatén köntösöm, és az anyagon átütő kemény mellbimbóim.
- Látom fázol. - mosolyodott el.
- Tegyél róla, hogy kimelegedjek!
Megadtam a kezdő lökést kacér mondatommal, nem is tétovázott, egyből ajkaim után kapott. Nevetve húztam el a fejem, és ujjammal hívogattam Őt. Beléptünk az erkélyről és a hálószobába, majd finoman az ágyra löktem. Csak egy boxer és egy fekete atléta trikó volt rajta, legalább nem kell majd olyan sokat vetkőztetnem.
- Most én irányítok! Ok?
- Nagyon ok.
Feljebb csúszott az ágyon, mikor fölé másztam, Ő már automatikusan feszítette hátra karjait. Ajkaimat nyakára tapasztottam, majd szívogatni kezdtem. Éreztem, hogy máris zavarta, nem nyúlhat hozzám, de épp ez volt a célom. A szemeibe néztem, majd duzzadt és nedves ajkaira egy apró csókot adtam miközben kikötöttem magamon a masnit. Direkt nem húztam szét a köntösöm, csak a melltartóm csipkéje látszott ki.
- Megérinthetlek? - búgta szenvedélyesen, majd mikor én lehunyt szemekkel bólogattam, nem sokat tétovázott. Ujjaival utat tört a szatén anyag alatt, lecsúsztatta vállaimról és eldobta a szoba egyik felére. Tenyerei felcsúsztak a hátamon, majd egy pillanat alatt pattintotta ki melltartóm csatját.
- Sosem értettem, hogy a nők miért vesznek fel melltartót. - sóhajtott füleimbe.
- Megakarjuk óvni magunkat a pajzán férfiaktól, akik állandóan csak...
Nem tudtam többet szóhoz jutni, a hátamra fektetett, csípőm közé térdelt majd játszani kezdett nyelvével. Ha Ő játszik, hát én is játszom vele. Tenyeremet vékony alsónadrágjára vezettem, így próbáltam még jobban felébreszteni ösztöneit. Száját végig húzta a hasamon, majd ismét elindult felfelé puszijaival miközben ujjaival már a bugyim húzta lefelé. De ez sem ment olyan könnyen, mint hittem. Kínzott, lehelte a bőröm, puszilgatott és játszott a vékony pánttal, majd elölről kezdett minden. Csak akkor kegyelmezett, mikor már kellő nedvességet érzett bugyimon, fölém hajolt, hosszan megcsókolt és végre megszabadított tőle.
Bill testét is már csak egy boxer takarta, mikor ujjaimat hozzá tapintottam, örömmel fogadtam, hogy az ő teste sincs már nyugalmi állapotban. Csúcsosodó ékességét megfosztottam a passzos anyagtól, szabályosan már ki akart szabadulni a 'börtönből' és a kellemesen meleg, biztonságot nyújtó mennyországba akart bújni.
- Úgy szeretnélek boldoggá tenni.
- Pár óra és megtudjuk az eredményeket.
Kint ültünk a teraszomon, miközben limonádét iszogattunk. Ránéztem az arcára, de ő elkapta a tekintetét rólam. Letettem mindkettőnk kezéből a poharat, majd szemből az ölébe csúsztam és magam felé fordítottam a fejét. Csak nézett rám azokkal az ártatlan és őszinte szemeivel, fogalmam sincs, hogy egy férfinek még ennyi idősen is hogy lehet ilyen beszédes a tekintete.
- El fogsz hagyni, ha meddő vagyok?
Váratlanul ért a kérdése! Egyáltalán, hogy gondolhat ilyenre? Hogy jut eszébe ez a butaság? Vele lennék, kitartanék mindenben mellette, ha egyetlen egy negatív dolog után csak úgy magára hagynám?
- Ezt felejtsd is el, egy könnyen nem fogsz megszabadulni tőlem. Több mint másfél évig küzdöttünk egymásért. Nem hagylak el soha sem, főleg nem most. Érted Bill Kaulitz?
- Értem, és sajnálom.
Magához szorított, ahogy a gyerekek szokták mackójukat ha félnek valamitől, majd én apró puszikkal próbáltam nyugtatni őt. Nem akartam, hogy már most lelombozódjon mikor még semmi sem biztos. Az sem, hogy nem meddő... és az sem, hogy egészséges.
- Jó estét!
- Jó estét! - köszöntött egy kézfogással, majd hellyel kínált a doktornő. - Gondolom izgulnak.
- Hogy ne izgulnánk, kérem?! - felelte cseppnyi cinizmussal a hangjában Bill, majd a doktornő bontani kezdte a borítékot.
Hosszan nézte. Fogalmam sem volt, hogy miért. Talán nem tudja megállapítani a diagnózist, esetleg nem meri bevallani az igazságot?
- Lássuk. - még egyszer átlapozta a leleteket, majd letette elénk az asztalra, és tekintetét ránk emelte. Nem láttam sok fényt bennük. - A számadatok egyértelműen kimutatják, hogy 1 milliliternyi ondójában mindösszesen 11 millió hímivarsejt van átlagosan, amit az elfogadható érték közel ötöde. És ezen hímivarsejtek csekély része egészséges... nemzőképes.
- Meddő vagyok?
Elengedte a kezem, tovább már nem szorította. Könnyektől mardosó szemekkel néztem rá, fogalmam sem volt, hogy most mi játszódik le benne, milyen gondolatok és milyen érzések kavarognak benne. Egyáltalán, hogy viszonyul most magához? Ostorozza-e belülről magát, vagy elfogadja és beletörődik a sorsába? Annyi kérdésem lenne hozzá, de tudom, most egy olyan lelki sokk érte, ami miatt képtelen megszólalni is. A doktornő csak nézett ránk, láttam, hogy még szóra nyitotta volna ajkait, de Bill már felállt, az ajtó felé sétált és csak halkan kérte tőlem, hogy távozzunk.
- Még egy pillanatot kérek, Herr Kaulitz! - Bill még hátra fordult, de arca már tenyereibe volt temetve. - Semmi sincs veszve Uram. Kb. 10-12 százalékos az esély arra, hogy a kedves barátnője teherbe esik Öntől.
- Maga tudja, hogy mennyi az a 10-12 százalék a 100 százalékhoz képest?
- Tudom uram. - felelte halkan. - De nincs minden veszve.
- Ne nevettessen. - ezzel ki is viharzott a szobából. Habogva néztem a doktornőre, illetve arra a helyre, ahol előbb Bill állt, majd bocsánatot kérve és elköszönve Bill után siettem.
A legfontosabb feladatom most az, hogy biztosítsam a szerelmem felől, illetve szikla szilárdan elhitessem vele, hogy ettől Ő még ugyanolyan értékű férfi, mint eddig volt, csupán csak több törődést és szeretetet igényel mint eddig valaha.
- Mit érzel Baba? Mond el kérlek!
Már haza felé tartottunk, ő csak némán vezetett, szorongatva a kormányt.
- Hidd el, könnyebb lesz, ha megszabadulsz a tehertől.
- Hogy megtudnék megszabadulni attól a gondolattól, hogy már sosem tudlak boldoggá tenni?
Összeszorított ajkai közül préselte ki a szavakat, félő volt, hogy elsírja magát ismét.
- Számos lehetőségünk van még, hogy gyermekünk legyen.
- De nem saját...
- Nem zárta ki a doktornő, hogy nem lehet saját gyermekünk.
- Csak épp nagyon kicsi rá az esély. Ne ámíts tovább kérlek.
- Csak őszinte vagyok!
Lassan rám pillantott, és megállt az út szélén.
- Az életemnél is jobban szeretlek, ezért mindennél jobban fáj a boldogtalanságod.
- Bill! Jól jegyezd meg amit most fogok mondani. Soha! Érted? Soha nem fogok meghátrálni. Nem érdekel sem a laboreredmény, sem amit a doktornő mondott. Ahogy te is mondtad, órák hosszat fogunk szeretkezni, ahányszor csak akarjuk, és hidd el, meg fog foganni a kicsi. - feléledt bennem a tettrekészség és a vágy, úgy mint eddig még talán sosem. Akartam, hogy tudja, én sosem fogom feladni.
Elemeltem a fejét a vállamról, látni akartam a reakcióját, nézni szerettem volna, ahogy élvezi minden mozdulatom. A vágy végig kúszhatott gerincén, hisz hullámszerűen megmozdult előttem. Ismét finoman közre fogtam a már egyre merevedő hímtagját, miközben mutató ujjamat kínzó lassúsággal végig húztam a tövétől egészen a csúcsáig. Ajkait szemérmetlenül szenvedélyes nyögés hagyta el, felizzott bennem is a vágy, az, hogy ne csak adjak, de kapjak is. Bár tudom, ez a néhány pillanat csak Billről szól, én mégis sóvárgok a gyönyör után.
- Gyere még közelebb, kérlek!
Már szinte egy milliméter sem volt közöttünk. Csípőjét még inkább a markomba nyomta, a vér már erősen lüktetett duzzadt férfiasságában. Mindketten tudtuk, hogy csak pillanatok kérdése, és ki fog törni, de én még egy kicsit játszani szerettem volna vele. Az a mosoly, az a kéjes vigyor piszkos mód felizgatott engem is, de nekem nem szabadott elgyengülnöm. Erősen kellett tartanom a testét, tudtam, hogy az első erőteljes összerándulását még másik is fogja követni...
Ámulattal néztem a testét, mikor már eltolván magától a falnak dőlve pihent... még gyönyörűbb a teste, a mosolya mint eddig valaha. Hátra szegett fejjel várt, és szuszogott hogy lenyugtassa magát. Egyszerűen nem tudtam betelni férfiúi szépségével...
- Azt hiszem, hogy újból beléd szerettem!
Ő csak gyengén felnevetett, majd a kis tégelyt az asztalra helyezte, és öltözködni kezdett. Ahogy az utolsó gombot is begombolta ingén, már én is kész voltam. Rám pillantott, csak némán fürkésztük egymás tekintetét.
Gyermeki mosoly ült ki mindkettőnk arcára, talán kívülállóknak úgy tűnhettünk, mint két rossz gyerek, akik valami tilos dolgot tettek.
Megkerestük a doktornőt, és leadtuk a kért spermiumot. Valamiféle megnyugvással hagytuk el az intézetet, különös érzés kerített hatalmába mindkettőnket.
- Na mesélj Tesó! Viki említette, hogy tegnap voltatok a spermabankban.
- Ne is mond. Még egy olyan visszataszító helyet. Fogalmam sincs, hogy mit csináltam volna, ha nincs ott Anita.
- Neked nem volt elég a rakás pornó film? Én tudod mit csináltam volna? Kértem volna popcorn-t, egy kis kólát, kényelmesen elhelyezkedtem volna a kanapén és valami fincsi lezbi dvd-n órákig is el lettem volna.
- Tudod, hogy különösképp nem izgatnak fel az ilyen dolgok. Rajtad meg nem csodálkozom... - szemeit megforgatta az énekes, mire Tom büszkén húzta ki magát.
- Legalább akkor mond azt, hogy hatalmasat élveztél Anita kezei között?!
- Mint még eddig soha. - vallotta be lesütött szemekkel, igazán Ő sem tudja, hogy miért jött zavarba. Hisz Tom előtt miért lenne zavarban? Egyetlen titkuk sincs egymás előtt, arról nem is beszélve, hogy Tommal minden egyes szexuális dologgal kapcsolatos témát meg lehet vitatni.
- Mi lesz, ha még sem leszel alkalmas?
- Köszönöm az együtt érzést. Örülök, hogy ilyen pozitívan állsz a dolgokhoz. - Bill tarkón suhintotta testvérét. - Egyébként a doktornő ajánlotta az anonim donortól levett spermium és Anita petesejtjének beültetését is.
- Vajon bírná Anita szervezete? Nem lökné ki?
- Fogalmam sincs Tom. Már nem tudok semmit sem ...
Feszültségoldó kis mondatom után már nem láttam se kétségbeesettnek, se izgatottnak. Megnyugtattam afelől, hogy nem érzem kínosnak ezt a helyzetet, nem undorodom attól, amit csinálnom kell. Hisz miért undorodnék?
- Lazítsd el magad!
Finoman a falhoz löktem, mire ő felkuncogott. Mielőtt elé álltam volna, még levettem a blézerem és a kanapéra dobtam.
- Miért nem vagy zavarban?
- Mert talán élvezem ezt a helyzetet? - tettem fel a költői kérdést, amire persze igen volt a válasz. - És amúgy is, még sosem mentünk bele ennyire az effajta öröm szerzésbe. - ajkaimba haraptam és a nyakához hajoltam.
- Hidd el, ha nem itt lennénk, nem lennék ilyen passzív.
- Majd otthon édes. De most hunyd le a szemed, és engedd, hogy kényeztesselek.
Kérésemre lecsukta szemeit, úgy várta az első pillanatokat. Ujjaimmal utat törtem vékony ingje alatt, közben ajkaimat ajkaihoz érintettem és apró csókokkal ébresztettem fel benne a vágyat. Éreztem az arcán, hogy mosolyog, nem is tévedtem sokat mikor kinyitottam pilláim. Kicsi, nedves csókjaimat átvezettem a nyakára, majd a füleire. Egyenként pattintottam ki a felső gombokat ingjén, széthúztam mellkasán, és azt borítottam be puszikkal.
Teljes libabőr lepte el a testét, főleg akkor, mikor végig simítottam az alhasán.
- Jó érezni, hogy megremegsz.
- Még átélni milyen jó.
Elharapta az utolsó szót mikor kezeimmel már övcsatját bontogattam. Ajkaitól és nyelvétől sosem váltam el, de úgy éreztem, hogy nem bánta. Már a sóhajaiból is éreztem a testében uralkodó túlfűtött vágyat, próbált mély levegőket véve nyugtatni magát. Csípőmet csípőjéhez érintettem, én is érezni akartam a bizsergést, a kéjt. Mielőtt hasán végig simítva nyúltam volna alsó nadrágjához, földig toltam farmer nadrágját.
Amint felcsúsztam ismét arcához, nevetve haraptam nyakába, miközben egyik kezemet alsónadrágjára csúsztatta. Finoman megmarkoltam, mire mélyet sóhajtva a jobb vállamra hajtotta fejét. Fekete haja nyakamba borult, nem láttam az arcát, de éreztem szapora levegő vételein, hogy már igazán bele melegedett a dolgokba. Csípőjétől elhúztam a passzos anyagot, majd ujjaimmal benyúltam alsónadrágjába. A zavartság bármiféle jele nélkül nyögött fel hangosan, majd csípőmbe mart. Őrületesek voltak számomra is ezek a percek, az a tudat, hogy egyetlen mozdulatom képes őt elrepíteni, büszkeséggel töltött el. Még közelebb vont magához, kezeivel ismét erősen megragadott, talán így próbálta egy kicsit levezetni a feszültséget.
Görcsösen szorította az ujjaim, a nyomasztó fehér folyosók engem sem igazán dobtak fel.
- Jó napot! Herr Kaulitz, és Frau Smith?
- Igen, mi vagyunk azok. - Bill elől elléptem, majd kezet fogtam a doktornővel. Kedvesen a két székre mutatott, majd helyet foglaltunk. Bill ismét megkereste ujjaim, úgy látszik megnyugtatja, ha hozzám érhet.
- Látom nagyon zavarban van kedves uram, de mi mindannyian azért vagyunk itt, hogy segítsünk önöknek családot alapítani. A legfontosabb, hogy tudják, számos lehetőség nyílik Önök számára, ha természetes úton történő fogantatás nem lenne sikeres. Valamilyen kérdésük lenne-e a vizsgálattal kapcsolatban?
- A laboreredmények hány napon belül lesznek világosak? Lehetséges lenne, hogy akár már ma is megtudjuk az eredményeket? - kérdeztem.
- Legkésőbb csak holnap este tudnék bármi nemű tájékoztatást adni, ma leadja a kedves párja a mintát, amit mi azonnal tovább is küldünk egy testvér intézetünkbe, ahol megvizsgálják.
- Ha esetleg a vizsgálat eredménye azt fogja mutatni, hogy a spermium képem nem egészséges, akkor miféle módon... - itt elakadt Bill szava, igazán nem is tudja, hogy fejezze ki magát.
- Gondolom mi lett volna kérdésének második fele. Egy anonim leadó személytől lehetséges a spermium által megtermékenyített petesejt beültetése, esetleg egy ismerős - akiben megbíznak - segítségét nyújthatja önöknek. De erről még ne is beszéljünk, kérem fáradjon át a leadó helyiségbe.
Leadó helyiség. Billt kirázta a hideg a szó hallatán, tenyere teljesen nyirkos lett. Ahogy oda értünk a szoba elé, a doktornő egy pillanatra eltűnt mellőlünk, majd mikor visszatért, egy kis tégelyt nyújtott át Billnek.
- Gondolom tudja, hogy mi a teendő. Amint kész, kérem keressen meg, és akkor már küldjük is tovább vizsgáltatni.
- Rendben asszonyom.
Én még sosem láttam ilyen idegesnek őt, szabályosan már szorongatta a kezem. Egy utolsó csókot nyomtam ajkaira, majd elengedtem, hogy betudjon lépni a szobába. Én, hogy még se egyen meg az ideg, elrohantam egy kis kávéért a büfébe.
- Te jó ég!
Billt teljes undor fogta el, ahogy végig tekintett a helyiségen. Az asztal telis tele volt meztelen nők újságaival, több 10 dvd is pihenhetett a lejátszó mellett. Bár a falak egyszerű hófehérre voltak festve, szemeit mégis zavarta. Nyelt egy nagyot, még a gondolat is megrémisztette, hogy itt kell "produkálnia".
Túl tett félelmén és undorán, majd megrázta magát, miközben egy újságért nyúlt. Leült a fehér kanapéra és lassan lapozgatni kezdte az oldalakat. Sosem keltette fel az érdeklődését egy ilyen nő sem, férfi létére gusztustalannak tartotta ezt a "szakmát". Egy kép láttán nem hogy az izgalom nem lepte el, de még a hányinger is kerülgette. Izzadó homlokkal visszadobta a helyére, majd a dvd-k közé kotort, és kivett egyet. Amint betette lemezt és elindult az anyag, a gépies női nyögések totálisan elvették a kedvét minden ilyen nemű dologtól. Azonnal ki is kapcsolta, majd arcát tenyereibe temette.
- Nem fog sikerülni.
Fájdalmasan felsóhajtott, majd megpaskolta az arcát és lenézett farmernadrágjára.
- Sosem gondoltam, hogy még ennyi bajom lesz veled.
- Herr Kaulitz, minden rendben? - hangzott az ajtó felől a doktornő hangja. - Kész a minta leadással?
" Mit gondol? Nem megy csak úgy parancsszóra. Fogadjunk, hogy az ő pasija olyan szerencsétlen, hogy egyből elsül."
- Öhm, még nem.
- Behívjam a kedves barátnőjét?
- Lehet róla szó?
- Természetesen. Egy pillanat és megkeresem!
Billt kellemes megnyugvás lepte el, már csak a gondolattól is, hogy itt leszek.
Óvatosan nyitottam be, miután megtudtam, hogy Billnek szüksége van rám. Ott állt velem szemben kezében a kis tégellyel.
- Ne haragudj Kicsim!
- Már miért haragudnék? - kedvesen közelebb lépem hozzá és megsimogattam az arcát.
- Azért, hogy ilyen kellemetlen helyzetbe hozlak. De egyszerűen nem megy. Ez a rengeteg visszataszító újság és dvd nem segít.
- Istenem köszönöm, hogy ilyen pasim van, aki csak rám gerjed. - muszáj volt kimondanom hangosan is, kellett, hogy valamivel oldjam a hangulatát. Végre az az izgató mosoly ült ki az arcára, amibe újra és újra bele tudok szeretni.
Nem tudtam, hogy is kezdjek bele a kis mondókámba. Kerteljek-e vagy gondolkodás nélkül valljak be mindent neki? Talán ha tapintatosan rávezetem, nem fogja olyan megalázóan érezni magát.
- Amíg ti a turnén voltatok, én elmentem a nőgyógyászomhoz.
- Te jó ég! Valami baj van? - egyből megfogta tenyereivel az arcom.
- Ne félj, nincs semmi komoly. - nyugtatásként ujjai közé fontam ujjaim. - Tudod, hogy eddig minden terhességi teszt negatív lett.
- Anitám, nem szabad csalódottnak lennünk. Hisz még annyi alkalmunk van és még olyan fiatalok vagyunk.
- Én még sem tudtam megnyugodni. - folytattam szünet nélkül, nem akartam, hogy ismét csak hitegesse magát - Elmentem a klinikára és egy teljes körű kivizsgálást kértem Herr Thomastól. Tudni akartam, hogy kész-e a szervezetem egy kis élet kihordására. Pár napja meg is kaptam a labor eredményeket.
- És mit írtak benne?
- Azt... azt, hogy a méhem kész befogadni az egészséges spermiumot. De... - akarva akaratlanul is felpillantottam szemeibe, mire neki szinte a pillanat tört része alatt változott holt sápadttá az arc bőre.
Ellépett tőlem, kezeimet elengedte, majd hátat fordított nekem. Hozzá lépjek, megöleljem, vagy hagyjam egy kicsit a néma csendben?
- Ez nem lehet... - lehelte halkan.
- Semmi sem biztos Baba. Ez még csak egy feltételezés.
- Meddő vagyok... 26 évesen meddő vagyok. - hirtelen megfordult, és hitetlenkedő arccal rám tekintett. Vajon mit érezhet most? Mi játszódik le benne? Vajmi sejtésem sincs...
- Ezt még ne jelentsd így ki.
- Nem foglak tudni boldoggá tenni. Megutálsz majd, hisz bele fogsz unni az örökös próbálkozásokba. Én egyedül maradok, és...
- Héhé, ezt most hagyd abba. - muszáj volt tenyeremet ajkaira tapasztani, még folytatta volna a butaságait.
- Soha, de soha nem hagynálak el, ezt jól jegyezd meg Bill! És amúgy is! Számos oka lehet annak, hogy nem termékenyülök meg. Lehet, hogy lelki eredetű problémáim vannak, amik tudat alatt gátolják a fogantatást. Herr Thomas csak egy másik, lehetséges tényezőként sorolta fel, hogy...
- ... hogy a spermiumom nem alkalmas semmire sem. - keserűen csengő hangja elszomorított.
Ismét elfordult tőlem, majd az ablakhoz sétált. Némán figyeltem a mozdulatait, mikor ujjaival végig simított arcán, tudtam, hogy kicsordult a könnye. Mögé lépdeltem és átöleltem hátulról. Lassan leengedte kezét, és összekulcsolta az enyémmel.
- Ne sírj Baba. Mindig Te mondtad, hogy sosem szabad csalódottnak lennünk.
- Ilyen kilátások mellett elég nehéz pozitívan hozzá állni a dolgokhoz. Azt hittem, hogy Nat után már nem jöhet semmi rossz, erre tessék! Kiderül, hogy nemzőképtelen vagyok.
- Bill, nagyon figyelj arra amit most mondok. - szemeibe akartam nézni, megkerültem őt, és felemeltem az állát. - Szeretnélek megkérni, hogy Te is vegyél részt egy kivizsgáláson. Tudom, hogy ez nektek férfiaknak megalázó, de szépen kérlek, hogy ne fogd fel megalázó dologként. És ha valami is kiderül, soha de soha ne érezd magad kevesebbnek a többi férfinél. Megígéred?
- Próbálnám megígérni, de ez lesokkolt.
- Tudom Életem, de nem lesz semmi baj.
- Te is eljössz majd? - kérdése kicsit megnyugtatott. Úgy látszik ennyi idő kellett csak neki, hogy belássa, tenni kell valamit.
- Sosem hagynálak magadra. Gyere ide.
Ismét közelebb kerültünk egymáshoz. Nem testileg, hanem lelkileg. Ilyen próbatételt csak együtt vagyunk képesek legyőzni. Együttes erővel, hittel, kitartással.
- "Szia Anita! Ráérsz most?"
- "Nem Viki, időpontunk van a spermabankba."
- "Hát Bill mégis elvállalja? Nem sértette a férfiúi büszkeségét?"
- "Dehogy nem, elhiheted. De most már nem dughatjuk homokba a fejünket. Várj, már itt is áll az autója mellett. Most leteszlek, de majd még hívlak."
- "Rendben, pusza."
Ahogy kinyomtam a készülékem, már állítottam is le a kis autóm, és Bill elé siettem. Egy merő ideg volt szegénykém, ilyennek még sosem láttam.
- Manapság egyre több férfi meddő, rossz a spermium képük. Nem kellene inkább halasztani ezt a vizsgálatot? És mondjuk egy kisebb szünet után ismét próbálkozni? Most gondolj bele, ha nálad minden vizsgálati eredmény kielégítő, vajon Billnek milyen érzés lesz elmondani, hogy esetleg Ő miatta nem termékenyülsz meg? Nem lenne jobb inkább tovább próbálkozni, hátha mondjuk a következő együttlét után már meg is fogan a kicsi?
- Sajnálom, de már eldöntöttem. Elmegyek és kész. Hidd el, ha esetleg mégis kiderül, hogy Bill miatt nehezebb a fogantatás, meg fog tenni mindent, vizsgálatra is el fog menni.
Tudom, érzem, hogy Bill mindent megtenne azért, hogy gyermekünk szülessen. Nem csak nekem akar örömet szerezni, hanem saját magának is. 25 évesek elmúltunk, van biztos anyagi hátterünk, lakásunk, őrülten szeretjük egymást. Ehhez a teljes boldogsághoz már csak szerelmünk gyümölcse hiányzik. De hogy megfogan-e vagy sem? Nem tudom. Én csak reménykedem, hisz a remény hal meg legutoljára.
*
- Hát srácok, fantasztikusak voltunk.
Tom már lenyugodva, és kipihenten lépett ki az öltözőjükből, maga mögött a három másik sráccal. Késő este volt már, egy hihetetlen koncerten vannak túl. Az a fogadtatás amit a fanoktól kaptak, teljes mértékben letaglózta Őket, álmodni se mertek arról, hogy még ennyien szeretik őket, és a zenéjüket.
- Bill, Bill! - hallatszott a már majd 10 éve jól ismert név. Az énekes egy könnyes szemű lány felé fordult, aki remegő kezekkel nyújtott neki egy papír fecnit.
- Tessék. - Bill mosolyogva írta alá nevét.
- Kérdezhetek valamit?
Bill csak bólintott, miközben egy másik lány levelét vette el.
- Még mindig elutasítod a groupiket?
- Már túl öreg vagyok én az egy éjszakás bulikhoz.
Gyermekien elmosolyodott, és tovább lépett. Eszébe jutott a kapcsolatunk. Az, hogy Ő van nekem, és én vagyok neki. Hogy érhetne fel egyetlen mámoros éjszaka az én szerelmemmel szemben? Azért küzdött volna több mint másfél évig, hogy egy éjszaka kedvéért mindent elrontson ismét? Nem... tisztel és szeret, a jövőt képzeli el velem. Kell ennél több?
*
- Jó napot doktor úr!
- Jó napot Anita! Meséljen, hogy van?
Herr Thomas már több mint 7 éve a nőgyógyászom, egy igazán lelkiismeretes és megbízható orvos.
- Köszönöm, boldog vagyok a párommal. Szeretnénk gyermeket vállalni, már nem szedem a fogamzásgátlókat sem, de eddig még nem fogant meg a kicsi. Egy teljes körű kivizsgálást szeretnék kérni.
- Hány éves a kedvese?
- 26 éves lesz, úgy gondolom, hogy mind az ő, mind az én részemről a legmegfelelőbb életkor a gyerek vállalásra.
- A szerelmének van valamilyen nemű betegsége, szervi rendellenessége, ami hátráltatná a petesejt megtermékenyülését?
- Ilyenről nem tudok. Először szeretnék magamról megbizonyosodni, hogy én egészséges vagyok-e, és leginkább alkalmas egy gyermek kihordására.
A vizsgálat nem tartott tovább 20 percnél. Fogalmam sincs, hogy miben reménykedtem! Abban, hogy teljes mértékben egészséges vagyok-e, vagy abban, hogy nem kell majd Bill elé állnom, azt közölve, hogy szeretném, ha részt venne Ő is egy kivizsgáláson. Sajnos az utóbbi tény tárult elém a néhány nappal a vizsgálat után megérkezett labor eredményekből. Az én esetemben mind a hüvelyem, petefészkeim, petevezetékeimet illetve a méhemet a spermium befogadására alkalmasnak találták.
Herr Thomas Bill teljes körű kivizsgálását ajánlotta, elsősorban említve a spermium vizsgálatot. Kritikusan nagy arányú a fiatal felnőtt férfiak nemzőképtelensége.
Bármennyire is erősnek gondolom magam, tudom, hogy fájdalmas lesz bevallanom neki. Hisz melyik férfiúi büszkeségen nem esne csorba ha kiderülne, hogy Ő a nemzőképtelen, ő a meddő? Talán Vikire kellett volna hallgatnom, és egy huzamosabb kényszerpihenőt kellett volna beiktatnunk a nemi életünkbe? Mert lehet, hogy a görcsösség miatt is nehezebb a fogantatás. De most már nem akarom homokba dugni a fejem, elé fogok állni, és megkérem, hogy essen át a vizsgálatokon.
- Végre haza értem Életem!
Hangos és vidám hanggal fogadott, karjaiba kapott, majd megpörgetett a levegőben. Egy szenvedélyes csókot nyomott ajkaimra, majd a háló felé kezdett lépkedni.
- Beszélni szeretnék veled Bill!
- Nem ér rá később? - fogsora közé vette nyári ruhám egyik pántját, majd lassan húzni kezdte vállamról. - Egész turné alatt erre vágytam, hogy végre érezzelek.
- Hagy mondjam el, kérlek!
- Rendben Kicsim. - adta meg magát, majd tettetett szomorúsággal letett maga elé, de néhány pillanat múlva mosolyra húzta kívánatos ajkait.
- Szia Viki! - már az első kopogás után kinyílt előttem ajtaja - Nem zavarlak?
- Dehogy zavarsz. A fiúk úgy is mindjárt mennek, még búcsúzkodnak Emmától.
- Vettem ismét egy tesztet, szeretném ha velem lennél.
- Persze, ez csak természetes.
A srácok tényleg szegény Emmácskát nyűtték, de a kislány mosolyogva tűrte a két férfi gyerekes gügyögését.
- Szia Sógorasszony!
- Maradjunk inkább az Anitánál. - nevettem fel, azonban belül még mindig csak az idegesség járt át a terhességi teszttel kapcsolatban. - Vigyázzatok Billre, és ne engedjetek semmilyen nőnemű egyedet köré.
- Ohh, talán féltékeny vagy? - cukkolt Georg.
- Csak megelőzöm a bajt, hogy megkérlek Titeket, vigyázzatok rá. És ebből nehogy azt hozzátok ki, hogy nem bízok meg benne, csupán csak...
- Jó, jó értjük. - szabadkoztak, majd fel álltak Emma mellől. - Indulunk Vikim. - Georg egy kicsi puszit adott az arcára, majd Tom is oda lépett hozzá, és megölelte. Tőlem is kellőképp elbúcsúzkodtak, talán Ők még jobban ki voltak - hogy nem fognak bennünket látni -, mint mi. Ez azért mosolyogni való.
- Látom ismét nagy a szerelem. - jegyeztem meg, ahogy becsukta maguk mögött az ajtót.
- Fogalmam sincs, hogy kételkedhettem valaha is abban, hogy nem Georg a legmegfelelőbb pasi számomra.
- Tom csak egy fellángolás volt akkor?
- Abszolút. De most te fontosabb vagy, menj gyorsan és csináld meg.
- Görcsben áll a gyomrom, annyira izgulok.
- Mit érzel? - fogta meg kedvesen kezeim.
- Nem sok jót. Megint nem érzek semmit sem. Pedig mindenhol azt olvasom, hogy ezt megérzik a nők.
- Legyél túl rajta. Utána eldöntjük, hogy mitévők legyünk.
Bementem a fürdőszobába, pisiltem és vártam. Életem leghosszabb percei voltak, azok az utálatos óra mutatók csak nem akartam előre vánszorogni. Fel s alá sétálgattam a halványkék csempével kirakott fürdőben, majd félve hátra néztem a tesztre. Csalódottságomban csak siralmasan felnyögtem és a kád szélére rogytam.
- Miért, miért, miért?!
- Negatív lett? - kérdezte, pedig tisztában volt az igazsággal.
- Ennyire nem érdemlünk meg egy gyermeket? - minden egyes csalódás után úrrá lesz rajtam a félelem, a pánik, az a tudat, hogy esetleg soha sem lehet gyerekünk.
- Tudod, hogy a tesztek sem megbízhatóak 100 százalékosan.
- Lehet, hogy meddő vagyok? - Viki eszmefuttatását nem is vettem tudomásul, egyből kattogni kezdett az agyam.
- Anita! Kérlek ne dramatizáld túl a helyzetet. Vannak olyan párok, akik több évig próbálkoznak, és nem adják fel. Nektek sem szabad!
- Tudom mit csinálok! - villant fel a képzeletbeli kis villanykörte a fejem felett.
- Mit is?
- Elmegyek a nőgyógyászomhoz, és kérek egy teljes körű kivizsgálást. Billék úgy sem lesznek itthon egy hétig, ez idő alatt talán meg is lennének a vizsgálat eredményei.
- Szükség van erre?
- Megakarok bizonyosodni arról, hogy egészsége vagyok, és képes vagyok kihordani egy babát.
- És ha Billel nem stimmel valami?
- Múltkor is ez lett volna a célom, hogy ne találjon meg, mégis egy pletykás öregasszony elkottyintotta. Hogy is volt ez? - nevetve keresztbe tettem karjaim melleim előtt.
- Hagyjuk is. - legyintett.
Nem akarta bevallani az igazságot. Azt, hogy ha már ő nem tehet boldoggá, akkor más adja meg nekem azt, amire neki nincs lehetősége.
- Ha egyszer is megbánt ismét, sosem engedlek vissza hozzá. - még mosolyogva hozzá tette.
- Sosem bántana meg. Már nem. Velem képzeli el a jövőjét, családot akar alapítani. Kell ennél több bizonyíték, hogy szerelmes belém?
- Gyereket szeretne? - fejét azonnal felkapta, majd megköszörülte torkát.
Csak bólintottam.
- Te tudod a legjobban, hogy mennyire szeretem a gyerekeket. Már egy jó ideje nem védekezünk, de eddig a terhességi tesztek mindig csak negatívak lettek. Holnap után megyek el a következő terhességi tesztért, nagyon szeretném, ha az már pozitív lenne. A múltkori sikertelensége miatt is annyira csalódott és reményvesztett voltam. Bill csak nyugtatgatott, hogy történjen bármi is, nem szabad feladnunk. Ben, én annyira szeretem Őt! - szinte már egy hatalmas levegőt kellett vennem, annyira eltöltött a boldogság - Na de rólad is beszéljünk. Thomas már nem dolgozik a cégnél?
- Már rég nem. Úgy érezte fairnek, ha nem látjuk többet egymást, hatalmas bűntudata volt a történtek miatt.
- És más férfi van-e a láthatáron? Kellene neked is egy társ, akihez mindig fordulhatsz, aki mindig az oldaladon lesz, ha én valami okból kifolyólag távol leszek tőled.
- Nincs senkim.
Ismét elhalkult, és elkapta a tekintetét rólam. Nem mert a szemembe nézni.
Ő is tisztában van a szerelem és a valakihez tartozás fontosságával, de mit tehetne? Hisz már rég letisztult magában, hogy a férfiak és a nők már háttérbe vannak szorulva, nem kell neki senki sem, csak én. Én, aki felkaroltam, én, aki a nehéz időkben sosem engedtem el a kezét, aki mindig kitartott mellette, támogatta és szerette. Kell több egy ilyen személynél?
Persze, hogy nem. De hogy valljon szerelmet, ha tudja, hogy Billnek ilyen komolyak a szándékai? Már bánja, hogy az első adandó alkalomkor nem vallott be mindent és nem állt ki az irántam érzett szerelméért. Most már tehetetlen... önzőség lenne mindent felborítania a kapcsolatunkban. Csak tűr, és némán szeret, mégis szenved, úgy mint eddig még soha.
- Nagyon szerelek Anita.
- Én is szeretek Beni. Te vagy és te is leszel az én egyetlen Benjaminom. - felálltam az asztaltól, mire ő is megmozdult felém.
- Mindig mellettem leszel majd?
- Sosem engedlek el, te kis buta.
Lábujj hegyre álltam és egy apró puszit nyomtam a homlokára. Elmúltunk majd' 24 évesek, mégis úgy ragaszkodunk egymáshoz, mint az ovisok. Feltétel nélkül szeretjük egymást.
Gyengéden, végig szemeimbe mosolyogva egyesült testemmel, mikor lényem melege körbe ölelte érzékeny férfiasságát, ő mélyet szippantva kapott levegő után. Meglepett, mégis örömteli arccal fogadta csípőm első mozdulatát, ezzel is tudtára adva, hogy minél hamarabb vágyok az általa nyújtott gyönyörre.
Megfontoltak és erőteljesek voltak a lökései, még sem éreztem fájdalmat. Bár most hamarabb vesztette el az eszét, az önuralmát, még sem csak a saját kielégülése hajtotta. Egymás szemeibe néztünk egy pillanatra, így még izgatóbb volt minden mozdulatunk. Látni ahogy szempillái rebegnek, ajkait nyalogatja, miközben teste szinte hullámként vonaglik felettem. Kezeimet végig siklattam kecses hátán, majd körmeimmel gyorsabb mozgásra ösztönöztem. Láttam rajta ismét, hogy fáradt, még is kedvezett nekem. Fejem mellől elvette egyik kezét, majd melleim között végig simítva lecsúszott az alhasamig. Ismerem ezt a mosolyt az arcát, csintalan, mégis olyan odaadó ez a vigyor. Bizseregtem és remegtem. Őrületbe kergetett a gyengéd és lassú simogatásával, kínzott mégis szeretett, játszott velem, mégis dédelgetett. Apró, körkörös mozdulatai néhány perc múlva el is hozták az élvezetek gyümölcsét. Vállaiba kapaszkodtam, szinte magamhoz szorítottam, úgy éreztem, hogy mentem szét szakadok a hirtelen jött orgazmustól. Erősen tartott a karjaiban, egy pillanatra sem engedett el, még akkor sem, mikor az Ő teste is megfeszült, majd magatehetetlenül hullott rám. Ott voltam végig a karjaiban...
- Ez felfoghatatlan.
- Kínzóan bizsergető. - válaszoltam lehunyt szemekkel. Combjaimat lefontam derekáról, vártam néhány pillanatig, de nem mozdult meg felettem. Picit megemeltem az arcát. - Mi az Baba?
- Olyan kellemes, hagy maradjak még néhány másodpercig.
- Te bolond vagy.
Nevetve rácsaptam a hátára, majd szinte örömkönnyekkel a szemeimben oldalra tekintettem. Minden egyes szeretkezésünk után úgy érzem, hogy sikerült, hogy megfogant egy új élet, de félek, hogy ismét csalódnom kell. Bár tudom, hogy ez még csak a második próbálkozásunk, és sosem szabadna feladunk ilyen könnyen, én mégis türelmetlen vagyok...
- Szia Benjamin. Olyan rég voltunk már együtt?
Hatalmas öleléssel fogadtam legjobb barátom, őszintén viszonozta gesztusom, és ő is szorosan magához ölelt. Kitessékeltem a teraszra, ahol egy vacsira terítettem elő. Billt nem zavarta, hogy Ben-nel találkozom, sőt még örült is. Nem akart zavarni, ezért elugrott a srácokhoz egy kicsit zenélgetni. Örülök, hogy visszatért önmagához, ez az igazi Bill. Akinek az életében ott van a zene.
- Hát mesélj Hercegnőm! Hogy alakul a kapcsolatod Billel?
- Kitűnően. Rengeteg időt töltünk együtt, be kell minden elvesztegetett percet, órát pótolnunk.
- Őszinte hozzád?
Egy pillanatra megtorpantam és gondolataimba telepedtem. Mióta bevallott mindent, valahogy egy pillanatra sem jutott eszembe, hogy esetleg ismét hazudhatna. Nekem az a nap, amikor beismert mindent, szinte teljesen megváltoztatta a gondolkodásmódomat a kapcsolatunkat illetően. Fogalmam sincs, - most, hogy így belegondolok, - miért is adtam neki egy utolsó esélyt. Remélem, tényleg nagyon remélem, hogy soha többet nem fogja eljátszani a bizalmam.
- Tudod, mióta bevallott mindent az eddig életéről, azóta sosem kételkedtem benne, és az őszinteségében. Sosem inogott meg a belé vetett hitem, hisz nem adott rá okot az utóbbi időben. Sőt! Egyre több pozitív élményben van részem vele. És... - itt kicsit elpirultam néztem rá - Talán csak még inkább szerelmes vagyok belé, mint valaha.
- Tényleg? Ezt kellemes hallani... - nem volt őszinte a mosolya, amolyan "álöröm" volt csak a hangjában is. Csalódott és letört lett.
- Még mindig nem bízol meg benne?
Örült legbelül, hogy én abban a hitben élek, hogy a Billel való kapcsolatom hitelességében és őszinteségében nem hisz. Pedig ha tudnám, hogy mi is a valódi oka a csalódottságának, talán teljesen másként gondolkodnék, és viszonyulnék Ben-hez is. Hisz akkor már az ő szerelme is szemeim előtt lebegne...
- Sajnos sokat láttalak sírni. Én többet nem tudok megbízni benne, ezt ne is kérd.
- Benjamin! Kérlek, akkor bennem higgy! Ha én bízok benne, akkor neked sincs okod a félelemre.
- De annyiszor kikészített már lelkileg, hogy legszívesebben egyszer csak elraboltalak volna Tőle, hogy soha többet rád se találjon.
Csalódottan léptem elé, nem szólt semmit sem, csupán megölelt. Talán csak ez kellett most.
- Rossz előérzetem van.
- Nyugodj meg. Ez még semmit sem jelent, hogy elsőre nem sikerült. Következőre már pozitív lesz, érzem.
De csak Te érzed Viki... nem mondtam el neki, hogy volt egy rémálmom, nem akarom őt is felzaklatni, épp elég, hogy én ideges vagyok éjszaka óta. Beképzelt butaság lenne minden?
Hallottuk, ahogy Bill megérkezik, mindig hangos robajjal dobja le a kulcsát az üvegasztalra. Pedig tudja, hogy nem szeretem. Gyorsan megráztam magam, nem láthat letörtnek és elkeseredettnek.
- Szia Picim! Hogy telt a napod?
- Tűrhető volt, csak nagyon hiányoztál. - finoman magához húzott, mire én a csók elől a nyakához bújtam.
- Hé, mi baj Életem? - kérdezte halkan, majd mikor megjelentek Vikiék, rájuk köszönt.
- Mi már megyünk is. Majd hívlak Anita, pusza! - gyorsan elhadarta és már távoztak is.
- Valamit megzavartam? - tapintatosan szólt hozzám, majd felemelte az állam. Csak néztem a szemeibe, de nem tudtam megszólalni. Olyan nehezen tudom kimondani, hogy nem vagyok terhes. Hisz ő is szeretné, mi több, akarja... erre tessék, csalódást kell okoznom neki. - Te sírtál.
- Nem sírtam. - hárítottam egyből és önkéntelenül is a szemeim elé kaptam kezeim.
- Nekem nem tudsz hazudni. Anita, mi a baj?
Bekerített, karjait a falnak támasztott, nem tudtam menekülni előle.
- Nem estem teherbe. - böktem ki úgy, hogy szemeibe sem néztem.
- Ez még csak az első alkalom volt. - nem éreztem csalódottságot hangjában, sem keserűséget irántam. - Nem minden sikerülhet első próbálkozásra.
- Tudom, én mégis annyira szeretném. Ne haragudj Rám.
- Életem, sosem haragudnék! Imádlak és hidd el, teljesülni fog ez a vágyunk.
- Biztos? - reménykedve szemeibe néztem, csak ismételje el még egyszer és ígérem, hogy megnyugszok.
- A legbiztosabb. - derekamnál átölelt, és belecsókolt a nyakamba. Finoman tolni kezdett a hálószoba felé, látom Ő tényleg nem adja fel.
Apró kis puszikkal kezdett kényeztetni, igazán most erre vágytam, hogy törődjön velem és szeretgessen.
- Mindig mosolyogj. Sose kelljen szomorúnak látnom Téged, annál rosszabb dolog nincs is. Ha ismét negatív lesz majd egy teszt, akkor újból szeretkezünk. Újra és újra.
- Ha belefáradunk?
- A szexbe? - kéjes vigyor ült ki az arcára, ami engem is egy halvány mosolyra késztetett.
- A vége láthatatlan próbálkozásokba. Mi lesz ha terhessé fog válni az állandó tetre készség?
- Akkor szeretkezek veled, amikor csak akarod, akár koncertekről is haza rohanok ha szeretnéd.
- Ne beszélj butaságokat. Nem rángatnálak haza. - ujjaim közé fontam egy selymes tincsét, és azzal játszottam. - Nagyon szeretlek, ugye tudod?
- Én is szeretlek Életem. Lazulj el, és bízd rám magad.
Piciny csókok kíséretével fosztott meg a pólómtól és a szoknyámtól. Gyengéden nyúlt hozzám, minden egyes mozdulata szeretetteljes és érzéki volt. Halkan suttogott, lehunyt szemekkel képzeltem el a jövőnk. Nem rejtegette az érzéseit, őszintén kényeztetett, mind szavaival, mind tetteivel.
Nyelvét lassan húzta végig a már ruháktól csupasz, izgalomtól felhevült testemen, miközben én a feszülős alsónadrágjától szabadítottam meg. Mindkettőnk teste vágyott a szeretetre, a kielégülésre, arra, hogy ismét egymásba kapaszkodva érjen el a végső beteljesülés, a totális extázis.
Lecsúszott a hasamhoz, majd apró csókokkal hintette be testemet.
- Határtalan a fantáziád! - halkan felnevettem, és felhúztam az arcomhoz. - Fantasztikus apa leszel.
- Szerinted sikerült? Megfogant?
- Fogalmam sincs Bill, még nem érzek semmit sem.
- Szólsz ha valami más lesz a pocidban?
- Te leszel az első.
Elmosolyodott, és megcsókolt. Maga alá fordított, és átölelte a csípőm karjaival. Jó éjszakát kívántunk egymásnak, majd álomba szenderültünk.
Megint egy rémálmom volt. Legutoljára akkor volt ilyen félelmetes álmom, mikor megtudtam, hogy Viki állapotos. Akkor már én is javában gyereket szerettem volna, de a Billel való kapcsolatunk még nem jelentett egy biztos alapot. Ismét csecsemő sírást hallottam, majd megláttam egy gyönyörű kis gyermeket. Elé léptem volna, de ő csak egyre inkább távolodott tőlem. Elérhetetlen volt számomra.
- Viki, beugrunk egy gyógyszertárba?
- Miért, beteg vagy?
- Egy terhességi tesztet szeretnék venni.
Leállítottam az autóm, majd ránéztem.
- Csak nem? Végre Bill beadta a derekát? De hát mint mondtál neki? Néhány hónapja még hallani sem akart erről. Hogy változott meg ilyen gyorsan a véleménye?
- Nem fogod elhinni, de ő hozta fel a témát. Épp... hogy is mondjam, a közepében voltunk a dolgoknak, mikor én már nyúltam volna az óvszerért, de megállította a kezem. Azt mondta, hogy arra már nem lesz szükség. Többször is bocsánatot kért azért, hogy eddig váratott.
- Ezt el sem hiszem. Lehet hogy már valaki ott lakik bent? - mutatott mosolyogva a hasamra.
- Még nem érzem igazán. De Bill már erőltette a terhességi tesztet, hát megveszem.
- Izgulsz?
- Úgy, mint eddig még soha.
Gyorsan vettünk is két tesztet a gyógyszertárban, majd a lakásomhoz hajtottunk. Emmát lefektette Viki, amíg Ő alszik, mi nyugodtan megcsináljuk a teszteket. Mondanom sem kell, hogy gyomorgörccsel a hasamban mentem be a fürdőszobába, fogalmam sincs, hogy megfogant-e. Nem érzek semmi sem...
Öt perc. Ennyit írtak a dobozra.
- Negatív lett Viki...
- Sajnálom, hogy eddig várattalak és nem adtam meg amire a legjobban vágysz.
- Csak arra vágyok, amire te is. És ha várni kellett, hát várni kellett.
- Szeretném, ha gyerekünk lenne!
Sosem gondoltam, hogy valaha is ezt fogom hallani a szájából. Az elmúlt hónapokban még egy kis gyér reménysugarat sem láttam a baba projektet illetően. Most pedig ő akarja, ő hozta fel ezt a témát.
Sürgettem volna minden pillanatot, amit testeinknek még külön kellett átélnie. Akartam végre a testét, úgy mint eddig még soha. Megváltásként ért az a momentum, amikor egy nedves csókja után behelyezte csípőjét combjaim közé.
- Akarlak, akarlak.
Hangos sóhajom már nem tette lehetővé, hogy többször tudtára adjam, mennyire is vágyok az általa nyújtott gyönyörre. Teljes testével testem melegében volt, eddig ismeretlenül gyönyörű mosoly jelent meg az arcán. Közvetlenül érezhettem férfiassága minden egyes rezdülését, azt, ahogy gyengéden és érzelem dúsan tesz minden egyes pillanatot feledhetetlenné. Most éreztük csak igazán, hogy milyen, ha test a testtel összeolvad. Úgy éreztük magunkat, mint két elveszett test, ami egy lélekké forr össze. Isten szét választott bennünket nővé és férfivé, cserébe ezeket a boldog pillanatokat adta, hogy újból átéljük az egységélményt. Csókjai beborították az arcom, ahogy nyelvét végig húzta a milliónyi idegszállal befont alsó ajkamon, szinte felnyögtem a remegő érzés hatására. Mosolygott, láttam lelki szemeimen keresztül is. Kinyitottam pilláimat, látni akartam, az arcát, ahogy megfeszül az arc izma, ahogy ajkai egy gyönyörű "o" alakot formálnak. De nem volt erőm nyitva tartani szemeim, egyszerűen minden erőmet kiszívta. Combjaim alá kulcsolta karjait majd csípőjére fonta azokat, csak hogy még közelebb tudjon férkőzni hozzám.
Lassan mozgott, nem akarta elsietni úgymond az első igazi aktusunk, ki akart használni minden egyes kis apró momentumot, amit testünk egymásba olvadva élhetett át. Őrületes amit most érzünk, megmagyarázhatatlanul kéjes és mámorító. Éreztem, ahogy mellkasa elemelkedett a melleimtől, és ajkai kezelésbe vették a felsőtestem. Úgy látom imádja a melleim csókolgatni, mostanában ez lett a hobbija? Minél tovább éreztem nedves ajkait mellbimbóimon, annál többször rándultam én is össze, ő róla már nem is beszélve. Lüktetett az egész alhasam, Bill is ugyanazt a gyönyört élhette át, mint én. Ujjaimmal megmarkoltam a tarkóját és felhúztam az arcomhoz egy vad csókért. Szinte már egymás szájába nyögtünk, mindkettőnk teste ritmusosan hullámzott. Olyanok lehettünk mint két védtelen kis test, amik remegnek, de nem a félelemtől, hanem az őrjítő orgazmus érzéstől.
- Már nem bírom!!!
Amint kinyögte az utolsó hangot is, teste eddig ismeretlen erősséggel megrándult felettem, a háta megfeszült, majd testének nedve szét áramlott bennem. Hogy mit éreztünk? Megfogalmazhatatlan...
Elképesztő, mennybéli. Egyetlen mozdulat nélküli lebegés, gyönyör. Zúg a fejünk, vibrál a szemünk, kiszáradnak az ajkaink, ereinkben hevesen csorog a vér, minden izmunk összerándult, zsibbadt, majd elernyedt és élvezett. Sóhajaink egyként forrnak össze, ajkaink egymást érintve próbálják közölni a jelenlegi érzéseinket, azt, hogy szeretetet adunk, illetve kapunk.
Lassan megemelte a még gyenge testét rólam, majd ékességét kihúzta a testemből. Összeölelkezve vártuk, hogy testünk már ne zsibbadjon, ne lüktessen. Sosem láttam még őt ilyen gyönyörűnek, és felhőtlenül boldognak. Óvatosan karjai közé vont, majd végig simított csupasz hasamon.
- Mit érzel?
- A szívemben, vagy a testemben? - pillantottam fel rá.
- Mindkettőben.
- A szívem majd kiugrik a helyéről, és nem csak a teljesítményed miatt, hanem amiatt is, hogy egy felelősség teljes úton elindult a kapcsolatunk. A testem pedig? Még mindig csak bizsergek... fantasztikusat nyújtottál.
- Képzeld csak el, ahogy az én kis hímivarsejtjeim most a Te petesejtedért harcolnak, hogy minél hamarabb oda érjenek.
- Te bolond vagy. - kacagtam fel jó ízűen.
- Kérsz vacsit? Van még egy kis lasagne a sütőben.
- Igazán ne fáradj, köszönöm.
- Gyere, nem fáradság!
Mosolyogva kézen fogtam, és a konyhába sétáltunk. Leültettem az egyik székre, míg tálaltam neki. Éreztem a testemen a pillantásait, tudtam, hogy alaposan végig mért, csak egy bugyi és egy trikó volt rajtam. Nem telt bele egy percbe sem, ölelő karjait máris megéreztem a csípőmön.
- Úgy érzem, nem igazán vagy éhes.
- Tévedsz. Kimondottan éhes vagyok. Momentán rád ki is vagyok éhezve. – szuszogott fülembe.
- Oh… - büszkeséggel töltöttek el a hallottak. – Szóval az én Bill Kaulitzom kimelegedett.
- Már a látványodtól is zsibbad a testem. Őrülten akarlak!
Ezzel az utolsó mondatával bennem is elindított valamit. Nem tudom, hogy van mindig ennyi ereje, de ismét felkapott az ölébe és combjaimat a derekára fonta. Célirányosan haladtunk a hálószoba felé, ahogy megéreztem a puha, illatos ágyneműt magam alatt, szinte a testemre rántottam őt. Csípőmet lábai közé fogta, feltérdelt, és úgy szabadult meg a pólójától. Én megemelve csípőmet tettem még őrültebbé, szinte egy pillanat alatt szaggatta le magáról a farmer nadrágját is. Sosem láttam még ilyen felajzottnak, minden esetre nagyon pozitívan hatottak rám a látottak.
- Jól érzem, hogy nehezen tudsz már megálljt parancsolni magadnak?
Csak ajkaiba harapva bólogatott hevesen – mikor ujjaimmal alsó nadrágjára tapintottam, kéjesen a nyakamba zuhant. Pedig még nem is csináltam semmi csúnyát. De úgy látom, hogy könnyű szerrel eltudok majd bánni vele. Túl gyenge most.
Erejét vesztve próbált kihámozni a trikómból, mikor éreztem hogy szegénykém szerencsétlenkedik a pántokkal, megkönnyítettem a helyzetét, és én magam húztam le a ruhaanyagot. Csillogó szemei mindent elárultak, fokozód izgatottsága miatt csak még inkább felhevült a teste. Mutató ujját beakasztotta a bugyimba, majd lehúzta, ezzel is csupasszá téve engem. Én is boxer nadrágja után nyúltam, de mivel egy kicsit játszani akartam vele, simogattam a férfiasságát, miközben halkan sóhajtoztam a fülébe.
- Ne akard, hogy viszonozzam amit csinálsz.
Már hogy ne akartam volna? Vágytam én is rá, hogy az őrületbe kergessen és az egekig megbolondítson az érintéseivel. Hosszú fekete haja hirtelen az arcomba bomlott, majd elkezdte ő is a piszkos játékát. Meleg nyelve mellbimbómhoz ért.
- Lehúzod végre, vagy lejjebb csússzak? Válassz szerelmem!
Tudtam, ha tovább kínzom, talán idő előtt elsül. Ezért egy gyors mozdulattal toltam le róla, ezzel is végre megérezve meztelen testét testemen.
- Várj, az óvszer! – kaptam észhez és az éjjeli szekrényhez nyúltam volna, mire Bill megállította a kezem.
- Arra már nem lesz szükség.
Szinte megállt az ütő bennem. Tudtam mire gondol, már az első pillanatban megértettem mindent. Elérkezett volna, hogy bármi nemű védekezés nélkül egybe forrjon a testünk, abban a reményben, hogy megfogan az első gyermekünk? Azt hiszem, igen.
Csak némán kommunikáltunk. Elmondtam volna minden érzésemet, ami most bennem kavargott, de képtelen voltam megszólalni. Ő is ugyanazt akarja mint én? De hisz ez őrületesen jó érzés. Szemeibe néztem, láttam, hogy ő is meg volt hatódva.
- Ne legyél már állat! – Bill hangos nevetésbe tört ki, majd komolyabb lett. – Érzem Anitán, hogy már anya szeretne lenni, lassan 25 éves lesz. Már hónapokkal ezelőtt pedzegette a terhességet, de tudod, hogy akkor még nem mertem bele menni a gyerekvállalásba is. Akarom én is azt a gyermeket, ennyi az egész. Képzeld el milyen jó unokatestvérek lennének Emmával!
- Neked lenne mondjuk egy kiskrapekod, aki majd évek múlva megvédené Emmát a suttyó ovisoktól.
- És hatalmas szülinapi partikat csapnánk nekik.
- Én meg megtanítanám őket gitározni. Csak hogy a példaképük legyek. Te jó ég, menj már hazafele! Teperd le Anitát és hozd ki magadból legjobbat. Gyerünk már!
- Szerinted összejönne elsőre?
- Ha te is ilyen orbitálisan jó génekkel vagy megáldva mint én, akkor egyetlen panasza sem lesz majd Anitának. Csak nézz rá Emmára! Mintha magamat látnám, olyan gyönyörű.
- El kell hogy szomorítsalak, de Emma teljes mértékben Vikit tükrözi. – tört ki Billből egy őszinte nevetés mire Tom csak bemutatott neki.
- Na húzz innen, és népesítsd be a világot.
Bill vigyorogva hagyta el testvére lakását, jókora önbizalommal és magabiztossággal kelt útnak. Már sötét este volt, mégis forró volt a májusi levegő. Cabriójával szabadon rótta az utcákat, hihetetlen erőt érzett magában. A mai este talán ismét egy ominózus pillanat lesz a kapcsolatunkban? Lehet, hogy ezen az estén egy új élet fog foganni? Az biztos, hogy Bill minden tőle telhetőt meg fog tenni annak érdekében, hogy ma este már hárman aludjunk el.
- És Georggal ismét közelebb kerültetek egymáshoz, Viki?
- Úgy hiszem, hogy igen. Tegnap is együtt vacsoráztunk. És… - kissé bele pirult a még ki nem mondott gondolatába – Újból éreztem azt a bizsergést a jelenlétében.
- Nem éreztétek feszélyezve magatokat?
- A vacsora alatt minden olyan természetesen ment, nem volt kínos csend sem. De mikor haza kísért, egyikünk sem tudta, hogyan is köszönjünk el egymástól.
- És végül mi volt? Csak baráti ölelés, vagy csók?
- Csak ölelés… de hidd el, én ép úgy izgultam, mintha megcsókolt volna. Valami őrületes érzés kerített hatalmába.
- Szerelem ismét? – kérdésemre ő csak csavargatni kezdte egyik tincsét.
- Fogalmam sincs. Én szeretném, de attól félek, hogy nem bízik meg bennem a történtek után.
- Jogos a félelmed, de ha bizonyítod az iránta érzett szerelmedet, akkor nem lesz semmi baj. Csak legyél az a Viki, akit megismert.
- De képzeld magad az ő helyébe. Még ha ki is szeretne velem alakítani egy kapcsolatot, akkor is a szeme előtt lebegne, hogy kétszer is átvertem Őt, és hogy a legjobb barátjával van egy közös gyerekünk.
- Azt azonban ne felejtsd el, hogy a történtek ellenére adott ismét egy esélyt. Ezt már nem szabad elszalasztanod. Látod, megbízik benned még ennyi csalódás után is, akarja ezt a kapcsolatot még ha nem is mondja ki kerek perec. Tom jelenléte pedig nem lesz zavaró, ne félj.
- Szia Kicsim!
Amint meghallottam szerelmem hangját máris kiugrottam az ágyból hogy üdvözölni tudjam. Elé sétálva egy csókot nyomtam ajkaira, majd megsimogattam az arcát.
Egy rémálom volt ez az utolsó néhány hónap. Az, hogy Natalie megakart ölni bennünket, az, hogy milyen mértékben megváltozott és már már szörnnyé változott, félelemmel töltött el. Azon a napos, április végi délutánon lezárult egy korszak az életünkben. Nincs többé Nat. Komolyabb sérüléseket nem szenvedett, csak agyrázkódása lett, és több helyen felszakadt a bőr az arcán. Miután a kórházi hetek leteltek számára, egy ideggyógyászati szanatóriumba fektették be. Szörnyű, hogy az emberek milyen mértékben képesek kifordulni önmagukból. A régi énjüket elvesztve, egy teljesen új, bűnös testbe kerülnek. Bármennyire is próbálom gyűlölni Nataliet, még sem megy. Hisz nagyobb a sajnálatom iránta.
- Min gondolkodsz Kicsim?
Bill szelíden kérdezte, épp a közös reggelinket fogyasztottuk a teraszomon. Hozzám költözött az eset után, a lakását eladta, amiben Nat-tal laktak együtt.
- Nat jutott eszembe.
- Miért nem tudod elfelejteni Őt? Ne félj Szerelem, most már nem tehet kárt bennünk. Vigyázni fognak rá, jó helyen van!
- De sajnálom Őt. - lehajtottam a fejem mire ő felállt az asztaltól és elém guggolt. Szemeimbe pillantott, majd halkan megszólalt.
- Beteg, gyógyításra szorul. Hidd el, jó neki ott.
- De én juttattam egy embert az őrület határáig. Ha én nem találkozom veletek, talán még most is egészséges és ép lenne.
- Jönnöd kellett Életem, hogy engem megments. Nem voltam már teljes ember abban a kapcsolatban, szenvedtem, ezt te is nagyon jól tudod. Te segítettél olyanná tenni, amilyen most vagyok.
- Miért, most milyen vagy? – egy halvány mosoly jelent meg az arcomon, mire ő felállított és a karjaiba kapott.
- Boldog, felszabadult és hihetetlenül szerelmes. Hidd el, ha te nem jössz, még mindig egy nyomasztó kapcsolatban élnék. Nem lett volna merszem kilépni…
Telt ajkait az enyémhez érintette, majd habozott néhány pillanatot mire megcsókolt. Szorosan fogtam át a nyakát, ő erősen tartott karjai között. Beléptünk a nappaliba, és a kanapé felé kezdett sétálni. Lefektetett és a nyakamhoz hajolt.
- Még mielőtt nagyon bele élnéd magad a dolgokba, emlékeztetlek, hogy David már vár a srácokkal együtt, nem mellesleg nekem van egy megrendelőm délre. Indulnunk kellene!
- Nem hiszem, hogy ellenvetésed lenne, a többiek pedig nem érdekelnek. Csak néhány apró csókot fogok adni, és egy két jól irányzott simogatást.
Imádom, ahogy fogalmaz, ennél jobban már csak az észveszejtő csókjait szeretem.
- Tudtuk, hogy késni fogsz. Jellemző! – Tom szemeit forgatva fogadta öccsét.
- Siettem, de dugóba kerültem a belvárosban.
- Aham és a várakozás alatt magától kiszívódott a nyakad. Kezdő vagy Tesó!
- Hé srácok, vita lezárva, az a lényeg, hogy most már kedves Herr Kaulitz is itt van. Mondom is az újabb fejleményeket. Június 2.-án kezdődik az akusztikus turnétok, a jegyek ¾-e már el is kelt.
- Csak akusztikus turné van tervbe véve? – Gus csüggedten kérdezte, miközben a lábán dobolt.
- Amire lesz majd igény kisfiam. Ez az 5 év kihagyás erősen megcsapolta a fanok számát. Bill, most ugye nem kell lemondani a turnékat féltékenységre hivatkozva?
- Anita nem lenne féltékeny, és ő is szeretné, ha végre visszatérnék önmagamhoz. Szóval no para. – kacsintott a frontember.
Egy hét telt el. Ez alatt az egy hét alatt Bill fejében egyre inkább csak egyetlen dolog motoszkált. Egy gyönyörű, mégis felelősségteljes gondolat.
- Tom, ha most kijelentek valamit, akkor nem fogsz kinevetni?
- Az attól függ Öcsi!
Tom halkan válaszolt miközben lánya hátát simogatta, aki csak nagyokat szuszogva feküdt apja hasán.
- Szeretnék én is egy kisgyereket. Szeretném ha Anitát boldoggá tehetném.
- Testvérem, ez egy komoly döntés. Ha te nem szeretnéd még igazán, akkor ne erőltesd.
- És ha azt mondom, hogy már én is igazán vágyok arra az érzésre, amit te is átélsz Emma esetében? Fogalmad sincs, hogy milyen jó téged így látni, sokat nőttél a szememben, mióta Emma megszületett. Sokkal érettebb vagy.
- Eddig is az voltam, merd megcáfolni. – cukkolta testvérét. – Egyébként én is érzem, basszus. Unalmas is lettem? Az apák ugye még nem szoktak azok lenni? Lehet már a farkam sem áll fel olyan gyorsan... - tűnődött el... - Te jó ég! Megöregedtem?
- Bill!
Fogalmam sincs, hogy volt annyi lelkierőm, hogy kinyögjem a nevét. Ő rám tekintett, majd hirtelen megfordult abba az irányba, ahova szemeimmel meredtem. Már az első pillanatban maga mögé húzott, teljes testével próbált takarni. Vadul vert a szíve, éreztem ahogy a nyakán erősen pulzálnak az erek.
- Tedd le szépen Natalie! Az nem játék!
Ő nem válaszolt, csak mosolygott tovább, úgy mint egy eszét vesztett őrült. Halk hangokat adott ki, dúdolt magában miközben könnyes szemekkel mosolygott felénk.
- Nyugodj meg és add ide szépen a fegyvert.
- Nem adom!!
Gyermeki csínnyel felnevetett és kinyújtotta a nyelvét. Bill karjaival erősen szorított a háta mögé, sosem engedte, hogy kilépjek teste védelméből. Natalie szemei könnyesek voltak, megtörtnek tűntek, mégis szikrákat szórtak és gyűlöletet sugároztak. Oldalra döntötte a fejét, majd így szólt.
- Nem vagytok szét pár. Gusztustalanok vagytok, mint két béka. Brek-brek. – egyet közelebb lépett hozzánk és úgy folytatta. – A békákat el kell taposni, meg kell őket ölni!
- Natalie fel vagy zaklatva, ne tegyél semmi meggondolatlan dolgot!
- Már miért ne csináljak? – hirtelen haragra gerjedt – Te bármit csinálhattál velem? Csalhattál hónapokig ezzel a nővel? Nem voltam jó neked? Nem elégítettem ki minden egyes vágyad? Meguntál?
- Elmúlt a szerelem Nat!
- Hazudsz! Ő tehet mindenről. – hirtelen még közelebb lépett felénk, azt hiszem a pulzusom a duplájára ugrott. – Ez a ribanc tette tönkre az életünk. Elvett téged Baba, pedig én nagyon szerettelek.
- Ne őt hibáztasd, egyedül csak én vagyok a hibás. Ha ő nincs, akkor is vége lett volna.
- Hazudsz ismét! Szeretsz, tudom hogy még mindig szeretsz. Csak ez a liba fogságban tart, ugye? De én megszabadítalak, ne félj. Állj előle, és lelövöm, mint egy kutyát.
Fel sem fogtam az ezt követő pillanatokat. Nat nagy erővel eltaszította Billt előlem, aki a hirtelen jött ütéstől a falnak esett, majd lerogyott a padlóra.
Álltam és sírtam. Itt lenne a vég? Egy mozdulat Nat számára, és vége az életemnek? Félve oldalra pillantottam, Bill eszméletlenül feküdt a padlón, homlokán lassan csordogált a vér. Visszanéztem Natra, de az arcán már semmilyen érzelmeket nem láttam. Hogy tudott kifordulni ennyire önmagából? Hogy változott át szinte egy szörnnyé? Ennyire megviselte, hogy Billt elveszítette? De hisz csak ő tehet róla, ha szerette és megbecsülte volna, nem jutottak volna idáig.
- Viszlát Angyalom, találkozunk a pokolban!
Akarva akaratlanul is összeszorítottam a szemeim, azt hittem, hogy végleg megszűnik minden. De csak néma csend ölelt körül, miért nem teszi már meg?!? Ennyire gyáva, hogy nem meri meghúzni a ravaszt? Örömét leli abban, hogy nézheti a szenvedésem és a kétségbeesettségem? Nem értettem meg, de talán sosem értettem hogy mit miért is csinált a hónapok alatt...
Hirtelen egy váza millió kis darabra hullását hallottam, majd egy test tompa puffanását. Szemeim azonnal kipattantak, Nat a lábaim előtt hevert, mögötte Jessica állt kisírt szemekkel. Agyon ütötte Nat-ot, szerintem Ő sem fogta fel hogy mit tett. Láttuk, ahogy nyöszörög a padlón, és próbál megmozdulni, de mindketten lefagytunk a döbbenettől. Jess csak felváltva meredt rám, és Nat-ra, én folyton azt kérdeztem magamtól, „ Hogy tehette meg? Egyáltalán hogy került ide? "
Hisz a legjobb barátnője, hisz biztos Ő is benne volt minden egyes kis cselszövésében! Mégis talán felismerte, hogy nem helyes amit Nat cselekszik? Talán belátta, hogy őrült ez a nő? Mert igen, őrült, megbomlott az elméje, ilyen mértékű gyűlöletet nem lehet mással magyarázni.
Most még sem tudtam többé Natra gondolni, azonnal Bill elé borultam, hogy fejét ölembe téve simogatni kezdjem, miközben a másik kezemben fogva a mobilom a mentőket hívom. Hogy mit éltünk át ebben a néhány pillanatban? Mi minden ért volna véget egyetlen szempillantás alatt? Az egész eddigi életünk...
Semmit sem csináltunk egész nap, telefonjainkat mind kikapcsoltuk, elakartuk zárni magunkat a külvilágtól. Sokat beszélgettünk az ágyban egy fehérneműben, szorosan összebújva. Más helyzetben ezt a szituációt már rég kihasználtuk volna, végig csókoltuk volna egymás testét. Égett bennünk a vágy, ezt éreztem mindkettőnk esetében, mégsem szeretkeztünk. Ezeknek a pillanatoknak most más szépségei voltak. Nyugalom járta át a testünk, csak a szívünk egyenletes dobogását lehetett hallani...
- Néhány óra és haza érnek.
Tom ebben a pillanatban tette le a telefonját. Georggal, kicsi Emmával és Vikivel volt.
- Szóval újból együtt vannak.
Viki keserű arccal megrázta a fejét. Tudta, hogy gyenge vagyok és megfogok bocsátani Billnek, nah de hogy alig egy hét alatt? Nevetségesnek gondolja a hozzá állásom az egész kapcsolathoz, képtelen megérteni, hogy nem vagyok képes túllátni a rózsaszín ködön.
- Nem tudod elfogadni Anita döntését?
- Őszinte legyek Georg? Bármennyire is szeretem, nevetséges amit csinál. Csak magának okoz fájdalmat, minden egyes megbocsátásával közelebb fog kerülni az őrülethez. Mert igen ezt már nem fogja ép ésszel kibírni, ha Bill ismét átveri.
- De az öcsém most már szabad, nem kell kényszerből Natalie mellett lennie. Hidd el, más lesz minden.
- Meddig Tom? Ameddig nem kreál egy másfajta hazugságot? Te még tudsz hinni a testvérednek? - elvette Tőle Emmát, majd lassan sétálgatni kezdett fel s alá a szobában.
- Ilyet ne kérdezz tőlem. Persze, hogy hiszek neki, a testvérem. Sosem toleráltam amit művelt, mégis mellette voltam.
- Haza vigyelek? - már Berlin belvárosában lehettünk, kissé meggyötört a több mint 6 órás út.
- Te nem jössz?
- Még elmegyek a lakásunkra és összeszedem minden cuccom.
- Én is veled megyek. - jelentettem ki magabiztosan, mire ő felvont szemöldökkel rám tekintett.
- Hajthatatlan és makacs vagy. Ugye tudod?
- Csak azt tudom, hogy soha többet nem akarok nélküled élni.
Az úton többet nem szóltunk már egymáshoz. Éreztem, hogy az utolsó mondatommal megmozgattam benne valamit, a szíve megtelhetett őszinte szerelemmel és megnyugvással. Komolyan gondoltam minden egyes szót, több időt nem szeretnék a szerelme nélkül élni.
Nem telt bele 10 percbe sem, már kettejük lakásában voltunk. Hogy őszinte legyek, most erősen inamba szállt a bátorságom, azt illetően, hogy majd mondjuk beolvasok Natnak. Szinte félve tartottam Bill után a lépcsőn.
Mikor beléptünk a lakásba, megütötte a fülem egy kis nesz. Nem mondtam el Billnek, nem akartam Őt is megijeszteni. Épp elég, hogy beképzelek dolgokat.
- Hé Kicsim, ne legyél ilyen feszült. Mi a baj? - pillantott hátra rám.
Csak megingattam a fejem, nem akartam a butaságaimmal traktálni. Elém lépett szorosan és apró puszikat adott az arcomra nyugtatásként. Kényeztetése ellenére is egy hátborzongató érzés kerülgetett, nem tudtam megfogalmazni saját magamnak sem, hogy mit éreztem. Már remegtem... mit remegtem? Szinte reszkettem karjai között. És mikor megláttam Nat-ot ahogy az ajtóban áll, szinte meghűlt az ereimben a vér. Ördögi mosollyal vigyorgott rám, haja össze vissza meg volt tépve, fekete sminkje könnyektől áztatott arcán elkenődött. Torkomban dobogott a szívem, ahogy lassan felemelte két kezével a fegyvert, és ránk szegezte. Azt hittem menten elájulok.
Tekintetemmel egyből pillantásait kutattam. Hogy mit mondott? Ezek szerint múltkor ismét a szemembe hazudott? Nem volt neki elég az a sok fájdalom amit okozott, még egy utolsót belém is rúg, hogy bevallja, az is csak hazugság volt az ő részéről?
- Miért gyűlölsz ennyire? - idegesített hogy még mindig csak bámul ki a fejből, ezért megrántottam a vállánál fogva és magam felé fordítottam.
- Nat nekem is hazudott. - hangja már teljes érdektelenséget tükrözött. - Tudta, hogy szerelmes vagyok beléd, így akart magához láncolni. Sajnálom, ha már soha többet nem fogsz megbízni bennem. Nem mertem elmondani neked, nem mertem haladékot kérni. Egyszerűen nem tudtam mást tenni...
Ennyit mondott, majd felállt és elindult, ott hagyva engem egyedül a parton. Éreztem, ahogy a szívem a torkomban dobogott, ez volt minden hátterében? Ez a nőszemély az oka mindennek? Hát Bill is csak egy áldozat volt?
Tudom, hogy nem szép dolog amit most mondok, de talán azzal, hogy Billnek is át kellett élni a csalódást, átérzi, hogy én mit éreztem néhány nappal ezelőtt. Most már sokkal jobban meg fog becsülni engem, a szerelmünk. Ez neki is egy hatalmas arcon csapás volt, egy olyan okító lecke, ami talán végleg felnyitotta a szemét. Őszinteség, mindenek előtt. Eddig bírtam tartani magam, talán az élet még megbosszulja a tetteit, de én már nem tudok többé haragudni rá...
Szinte könnyekkel a szememben néztem ahogy lassan eltűnik a sötétségben, de azt akartam hogy tudja, mit is érzek most. Utána kiabáltam.
- Szeretlek, Te őrült!
Hirtelen megtorpant. Megfordult, de még mindig csak nézett a távolból. Félénk léptekkel kezdtem felé sétálni, mit sétálni, szinte lépteim önkéntelenül gyorsultak fel, csak hogy még hamarabb a karjai közé menekülhessek. Könnyes szemekkel várt rám, mikor oda értem, már nem tudtam magamban tartani az érzéseimet, zokogva ugrottam az ölébe, mire Ő szorosan rám fonta karjait. Hihetetlen erőt éreztem magamban, szinte az egész világot körbe tudtam volna rohanni. És hogy mi adott erőt? A hit... a jövőm ami kezdett kirajzolódni előttem. Vele. Együtt.
- Olyan sokszor sírtam miattad. - a fülébe durozsoltam, miközben ő ujjai simogatásával próbált nyugtatni.
- Hidd el, minden egyes szavamért és tettemért megfizettem én is. Felemésztett a tudat, hogy egyik hazugságból a másikba húztam magam.
- Akkor mégis miért nem vallottál be mindent? Hidd el, meg tudtuk volna oldani. Tiszteletben tartottam volna a döntésed, hogy Nat mellett akartál volna maradni még egy kis ideig, miért hitted, hogy elhagynálak emiatt? Miért nem vallottad be egyből?
- Egyre mélyebbre kerültem, elképzelni sem tudtam, hogy te megbocsátasz egyszer is mindenért.
- Ha nem megyek el az étterembe, Te sosem mondod el?
- Szándékosan jöttél oda? - finoman letett karjaiból és kézen fogott.
- Natalie-től kaptam egy levelet, azt írta, hogy ha elmegyek, felismerem mekkora bolond is vagyok valójában. A képébe akartam nevetni, hogy te engem választottál, és végleg beadtad a válókeresetet. De amikor megláttalak vele csókolózni, mindent megértettem. Eszembe jutottak a buta kifogásaid, az, hogy sosem tölthettünk együtt egész napokat, mert kettős életet éltél és csak kihasználtál. Legszívesebben örökre megszűntem volna, kiakartalak törölni az emlékezetemből, de sosem sikerült. Szerettelek, és... és még most is szeretlek.
- Teljes szívemből kérek bocsánatot, mostantól minden nap azon leszek, hogy megmutassam mennyire is kellesz nekem, és mennyire ragaszkodom hozzád. Soha többé nem lesz még egy ilyen nő az életemben mint te. Te leszel az egyetlen.
Csókban forrtunk össze, szinte idejét sem tudom, hogy mikor csókolt meg így. Felszabadultam és félelmek nélkül. Szinte csüngtünk egymás ajkain, beakartunk pótolni minden egyes elvesztegetett pillanatot.
Észre sem vettem, hogy csókolózva a lakosztályom elé értünk, Bill elvált tőle, majd fejével az ajtó felé bökött. Értettem a célzást, előkutattam a kulcsom, majd kinyitottam és kitárva beléptünk rajta. Lábával csukhatta be, karjai derekamra fonódtak, majd a francia ágy felé kezdett el tolni...
Finom puszik ébresztettek, fogalmam sincs, mikor éreztem ilyen biztonságban magam. Meleg kis arcát arcomhoz simította és a fülembe súgott.
- A mai naptól más lesz minden, ígérem!
- Zárjuk ezt le Bill, ne beszéljünk mindig róla.
- Haza szeretnél már menni? - két ajkai közé vette alsó ajkam és finoman ízlelgetni kezdte.
- Még maradjunk ma, ne kelljen az otthoni dolgokkal foglalkoznunk. Csak legyünk egymásnak, és kész.
- Még elhiszed nekem, ha azt mondom, szeretlek?
- Ne félj, elhiszem.
Nem Ő volt, szerencsémre. Egy 30-as éveiben járó, szőke hajú férfi ült tőlem két széknyire. Szemeivel végig mért, majd arcára kellemes mosoly ült ki. Nem volt tolakodó, vagy lenéző az a mosoly, inkább jól esett. Felemeltem a poharam, mire ő is. Szemeivel a mellettem lévő székre bökött, én csak némán megvontam a vállam, miközben arcomról nem akart levakarózni az a mosoly.
- Jim vagyok. - kézfogása kellemes volt, se nem durva, se nem puha.
- Anita. - viszonoztam gesztusát.
- Hogy hogy egyedül?
- Búfelejtő nyaralás, ha ezt mondhatjuk így.
- Szakítás? - enyhén borostás arcán némi megbánás szaladt keresztül.
- Olyasmi... hosszú hónapokig tartó hazudozás, maradjunk ennyiben.
- Balfácán. - jót mosolyodtam egyszerű megszólalásán.
- És Te?
- Üzleti út, pontosabban fejtágítás.
- Ilyen helyre kínszenvedés dolgozni jönni.
Helyeslően bólogatott, majd rendelt még egy egy koktélt számunkra. Nem unatkoztam mellettem, hamar megtaláltuk a közös hangot. Értelmes, jó megjelenésű pasinak tűnt. Rég nem volt részem ilyen tartalmas beszélgetésben, sőt ha jobban bele is gondolok, szinte csak Ben és Bill társaságát élveztem hosszú hónapokig, szinte bezártam magam a férfiak elől. Ennek is ki a hibása? Persze, hogy Bill. Elvakított a szerelmével, a hitegetésével, nem vettem észre, milyen mocskos játékot is játszik velem. Ha legalább egy cseppnyi eszem lett volna, kiszállok már az első hazugsága után abból a kapcsolat szerűségből, és nem vesztegetem az időm a semmire. Lehet, hogy már réges rég találtam volna egy olyan férfit, akit tényleges megbecsül, és tisztel, nem pedig a bolondját járatja velem hónapokig.
Végre egy kicsit kikapcsolhatott az agyam, Jim teljes ellentéte volt Billnek. Rövid szőke haja bohókásan állt, kék szemei aranyosan csillogtak, bár nem tudom, hogy a koktéloktól-e. Az biztos, hogy nem volt részeg, értelmesen beszélt. Épp egy tavalyi nyaralásos történetét mesélte, amikor nekem lefagyott az arcomról a mosoly. Felénk tartott. Most vagy égre földre keresett engem, vagy csak szimplán lejött iszogatni. Úgy látom az első, hisz kicsit fújtatva tartott felénk.
- Jó estét! - rosszallóan végig mérte Jim-et - Beszélni szeretnék veled. - szinte tudomást sem véve a szituációról állt mellém, hogy álljak fel, és távozzak.
- Elnézést, de a hölgy velem.
- Elnézést, de a hölgy Én velem van . - cinikusan visszaválaszolt Jimnek, mire ő felállt.
- Ki maga?
- Hagyd Jim, Ő az a balfácán... - keserű mosoly jelent meg pillanatnyi beszélgető társam arcán, de Billen csalódottságot láttam.
- Kérlek gyere velem Anita, utoljára kérlek!
Kissé megszorította a karom, mire neheztelően ránéztem. Szemeiben nem láttam haragot Jim miatt, inkább csak némán kérlelt. Nah most mit csináljak? Hagyjak itt egy kellemes társaságot, és utána azon agyaljak, hogy Bill mit akart mondani? Vagy tapintatosan kérjek bocsánatot Jim-től, és kövessem Billt?
Várjon egy kicsit. Most én élvezek előnyt, ha nekem hónapokat kellett várnom miatta, akkor Ő kibír egy két órát.
- Sajnálom, de az úrral beszélgetek, szóval el lehet távozni!
Azonnal felfogta, majd elengedte a karom és kisétált a bárból. Szívem kicsit össze facsarodott, nem akartam durva lenni vele. Már bánom...
Ezt követően már nem éreztem olyan jól magam. Az egyik fülemen bement, a másikon pedig kiment Jeff beszéde. Nem kötött le, persze nem amiatt, hogy nem volt kellemes társasága, csupán csak lelkiismeret furdalásom volt. Tessék, még én érzem rosszul magam Bill miatt! Nonszensz!
Kis tétovázás után felálltam. Bocsánatot kértem Jim-től, majd elindultam megkeresni Billt. Hátulról mentem, hátha lent van a parton. Nem tévedtem sokat, ott ült a homokban, egy égő fáklya mellett. Vettem egy nagy levegőt, majd óvatosan - nehogy megijesszem-, lekuporodtam mellé a homokba. Nem nézett rám, csak a sötét tengert bámulta.
- Nat nem volt rákos.
