– Tessék, ez a tiéd. Még akkor kezdtem el írni, amikor megláttalak a bárban… azóta folyamatosan írom.
- Milyen különös… én is vezetek egy naplót. – kutatott Anita is saját naplója után, majd átnyújtotta Billnek a piros kis könyvet.
- Bele olvasunk?
- Persze.
2010. február. 13.
Én nem bírom tovább, nem bírom türtőztetni magam. Azt akarom hogy még közelebb érezzem magamhoz, de ez már fizikai képtelenség, nedves testünket már semmi sem választja el. Egyszerűen olyan mérhetetlenül nagy szenvedélyt vált ki belőlem, hogy félek nem fogok tudni majd ellenállni a kísértésnek. Minden meglenne egy gyönyörű, érzelmekkel teli éjszakához. De nem szeretném elsietni az első alkalmat. Azt akarom hogy Ő is kívánjon engem, érezni szeressen. Képes lennék rá egész életemben is várni. Kifogom zárni a külvilágot, csak Ő lesz számomra és senki más azon az éjszakán. Csak Ő és senki más.
2010. február. 19.
Biztos szeretném már? Eléggé felkészültnek érzem már magam egy együttlétre? Talán… nem tudom igazából. Csak annyit tudok hogy őrjítő érzés, amit most Bill csinál. Finoman harapdálja a bőröm, ujjai kellemesen csiklandozzák a bőröm. És a tekintete? Bele őrülök… Teljesen zavarba hoz a nézésével. Lassan végig vezeti a szemeit a melleimen, látom rajta hogy teljesen ki van. Hangosabban szuszog, szíve erőteljesen ver, és az ajkai csak egyre jobban remegnek a vágytól. Érzem ahogy finom csókokat lehel a köldököm alá, majd egyre lejjebb is, de a nadrágom szegélye megállítja őt. Félek, remegek az elkövetkezendő percektől…
2010. március 7.
Rákos vagyok… naplóm, lehet hogy ez az utolsó alkalom, hogy írok Neked. Here rákot diagnosztizáltak, mi lesz most velem? Mi lesz a bandával, a fanokkal? Mi lesz anyával, Tommal és ami a legfontosabb, mi lesz Anitával? Mi lesz most velünk? Miért pont én, senkinek sem ártottam, miért engem büntet az Isten?
Minden más lesz… meg fog változni az egész életem. Lehet hogy már csak hónapjaim, heteim, napjaim vannak hátra? De hisz még alig éltem, még előttem van az egész világ. Olyan sok mindent szeretnék még megélni. Nem lehet hogy most vége szakadjon mindennek. Megtaláltam életem szerelmét, szeretni szeretném még Őt. De az nem lehet, hogy ilyen hamar elsodor a sors mellőle!
Ez nem lehet! Én ezt nem akarom, nem akarom!!!
2010. március. 19.
Undorodom magamtól, mocskos vagyok. Tehetetlen és kiszolgáltatott voltam… Markez megerőszakolt. Még most is látom a szemeim előtt, ahogy megnyalja az ajkait, és rám mászik. Nem tudtam megvédeni magam, gyenge voltam, nagyon gyenge. Hogy történt ez meg velem? Istenem miért nem vigyáztál Rám? Miért nem???
Nem maradhatok itt, el kell menekülnöm! Teljesen mindegy hogy hova, csak el innen ebből a bűnös városból. Nem akarom hogy bárki is megtudja mi történt velem, nem akarok lesajnáló szemeket. Nem akarok semmit sem, egyedül Billt!!!
De nem! Egy ilyen nő mellett nem lenne szép élete…
2010. április. 12.
Másodjára szólok hozzád Istenem… emlékszem még az első kérésemre, az első éjszakánk előtt volt. Akkor segítettél. Kérlek most se tagadd meg a kérésem. Vissza kell kapnom Őt. Nélküle nem teljes az életem… Nincs, aki pirulva adna egy mosolygós puszit, nincs akit óvó karjaim közé tudnék húzni. Vajon most mit csinál? Boldog, vagy szomorú? Van tető a feje fölött, vagy az utcákat járja? Kérlek Istenem, vigyázz rá! Nagyon védtelen és félénk, az én feladatom lenne hogy megvédjem mindenkitől, mégsem teszem ezt. És ez fáj, hogy szenved valahol, én mégis csak tétlenül ülök és várok… vigyázz rá kérlek.
2010. december.2.
Csend van, csend és nyugalom. Olyan békés most minden, kinyitom a szemeim, de csak vakító fehérséget látok magam előtt. Ismeretlen ez a hely, most vagyok itt először. Egyedül vagyok és félek. Senki sem fogja a kezem, magányos vagyok. Hol van Bill? Hol van a szerelmem? Őt akarom, legyen bárhol… de itt van! Oh, Istenem, itt áll előttem, kezében a gyermekünkkel. Igen, a közös gyerekünkkel, ezt egy anya érzi. Milyen szépek is együtt… Közelebb lépek hozzájuk, de ők csak egyre távolodnak tőlem. Nyújtom a karom, de sosem érem el őket. Nem tudom megérinteni Őket, csak az alakjukat látom. Kiakarok szabadulni innen, itt már nem bírom tovább. Úgy érzem hogy elveszek…
2011. április.6.
Ezt nem hiszem el. Ez mégis hogy került fel? Ez mégis mit jelent? Itt ülök megkövülten egy fotelben, és nézek egy videót. Anita és én vagyok rajta, a januári hétvégénk alatt készülhetett. Nevetve fölé hajolok, mire ő combjaival csak még inkább magához von. Szerelmesen, már már erotikusan etetjük egymást, nem is gondolva hogy egy kamera minden egyes mozdulatunkat megörökíti. Te jó ég, az az étkező kocsi, az a recepciós nő. Most már minden apró kép össze állt. Ismerem őt, egy újságíró volt a Bildnél… hát persze, az első adandó alkalomkor kapott a lehetőségen, hogy egy újabb pletykával engem és bandát besározza. Na de mi lesz ebből?
- Bill, írjuk meg az utolsó bejegyzésünket, és kezdjünk egy új naplót, hisz egy új korszak kezdődött el...
2011. június. 5.
Sosem gondoltuk volna hogy egyszer eljön ez a pillanat is. Sok mindenen mentünk keresztül a több mint másfél év alatt. Olyan sok mindent kibírt a kapcsolatunk, de ez csak úgy lehetett, hogy kitartottunk egymás mellett. Szerettük és tiszteltük egymást...
Fontos hogy minden ember megtalálja azt az embert akire bármikor számíthat. Mi megtaláltuk egymást. Az első pillanatban éreztük, hogy mi egymáshoz tartozunk. Az idő múlásával minden embernek be kell látnia, hogy nem lehet társ nélkül élni, hisz társas lények vagyunk. Minden ember keresei az igazit, akivel képes megosztani az egész életét. Mi már megtaláltuk egymást... A rengeteg megrázkódtatás ellenére csak még jobban ragaszkodunk egymáshoz, egymás nélkül elvesznénk. Nem lenne értelme az életünknek. Mi már boldogok vagyunk... teljes szívünkből szeretjük egymást, és ez a fontos... a SZERELEM!
°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°VÉGE°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°
- Annyira büszke vagyok rád kislányom. Olyan csodálatosan nézel ki. – dicsérte Eva lányát.
- Köszönöm anyu. Ti is mindannyian gyönyörűek vagytok . – Anita végig nézett barátnőjén, édesanyján, Simon-én, és a kis Anitán is, aki szintén hófehérbe volt öltöztetve.
- Felkészültél Anitám, hogy a kisfiam felesége legyél?
- Azt hiszem, igen. Bár félek azért, de remélem túl fogom tenni magam a félelmeimen.
- De mitől félsz?
- Hogy Bill nem lesz boldog mellettem.
- Ez butaság. Eddig is a legboldogabb ember volt, ezután sem lesz másként.
*
A kert gyönyörűen fel volt díszítve. Hatalmas fehér rózsa csokrok voltak az ideiglenes oltár körül, a székek is hófehér huzattal voltak borítva. A vendégek nagy része már megérkezett, rengeteg producer érkezett, barátok, ismerősök, családtagok. Az esküvő napját nem szivárogatták ki, egyetlen fotós sem volt. A tanuk is már helyükön voltak, Fran és Tom már az oltárnál álltak.
*
- Tom, engem ráz a hideg. – súgta bátyjának Bill, majd az anyukájára nézett, aki a karjaiban ülő Ben-re vigyázott. Simone egy biztató pillantást vetett fiára, majd megszólalt a híres induló. Anita lassan sétált szerelme elé, majd mikor mellé ért, össze kulcsolták a kezeiket. A nő csak még tisztábbnak és még ártatlanabbnak tűnt ebben a szatén esküvői ruhában. A szertartás alatt egyszer sem engedték el egymás kezét, tudták hogy innen már nincs vissza út. Ez a délután megpecsételi az egész életüket. A kis arany karika jelzi az összetartozást, ezzel is szimbolizálva az egymásnak tett ígéretet.
*
- Te Bill Kaulitz, hitves feleségedül fogadod-e Anita Smith-t? Örökre vele leszel-e ?
- Igen…- pillantott szerelmére.
- Te Anita Smith, hitves férjedül fogadod-e Bill Kaulitz-oz? Örökre vele leszel-e?
- Igen… - fordult felé teljes testével…
Nem várták meg amíg a pap engedélyt ad arra hogy megcsókolják egymást, közelebb léptek egymáshoz és egy apró, de annál érzelmesebb csókkal köszöntötték házasságuk első pillanatait. Egymás szemeibe néztek, és tudták hogy innen már nincs menekülés... de hoyg őszinték legyünk, nem is akarnának elmenkülni ebből az édes mennyországból, ami biztonságot nyújt mindkettejük számára.
*
- Nem is gondoltam hogy ilyen szép ajándékot kapunk Toméktól. – Anitáék már a magán repülőgépen ültek, idejük sem volt arra hogy átöltözzenek. A hatalmas esküvői ruhában és a hófehér öltönyben tartottak a Maldív szigetek felé… Ismét oda repülnek vissza, ahol életük első nyaralását töltötték el. Mennyi szép emlék is fűzi őket ehhez a szigethez... amikor éjszaka a tengerben fürdöttek, amikor a parton csókolóztak a korom sötétben, amikor Bill egy karika gyűrűt adott Anitának... amikor először tudta Bill levetkőzni a gátlásait Anita előtt.. csodálatos volt az az egy hét.
- Hát én sem Bill, jól megleptek.
Ahogy leszállt a gép, cél irányosan a kis házakhoz vitették magukat egy taxival, végre már a homokos paradicsomban akartak lenni…
Amint megpillantották a kis házat, hatalmasat dobbant a szívük. Bill karjaiba vette szerelmét, majd belépett a rózsaszirmokkal díszített bungallóba. Körül néztek, hatalmas eper darabok és behűtött pezsgő várta őket. Anita meglátott egy dísz csomagolású dobozt is. Leugrott Bill karjaiból és nagy hévvel kibontotta.
- Ezt nézd. – mutatta fel nevetve a csipkés baby dollt-t és a 3 csomag óvszert.
- Tomék jól elláttak bennünket ajándékkal. De nekem is van ám egy. – lehajolt a bőröndhöz az énekes, majd keresgélni kezdett.
- Tom akkor készen áll minden a mai éjszakára? – suttogta Fran, miközben a hűtőben keresgélt egy joghurt után.
- Ne aggódj Cica, a Félix ma estére csak a miénk. Spanokat összehívtam, pia lesz, a csajok már úton vannak. Szóval tuti siker lesz... Na és nálatok?
- Teljesen kész vagyok. Láttam a srácok táncát, hát…mit ne mondjak. – látványosan megnyalta az ajkait, csak hogy Tomot még jobban cukkolja.
- Akkor jó estétek lesz. – harapta el a mondat végét, mire Fran csak vigyorogva a karjai közé bújt.
- Sosem cserélnélek le te buta. Ilyen jó testű hapsit sosem találnék még egyet.
- Na egy kicsit növeld még az önbizalmam. – kérlelte, majd felültette a nőt a konyha pultra.
- Mit mondhatnék még? Hogy jó vagy az ágyban? Hogy kellemes hozzád bújni, mert tudom, bármi jöhet, te mellettem leszel? Hogy szeretem a reggeli puszijaidat, vagy azt amikor nyűgösen csak vergődsz az ágyban és arra kérsz hogy simogassalak?! Mindent imádok benned Tom Kaulitz.
*
- Kicsim, merre vagy?
- Itt vagyok, mondjad. – lépett ki Anita a fürdőből.
- Szerinted Tom és Fran min törik a fejüket?
- Fogalmam sincs… de úgy érzem hogy te tudod…
- Legény és lány búcsúztatót szerveztek nekünk ma estére.
- Neee… - képedt el Anita, majd mikor Bill arcát is jobban szemügyre vette, elnevetette magát - Látom nem örülsz neki.
- Nem az hogy nem örülök neki… csak az nem az én világom.
- Hát az enyém sem hogy meztelen pasik táncoljanak előttem… de nem bánthatjuk meg őket.
- De miért nem? Mármint miért nem mondjuk vissza? Itthon maradnánk…
- … és csinálnánk magunknak egy saját búcsúztatót? – fejezte be Anita Bill gondolatát.
- Akár… - mosolyodott el a fekete herceg majd magához húzva Anitát, folytatta. –Lemegyek és elmondom nekik. Biztos megértik majd.
- Biztos, de csak tapintatos legyél. – adott egy apró puszit a lány – És lehet hogy ma este táncolok neked. Hisz ebből éltem valaha…
- Már itt sem vagyok. – rohant ki eszeveszetten Bill a szobájukból, csak hogy minél hamarabb vissza érjen szerelméhez.
*
Franciskáék elég jól fogadták a hírt, egyfelől meg is értették a szerelmes párt. De ők nem mondták le a bulikat, helyettük is jól fogják érezni majd magukat. Miután magukra maradtak az egész lakásban, Bent megfürdették, majd magukra csukták a hálószoba ajtaját.
- Gyönyörű vagy… - csak ennyit súgott Bill, nem volt most többre képes. Anita ott állt előtte egy hófehér fehér nemű szettben. A férfi csak kiszáradt torokkal figyelte ahogy megmozdult a nő csípője, ahogy arca apró mosolyra húzódott. Remegés futott végig a testén, Anita ezt kihasználva csak még inkább megbolondította kedvesét. Lassan húzta le magáról melltartójának egyik pántját, mire Bill elé térdelt az ágyon, így egy síkba kerültek. Anita csak állt előtte, Bill pedig csak nézte a szemeit… igen a szemeit, bár nagy hatással volt rá az egész teste, most mégis csak a szemeit fürkészte. Amik csillogtak, amik annyi mindent elmondtak… karjaival finoman a nő csípője köré karolt és magával húzta az ágyra. Egyszerre feküdtek el az ágyon, testük már az első pillanatban össze simult. Össze fonódtak, ezzel is kiakarták fejezni hogy mennyire imádják a másikat… már csak órák kérdése, és egymáséi lesznek örök életre. El sem hiszik hogy ez velük történik... egy új élet fog rájuk várni!
*
- Jó reggelt leendő feleségem.
- Jó reggelt leendő férjem… - nyújtózott Anita az ágyban, majd vissza feküdt Bill mellkasára.
- Egész éjszaka alig bírtam aludni. Izgulok…
- De miért? Nem fogok nemet mondani…
- Ezt tudom, vagyis remélem… csak tudod ez az egész nap csak rólunk fog szólni…mindenki minket fog ünnepelni.
- Ezt már megszokhattad volna édesem a karriered alatt.
- Ez más… - húzta édesen a száját és magához vonta szerelmét – Hogy mennyire szeretlek én…
*
- Tom merre van a fehér cipőm? Te jó ég, elveszett…
- Nyugodj már meg, itt van.
- És hol van Ben? Ő is elveszett…
- Georggal sétál a kertben. – forgatta a szemeit Tom, majd biztatóan testvére vállára tette a kezét.
- Hogy nézek ki?
- Úgy mint aki most készül házasodni.
- Komolyan kérdeztem.
- Faszán nézel ki, na kimondtam.
- Anitát láttad már?
- Igen, tőle jövök…és hát?! – mosolyodott el sokat sejtetően
- Gyönyörű, ugye?
- Mese szép…
2011. május.29.
El sem hiszem ami velem történik. Készülődünk az esküvőnkre. Életem eddigi legszebb napját fogjuk ünnepelni, Anita és én ténylegesen egy pár leszünk. Még most is látom lelki szemeim előtt a gyönyört az arcán, ahogy megpróbálja vissza fogni a sírást, ahogy küzd a feltörő érzéseivel. Ő is akar engem, velem szeretné leélni az egész életét. Elmondhatatlanul furcsa érzés kavarog bennem, férj leszek. Férj, akinek az elsődleges feladata hogy eltartsa a családját, és egy biztos hátteret nyújtson a szeretteinek. Mostantól még nagyobb felelőséget kell vállalnom irántuk, Benjamin-ért és Anitáért. Lehet hogy még fiatal vagyok ehhez a szerephez, de érzem sikerülni fog. Mindig lesz támaszom, segítségem. Ők Tomék és anyáék. Sosem fogom elfelejteni anya utolsó mondatát. „ Az én kicsi fiam önálló ember lesz, feleséggel, gyerekkel. Büszke vagyok rád Életem, tiszta szívemből.”
*
- Tom gondolkodtál már a nász ajándékon? – Fran a haját fésülte, már lefekvéshez készülődtek.
- Őszinte legyek? Nem annyira még… Addig még van egy hetünk.
- Június 5.-ig már csak pár nap van. Erőltesd meg egy kicsit azt a hatalmas képzelő erőd. Én arra gondoltam hogy kifizethetnénk a nász útjukat.
- Na, ez egész jó ötlet. És hova repültessük el őket?
- Maldív? – ajánlotta a nő, majd bebújt mellé az ágyba.
- Mi nem megyünk velük? Én is kiakarok kapcsolódni. – nyüszögött gyermekien a gitáros.
- Ez most az ő hetük Tom, majd utána mi is elmegyünk valahova. De várjunk csak…még eszembe jutott valami, amire nem is gondoltunk.
- Na mesélj.
- Legény-lány búcsú! – jelentette ki vigyorogva, majd Tom csípőjére ült. – Megszervezed Billét?
- Nem leszel féltékeny?
- Miért lennék? – nevetett fel jó kedvűen Franciska.
- Mert szexi csajok fognak körül venni engem is.
- Engem pedig izmos pasik. Te nem vagy féltékeny? Valld be hogy már rég forr benned a düh. – cukkolta Fran.
- Nem… - próbálta leplezni féltékenységét
- Pedig biztos hogy engem is meg fognak környékezni, hisz mégis csak én vagyok a mennyasszony legjobb barátnője. Talán nekem is táncolnak egyet az izmos, jó képű afro pasik.
- Hé, az afro pasiknak nagy farkuk van.
- És?
- Nem, nem… még sem kell Billéknek ez a buli. Szépen leteszünk az ötletről és kész.
- Tudtam hogy féltékeny van. – elégedetten elmosolyodott a nő és Tomhoz hajolt. Szemeztek és vigyorogtak, úgy mint eddig még soha. Fran csak egy apró csókot adott a férfinek, ezzel is felkeltve benne valamit. Nem volt rámenős, tudja hogy Tomot ez is mégis felizgatja. Hogy nem mászk rá először, nem dönti maga alá, csak játszik vele, és húzza az agyát. Tom sem tett másként, Ő is játszani kezdett. Egy apró érintés a nő gerincén, egy forró lehelet a nyakán, és máris megremeg előtte Fran. Szeretik egymást kényeztetni, szeretik látni a másikat... A nő szorosan Tom ölébe ül és onnan kémleli szerelmét...
Már elé ideje vannak együtt ahhoz, hogy megbízzanak a másikban. Több mint 1 éve vannak együtt, ők is szilveszter éjszakáján vallottak szerelmet egymásnak. Hosszú volt ez az egy év, azonban még sem léptek félre. Ez csak azért meglepő, mert az elmúlt évek alatt Tom nem a hűségéről volt híres. De Franciska megváltoztatta. Boldog, tartós párkapcsolatban élnek egymással, mindig képesek a megújulásra. Nem telik egy úgy nap, hogy ne fejeznék ki az érzéseiket. Bár Tom nem egy romantikus alkat, nem az ő stílusához illik egy gyertya fényes vacsora, Franciska mégis megbolondul érte. Mert ez a pasi meg tudja nevettetni, képes elfogadni őt olyannak, amilyen.
*
- Anya, szerinted milyen legyen az öltönyöm? Sötétben legyek, vagy világosban?
- Attól függ, de szerintem a hófehér öltöny gyönyörű lenne kisfiam rajtad.
- Igazad van anyu. – helyeselt az énekes, majd belépett az öltöző fülkébe.
Egy esküvői ruhaszalonban vannak, Billt az anyukája kísérte el a srácokkal együtt, míg egy másik teremben Anita készülődött édesanyjával és Franciskával.
- Franciska, ez nagyon drága. Nem engedhetem meg ezt a ruhát. 650 euró.
- Ne aggódj Kislány, itt van Bill bank kártyája. – nevetve meglóbálta, mire Anita arcára is egy apró mosoly szaladt.
- Keresni kezdtelek, bár nehéz volt fel venni veled a kapcsolatot, mégis sikerült nekem. Féltél az emberektől, féltél tőlem. A legelső közös élményünk a kórházban történt. Előző este combon szúrtak, a segítségedre akartam sietni, mert megtámadtak. Ott a kórházban beszéltünk először, úgy igazán. Éreztem, hogy azok a pillanatok mérföld kövek voltak az életünkben. Ahogy haza kerültem, egyre többször találkoztunk, azt a napot sosem felejtem el, amikor megnyíltál nekem. Elmesélted az addigi életed, kisírtad magadból az egész gyermekkorod bántalmait. Büszke voltam rá, hisz hatalmas erő kellett hogy kitárulkozz. Bíztál bennem és ez volt a legfontosabb.
Hosszú hónapokon át érlelődött bennem a szerelem érzése, új volt ez számomra. Több mint 5 év után ilyen magas fokú vonzódást érezni, nagyon jó érzés. Szerelmed akartam lenni, azt akartam hogy egymáshoz tartozzunk. Szilveszter éjszakáján szerelmet vallottunk egymásnak, és akkor elkezdődött valami. Újra abban az emelkedett, rózsaszín felhős érzésben lebegtem. Teljesen megváltoztattad az életem. Újra oda figyeltem az apró dolgokra is, míg a Tokio Hotel alatt csak elfutottam az apró örömök mellett. Melletted megbecsültem mindent és mindenkit, hisz féltem, egyszer vége szakad minden.
Emlékszem, hogy mennyi erőt és szeretetet adtál, amikor beteg voltam. Ha te nem lettél volna velem, talán el vitt volna a betegség… a rák olyan alattomos. Egy szerelmes ölelés nélkül képtelenség végig csinálni. Annyi mindenen mentünk keresztül az évek során. Sok rosszat, és sok jót meg élt már a kapcsolatunk. Ennek jelentenie kellett valamit Az első együtt töltött szerelmes éjszakánkon tudtam, hogy nekem csak te kellesz, csak te hozhatod el számomra a boldogságot. Sajnos egy szörnyű esemény hónapokig elszakított bennünket. Bármekkora távolság is volt köztünk, én tudtam, hogy együtt vagyunk…ha nem is testileg, de lelkileg. Most már nem sokáig tart a beszédem, ne féljetek.
Már csak egy emberről, Benjaminról szeretnék néhány szót szólni. Álmomban sem gondoltam, hogy 22 évesen apa leszek. Nem félek, nehogy azt hidd, csupán csak szokatlan még számomra. Rettegtem attól hogy nem leszek jó apa, hogy, de te megnyugtattál. Azt mondtad, jöhet bármi rossz, te végig mellettem leszel és fogod majd a kezem. Szeretnék mindig mellettetek lenni, vigyázni rátok, megadni nektek a legjobbakat. Ez úton szeretném feltenni azt a kérdést, amit talán a legnehezebb kimondani… de én megpróbálom. – vett egy mély és megfontolt levegőt, majd lassan térdre ereszkedve megfogta Anita jobb kezét – Hozzám jössz feleségül? Leszel egy életen át a párom?
A nő tudta, már az első percekben tudta mire is készül Bill. Megszorította a kezét majd ő is letérdelt vele szemben. Nem szólt, hisz nem is tudott a torkát mardosó könnyektől… egyszerűen csak ajkaiba harapva és heves bólogatással adta mindenki tudtára, hogy boldog mennyasszonya lesz Bill Kauliz-nak…
- Holnap lesz Beni fél éves… - ringatta halkan fiát az énekes. Az ágyban ültek, nyugalom lepte be az egész lakást. Anita csak néha néha pillantott fel szerelmére, izgatott volt a holnappal kapcsolatban.
- Igen, igen… olyan mintha még csak tegnap lett volna a szülés, olyan közelinek tűnik.
- Nekem is elhiheted. Még emlékszem arra a napra, amikor megláttalak a bárban, és…
- Fogadjunk most jön a csöpögős rész. – szakította félbe nevetve Anita, majd Bent a kiságyba téve vissza feküdt Bill mellé.
- Ne gúnyolj ki.
- Nem gúnyoltalak ki. De nem ez az igazság?
De Bill nem is válaszolt, fejére húzta a takarót. Égett az arca a zavartságtól, a nő pontosan tudja hogy mivel lehet igazán zavarba hozni. Ha az érzelmessége kerül szóba…
- Gyere elő. – kérlelte halkan, majd bebújt Bill mellé a takaró alá. – Ne haragudj. – nyomott egy apró csókot a srác nyakára. – Nem akartalak megbántani. – egy újabb puszi következett. – Imádom hogy ilyen érzelmes vagy. – a lány ajka már a fiú ajkát érintette – Őrülten szerelmes vagyok beléd Baba. – és egy érzelmes, hosszú csókkal nem is szólalt meg többé Anita.
*
- Köszöntünk mindenkit a kisfiúnk fél éves szülinapján. Érezzétek jól magatokat, egyetek, igyatok. – köszöntötte a vendégeket Bill.
Anita a távolból nézte szerelmét, Fran mellette állt.
- Ugye elmondod most Billnek? Ennél jobb alakom nem is lehetne.
- Tudom… csak félek.
- Mitől?
- Attól, hogy korainak tartja és koppanni fogok.
- Bill nem olyan… főleg nem ilyen komoly témában. Bízz benne. – bátorította a nő.
*
- Pici fiam, megkérjem anyud kezét? – Bill csak halkan suttogott, Ben hatalmas szemekkel fürkészte apja tekintetét. Az énekes megpillantotta Anitát, egy gyönyörű hófehér ruha volt rajta, még messziről is látszott a fogadalom gyűrűje, amit még Ő adott neki az első nyaralásukkor.
- Bill, ne Bentől várj válaszokat. – nevetve mellé lépett Gus, majd a kicsit a karjaiba vette. –Gyerünk, valld be neki.
- Könnyű azt mondani. De elé állni, és bevallani… már nem annyira.
- Mit mondjak még, hogy elhidd, Anita nem fog ellent mondani?!
- Már magam sem tudom Gustav. – keservesen felnevetett Bill, majd mégis magabiztosan kifújta a levegőt és így szólt – Egyszer élek…
- Ez a beszéd haver.
*
- Egy kis figyelmet szeretnék. – kocogtatta meg a mikrofont Bill, mire minden szempár Ő rá szegeződött. Életem, ide tudnál jönni? – Anita hirtelen kapta fel a fejét, nem számított rá, hogy Bill meg fogja szólítani. Lassan megindult felé, majd amikor a közelébe ért, össze kulcsolták a kezeiket.
- Kisfiam, az öcséd mire készül? – fordult Simone Tom felé.
- Bill? Hja, csak megkéri Anita kezét.
- És te ezt ilyen nyugodtan mondod? – kapott szája elé a nő, majd egy öröm könny csordult ki a szemeiből.
- Csak figyelj anyu.
*
- Szeretném ismét megköszönni, hogy eljöttetek ide hozzánk. De most már miatt szeretnék szót kérni. Sokáig gondolkodtam azon, hogy megvalósítsam-e ezt az álmom. Igen, eddig csak egy álom volt, de elmondhatom nektek, hogy a legszebb álom. És a főszereplője itt áll mellettem. – tekintett oldalra a megszeppent nőre – Akkor bele is kezdenék…tudom, hogy mindenki egy érzelgős, nyálas pasinak fog tartani a beszédem után, de nem érdekel. Most az egyetlen dolog az, hogy Anita megtudja, mit is érzek iránta…
Minden egy szeptemberi éjszakán kezdődött. Tom unszolásra elmentem egy bárba, ahol táncoltál. Egyszerűen megmagyarázhatatlan érzés kerített hatalmába, már az első pillanatokban, amikor megláttalak. Láttam azt a mérhetetlenül nagy fájdalmat az arcodon, és úgy éreztem, hogy meg kell tudnom, miért olyan szomorú egy gyönyörű arc.
- Hé, Bill mit szorongatsz a kezedben?
- Tessék Georg? Bocs, nem figyeltem.
- Tesó koncentrálj egy kicsit, és mutasd meg mi van a kezedben.
- Nem érdekes. – terelt az énekes, nem akarta hogy barátjai kinevessék Őt.
- Na, Bill. Ne kéresd magad. Mi az?
- Semmi közöd hozzá Tom. – fordult el Bill, majd mikor egy óvatlan pillanatban nem figyelt, bátyja ráugrott a hátára, és kilopta a kezéből az apró dobozt.
- Neee…. – hüledezett a gitáros, ahogy kinyitotta a selyem dobozt. Egy apró, de annál gyönyörűbb ékköves gyűrű csillogott benne – Ez ugye nem az, amire gondolok?
- Attól függ mire gondolsz, de most add vissza. – vette ki dühösen testvére kezéből.
- Meg akarod kérni Anita kezét? – lepődött meg Gustav, majd ő is közelebb lépett és jól szemügyre a gyűrűt.
-Hülyeség szerintetek? – nézett fel Bill, igazából ő sincs még tisztában a gondolataival. Imádja Anitát, ő élete szerelme, mégis fél ettől a dologtól. Nem is igazán azért mert Ő nem lenne hűséges egész életen át a nőhöz, hanem azért , mert fél hogy vissza utasító szavakat fog kapni.
- Hát Öcsi, ezt jól meg kell gondolnod. Örök életre egyetlen nő mellett? Nem lehet majd félre dugni…
- Minthogyha eddig lett volna egyetlen eset is hogy más nőre néztem. – forgatta meg szemeit Bill, majd két barátjára nézett.
- Szerintem Bill ezt csak te érzed, mi nem tudunk tanácsot adni neked. Fogalmam sincs hogy mit tudnánk mi mondani. Gus, te mit gondolsz?
- Anyáék is 22 évesen házasodtak össze, akkor már Franciska meg volt. És látod, együtt vannak azóta.
- Szerintetek hogy reagálna?
- Meglepődne az biztos, de én úgy érzem hogy igent mondana. – biztatta Georg.
- Tesó jól meg gondoltad tényleg? Egész élet, örök hűség?
- Szeretem… - szólt halkan mégis magabiztosan.
Nem tudott ész érveket felhozni a házasság mellett, de ellene sem. Akarja Anitát egy egész életre, ők hárman már egy családot alkotnak. Kell hogy valami csak még inkább össze kösse ezt a gyönyörű köteléket közöttük…
*
2011. április.24.
Vajon jól teszem? Minden egyes nappal csak közelebb kerülök ahhoz a naphoz, amikor haza érkeznek. Nem akarom sokáig húzni az időt, nem akarom hogy lássa rajtam, tanakodok valamin. Vagy megkérem a kezét egy pillanat leforgása alatt, vagy elvetem ezt az ötletet és még várok egy kicsit. Nem lenne abszurd vajon? Egy nőnek etikus megkérni a pasi kezét? A mai világban már minden annyira más ütemben zajlik… lehet hogy ezt sem kellene túl spiláznom? Bár tudom hogy egy érzékeny pasi, és meg lesz hatódva, mégis félek hogy őrültnek fog tartani…
*
- Na kik jöttek haza közel 3 hét után? – a gitáros mély hangja késő este csendült fel a hatalmas házba, Anitáék szíve hatalmasat dobbant. Hát végre itt vannak a szeretteik… - Merre van a legszebb doktornőm?
- Itt vagyok. – Fran gyermeki izgatottsággal futott Tom elé, majd felugrott a derekára és csókolni kezdte őt… úgy mint eddig még soha… - Hiányoztál Maci…
- Te is Cica…- búgta a hajába, majd még szorosabban magához ölelve elindult a lépcsőhöz…
- Ugye nem voltak groupik?
- Sosem csalnálak meg… - apró őszinte vallomás, mégis most olyan sokat jelentett a nőnek.
*
- Gus, merre van Bill? – érdeklődött Anita, kezében fiukkal.
- Jön mindjárt… csak még Daviddal beszél… Na de mesélj hogy teltek a napjaitok?
- Hiányoztatok nagyon… - ölelte magához a kis szöszi srácot, majd amikor meglátta a csillogó szemekkel közeledő szerelmét, össze szorult a szíve… itt van újra Ő, itt van az a férfi, akivel az életét szeretné leélni… itt van a szerelme.
*
Este volt már, csendben etették Benjamin-t. Anita az ágyon térdelt, Ben Bill karjai között feküdt. Ritka az ilyen pillanat a turné miatt…
Félve egymásra pillantanak, szemükben apró kis félsz lebeg. Holnap lesz Ben fél éves, egy party-t rendeztek a tiszteletére. Bár nem mondják el egymásnak, mégis tudják hogy az a holnapi nap meg fogja változtatni az életüket. Meg fogják kérni egymás kezét, kifogják mondani azt a felelősség teljes kérdést, amit már annyiszor hallottak mások szájából… de most az ő ajkaik közül fog kipréselődni az a nehéz kérdés…Hogy lesznek-e egymás társai, egy egész életen át?!
- ... Nem kérem hogy szeressétek, csak tartsátok tiszteletben, hogy ő az életet jelenti számomra a gyermekünkkel együtt. Igen, ismét egy újabb sokk hatás nektek, mégis számomra ez volt az eddigi legszebb sokk hatás… amikor a kezemben tarthattam, amikor megölelhettem a kis fiam… A banda újra koncertezni fog, ha még szerettek egy kicsit is bennünket, legyetek még velünk…
*
„Mélyen csalódtam a bandában, de legfőképpen Billben… lehet hogy csak egy pletyka, de én azt olvastam hogy a nője egy közönséges bár táncosnő…”
„ Szánalmas hogy hogy tudta felcsinálni azt a ringyót… szerintem már fél Berlin keresztül gyalogolt a csajon…”
- Sajnálom Bill... – sóhajtott Anita szomorúan, ahogy olvasta szerelmével együtt a véleményeket.
- Én kérek elnézést, hogy ilyen hazugságoknak vagy kitéve. De nézd csak ezt a kommentet.
„Mi jogon mertek ti ítélkezni? Hogy van bőr a képeteken még mindig fannak hívni magatokat? Szánalmasak vagytok… gyűlölködtök, és mocskolódtok annak ellenére hogy semmit sem tudtok arról a szegény nőről. Miért nem tartjátok tiszteletben Bill döntését? Egy majd’ 22 éves érett férfi, akinek szüksége van párkapcsolatra. Most komolyan, azt hittétek hogy örök életre egyedül marad, csak hogy Ti azt higgyétek, van esélyetek? Szánalmasak vagytok… Bill nem volt boldog az évek alatt, látszott rajta, hogy a sikeren kívül hiányzott neki valami, valaki. És most megtalálta… én becsülöm őt, hogy kiállt elénk és mindent bevallott. Sohasem fordulnék el Tőle, Tőlük, csak mert szerelmesek… És én igenis megnéznék egy szexy apa-fiú fotó sorozatot. „
*
- Így jó leszek? – kérdezte idegeskedve az énekes, már épp indulásra készen. Mind a négyen ott álltak az ajtóban, búcsúzkodtak a szeretteiktől.
- A legcsodálatosabban nézel ki.
- Tom, ha egyszer is megtudom hogy felcipeltél valakit a szobádba…
- Héhé, ne is folytasd Cica. – Tom nem is engedte hogy szerelme képtelenségeket hordjon össze, már majd 1 éve együtt vannak, ennek az időnek mutatnia kell hogy a gitáros szándékai komolyak a nővel.
- Kicsim, vigyázz Benire, és ha van valami, azonnal hívj.
- Nyugodj meg Baba.- adott egy utolsó puszit, majd miután Geog becsukta az ajtót maguk mögött, a két nő számára üressé vált a hatalmas ház.
Nem voltak hangos nevetések, kergetőzések, a srácok nem ugratták egymást. Most minden nyugodt és csendes volt. De kellett is ez a kis pihenés a két nő számára, napjaikat a fiúkkal való törődés tette ki, nem igazán volt magukra idejük. De most vásárolni jártak, sokat sétáltak Benivel együtt a közeli parkban, rengeteget beszélgettek. Nem érezték hátrányként a köztük lévő majd 10 év különbséget, gátlások és tabuk nélkül tudtak bármiről beszélgetni. És most volt is miről, hisz Anita már régóta gondolkodott valamiről…
*
- Franciska, te mit gondolsz a házasságról?
- A házasságról? Nem is tudom… nagyon szép dolog ha nem kényszerből teszik meg az emberek, vagy pénzből, hanem őszinte szerelemből.. Egy igazán felelősségteljes döntés a házasság, de miért kérdezed? Talán Bill megkérte a kezed? – nyitotta nagyra szemeit Fran.
- Nem….csak… olyan képtelenségen gondolkodom, mióta elmentek.
- Na mesélj…
- Megakarom kérni a kezét… Tudom hogy őrültségnek tűnik, hisz nem a nő szokta, mégis…
- Dehogy őrültség, sőt. Igazán szép gesztus lenne. De tisztázzunk valamit. A házasság jobb esetben örök életre szól. Biztos vagy benne hogy Ő az igaz szerelmed?
- Ki más lenne Fran? Itt van Benjamin, ő össze köti az életünk. Szeretem őt, vele akarom leélni az egész életem.
- Ebből legény kérés lesz Anitám… ezt el sem hiszem… - vigyorogva megölelte barátnőjét.
- Segítesz, ugye?
- Ez csak természetes. De Tomnak elmondhatom, ugye?
- Ne, kérlek, úgyse bírná ki, hogy Billnek ne súgja meg. Azt akarom hogy meglepődjön az én hercegem…
- Kinyissuk? – suttogta Bill a takaró alatt, mintha attól félt volna hogy bárki is meghallja-
- Csak ki kellene.
Bill óvatosan kibújt, majd a szálloda köntösét magára véve, az ajtóhoz sétált.
- Jó reggelt.
- Jó reggelt. A szálloda igazgatója küldi Önöknek ezt a kis csekély ajándékot. – ezzel rámutatott az étkező kocsira.
- Oh, köszönjük szépen. – csillant fel a szeme, majd egy kis borravalót adva, becsukta maga mögött az ajtót, és Anita elé tolta. – Megérezték hogy farkas éhes vagyok. Mit szeretnél?
- Gyümölcs van? – kutatott szemeivel a nő a megrakott tálcán. Bill levett egy hatalmas fürt szőlőt, majd befészkelve magát Anita elé lassan etetni kezdte őt. A nő combjaival átfonta az énekes csípőjét, majd az ölébe csúszott. Kellemesen teltek az órák, kényeztették, csókolták egymást, miközben édes gyümölcsökkel etették a másikat. Bill többször is végig döntötte szerelmét az ágyon, majd meztelen dekoltázsára csorgatva az édes nedűket, finoman lenyalta róla. Nem is sejtve hogy minden egyes perc meg van örökítve egy kamera által…
*
Teltek a hetek, már március közepét írtak. A srácok ismét bele kezdtek a stúdió munkálatokba, majd egy év kihagyás után ismét színpadra szeretnének állni. Ezidő alatt Franciska is beköltözött Anitáékhoz, egyrészről azért, mert Ben mellett el kell segítség, másrészről pedig felesleges fent tartani a lakását ha állandóan Tommal van. Az ő kapcsolatuk is szárnyal, egyetlen egy félre lépés sem volt, sem Tom, sem pedig Fran részéről. Tom mindig megpróbálja kifejezni az érzéseit, persze csak a maga módján. Egy egy bók, amit még megenged szívtipró mivolta, nem több. De Fran mégis ezért szereti Tomot. Mert magát adja mindig, sosem játssza meg magát. Bár nem kap hatalmas rózsacsokrokat, mégis amikor esténként a karjaiba bújhat, az minden ajándékot felül múl.
*
„ - Bill azonnal told be a segged, mert nem állok jó magamért. „ – üvöltött David a telefonba.
„ – Hé, mi a baj? Délelőtt voltam bent a stúdióba, ma már nem megyek be. Este 10 óra. „
„ – Ki érdekel hogy hány óra. 10 perced van hogy ide gyere. Most!!! „
Az énekesnek fogalma sem volt hogy mi ütött főnökébe, még sosem hallotta ilyen feldúltnak és idegesnek. Miután gyorsan leparkolt a stúdió előtt, sietve futott az irodába.
- Helyezd magad kényelembe kedves Kaulitz, mert olyat mutatok, amitől elájulsz.
Nem is mondott többet David, csak elindított egy videót.
2010. április.6.
Ezt nem hiszem el. Ez mégis hogy került fel? Ez mégis mit jelent? Itt ülök megkövülten egy fotelben, és nézek egy videót. Anita és én vagyok rajta, a januári hétvégénk alatt készülhetett. Nevetve fölé hajolok, mire ő combjaival csak még inkább magához von. Szerelmesen, már már erotikusan etetjük egymást, nem is gondolva hogy egy kamera minden egyes mozdulatunkat megörökíti. Te jó ég, az az étkező kocsi, az a recepciós nő. Most már minden apró kép össze állt. Ismerem őt, egy újságíró volt a Bildnél… hát persze, az első adandó alkalomkor kapott a lehetőségen, hogy egy újabb pletykával engem és bandát besározza. Na de mi lesz ebből?
- 3.548.369 ember… tudod te ez hány ember? Ennyien nézték meg ezt a szerencsétlen pornó videótokat.
- Ez nem pornó videó. – háborodott fel az énekes.
- Hát akkor minek nevezik azt, ahol félmeztelen kéjelegnek egy kamera előtt?
- Vedd vissza a hangerőt, nem beszélhetsz így velem. Honnan tudtam volna hogy be van kamerázva az a szoba?
- Vigyázhattál volna jobban. Miért egy szállodában éled a nemi életed, miért nem otthon?
- Ki akartunk csak kapcsolódni.
- A sztárok nem tudnak kikapcsolódni, nem fogtad még fel az évek alatt? Elegem van belőled… elegem van abból hogy az utóbbi majd 2 évben semmit sem érsz, hogy a bandát elhanyagolod, csupán csak a nőd és a gyereked miatt. Holnapra össze hívok egy sajtó tájékoztatót és bevallasz mindent. Sőt bocsánatot is kérsz a fanoktól, ha még van egyáltalán te szerencsétlen.
*
- Tudom hogy sokkoltam a banda fanjait a néhány héttel ezelőtt előkerült videóval. Én és a szerelmem vagyunk rajta, talán egy kicsit kellemetlen szituációban. Nem tagadom, most már nem bírnám és nem is szeretném elhallgatni, hogy Ő van nekem. Még 2009 szeptemberében ismertem meg, ő volt ott amikor én beteg voltam. Ő a legszerethetőbb nő a világon, hozzá foghatóval még életemben nem találkoztam. Nem a sztárt látta bennem, nem a pénzt… engem szeretett és szeret, a hétköznapi egyszerűségemmel. Sok mindenen mentünk keresztül, de itt vagyunk...
Csak feküdtek egymás karjaiba. Nem mozdultak, nem szóltak… csak pihentek, és próbálták újra és újra felidézni magukban az elmúlt percek édes élményeit. Ahogy remegtek, ahogy ziháltak, ahogy testük már ordított az élvezetért… És újból ott voltak, olyan régóta vártak már rá, és ismét ott lehettek…
- Megfogalmazhatatlan ez az érzés Bill… - szólalt meg néhány pillanat múlva a nő.
- Nekem mondod Életem? Sosem esett ilyen jól a szex, mint most. Még mindig nem hiszem el hogy ismét éreztelek.
- Sajnálom hogy eddig kellett várnod.
- Ne kérj elnézést, felesleges… - hajolt fölé lassan és mélyen szemeibe nézve, ismét megbabonázta Anitát.
- Tudod hogy szép vagy amikor elélvezel? – kérdezte apró kacér mosollyal az arcán a lány. – Amikor hátra szeged a fejed, amikor az arcod megfeszül.
- Zavarba hozol. Biztos nem voltam olyan szép mint te.
- Én nem láttam magam, nem tudom. – kacagott fel jó ízűen a nő, majd magukra húzva a takarót, szorosan egymás karjaiba bújtak.
- Akkor otthonra fel kellene szereltetnünk egy tükröt az ágy fölé.
- Te perverz… - csípett az oldalába szerelmének. Hangosan felnevettek, ilyen felszabadultnak még sosem érezték magukat… szárnyaltak, a mennyekben érezték magukat.
*
- Hé, Tom, nem tudsz aludni?
- Érzem hogy még Bill sem alszik. Jót szexelhettek, bizsereg az én testem is.
- Tom, max. 2 órája voltunk együtt… ne is számíts egy újabb aktusra. – nevetve megcsapta a gitáros hátát, majd egy puszit adott a nyakára. – Érd be azzal amit Bill által érzel.
- Leszel te még kiéhezve Cica. – fordult el tettetett dühvel Tom, majd azért ő is elmosolyodta magát.
*
Békésen szuszogtak egymás karjaiban, rég érezték már ilyen kipihentnek és kirobbanóan vidámnak magukat. Kint már megjelentek az első napsugarak, a hó már nem hullott. Rég volt ilyen nyugodt reggeljük, mióta Ben a világra jött, az ébredésüket leginkább ő határozza meg. Ha akár egy kicsit is felsír, egyikük egyből felugrik hogy megnézze a nyűgös kisfiút. De most nem volt ilyenre gondjuk, csak egymás lélegzet vételét hallották…
- Szia Baba.
- Szia Életem. Hogy aludtál?
- Nagyon jól, végre kialudtam magam. És te?
- Fáztam egy kicsit éjszaka, fel is veszek egy boxert.
- Nekem keresnél egy bugyit?
- Egy pillanat… - Bill lejjebb csúszott az ágyon, majd a földön levő bőröndben kezdett el kutakodni. Amint megtalálta a két ruhaneműt, először magára, majd Anitára húzta fel.
- Aranyos vagy. – nevetve megcsókolta a nő, majd hagyta hogy Bill fölé másszon. – Mire készülsz?
- Még én sem tudom… de remélem tetszeni fog. – ezzel fel is hagyott a jelentéktelen szavakkal, és Anita nyakához hajolva gyengéden szívogatni kezdte. – Ne vedd fel kérlek. – nyögte csalódottan ahogy a nő mobilja megszólalt.
- Lehet hogy fontos. Oh, Szia Franciska.
- Jó reggelt Anita. Talán felébresztettelek titeket?
- Nem, már fent vagyunk. Hogy vagytok, Beni alszik még?
- Már nem, Tom épp most eteti. Minden a legnagyobb rendben van, ne aggódj. Csak azért hívtalak, mert Tomot majd megeszi a kíváncsiság. Azt kérdezi hogy sikerült az éjszakátok?
- Üzend meg neki, hogy az Öccse egy szexisten, és mindenkinél jobban csinálja.
- Héé, velem még nem szeretkeztél, addig ne írj le engem. Ugye Cica én vagyok a legjobb?
- Igen, te vagy az szerelmem. – Franciska próbálta helyre rázni Tom letört önbizalmát, majd kisétálva a konyhából tovább faggatta barátnőjét. – Tényleg ennyire jó volt?
- Ne tudd meg… Én elolvadtam ez alatt a pasi alatt. Érzéki volt és figyelmes… - Anita nem tudta szavakba foglalni érzéseit, Bill csak mosolyogva figyelte őt, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve eltűnt a nő takarója alatt, és ajkait az ő combjaihoz érintette. – Azt hiszem hogy most leteszem Fran… majd… - de nem is tudta befejezni, kiesett a kezéből a telefon.
Ő is bebújt a takarója alá, nem volt nehéz megtalálni szerelme ajkait. Hosszasan csókolóztak, forrósodott ismét a hangulat, sóhajok törtek elő testeikből, de egy halk kopogás megzavarta őket.
Ezzel a mondattal el is tűnt a nő jobb keze Bill fürdőnadrágjában. Az énekes fejét hátra szegve harapott ajkaiba, rég nem érzett kéj futott végig a gerincén. Anita csak finoman, apró mozdulatokkal kényeztette Őt mégis tudta hogy képes lenne Billt eljutatni a csúcsra néhány percen belül. A nő finoman fonta ujjait az egyre duzzadó férfiasság köré, az énekes szemérmet félre téve nyögött és lihegett...
Bill sem tétlenkedett, viszonozni akarta Anita kedvességét. Az ő ujjai is útnak indultak, azonban a férfi nem volt olyan merész mint Anita. Ő csak a bugyiján keresztül simogatta, mégis tudta, így is felemelő érzés ez a nőnek.
- Menjünk… - szinte egyszerre nyögték ki ezt a szót, egyre gondoltak.
- Így hogy menjek fel a III.-ra? – nézett Bill ágaskodó fürdő nadrágjára.
- Majd szorosan mögém állsz és lifttel megyünk.
Kézen fogták egymást majd szó szerint rohanni kezdtek. A liftben már ziháltak, mind kettejük teste remegett a kéjtől. Nem csókolták meg egymást, tudták ha egymásnak esnek, még ott a liftben egymási lesznek. Ahogy nyílt a III. emeleten az ajtó, egy idős házaspár lépett be, de ők kitörtek és mintha észre sem vették volna őket, szaladni kezdtek a szobájuk felé.
- „Szeretkezni fogunk, elnézést.” – kiáltott még vissza Anita bocsánat kérően, majd magukra csapták az ajtót.
- Szóval szeretkezni fogunk. – nyögte hangosan Bill.
- Talán nem szeretnéd? Nem úgy látom a Kis Kaulitz-on. – finoman az ágyra lökte a nő az énekest és fölé mászott. – Érezni akarlak, érted? Kívánlak, úgy ahogy még eddig soha sem.
Bill már a lepedőt szorította görcsösen, teste elemelkedett az ágytól. Már nem bírt magával, átkarolva Anitát kereste meg fürdőruhájának masniját, majd kioldva eldobta a szoba egy sarkába. Finoman mégis gyorsan maga alá fordította, majd nyelvével kezdett édes kínzásba. Ugyanolyan érzéki volt mint az első éjszakájuk előtt, simogatta, lehelte a nő bőrét, sosem volt durva vele. Ujjai kacéran bújtak a nő combjai közé is, majd lecsúszva a hasához ismét a fogaival húzta le róla a vizes bugyit. Anita teljesen zavarba jött ahogy Bil végig nézett rajta… teljesen felizgatta a pillantása.
- Egy pillanat. Az óvszert megkeresem. – nyögte néhány pillanat múlva Bill, majd a táskájában kezdett kutakodni. Anita már nem bírt várni, egy pillanat alatt húzta le róla a passzos fürdő nadrágot. – Még egy picit bírd ki Életem.
- Én szeretném. – kilopta a kezéből a még bontatlan óvszert, fogaihoz emelte és kibontotta. Bill már alatta feküdt, vágyakozó pillantásaira Anita gyorsan felhelyezte meredező férfiasságára.
- Ha fáj majd szólj, és abba hagyom. Nem akarom hogy a rossz emlékek előjöjjenek.
- Nem fognak, én tudom.
Bill utoljára Anita szemeibe nézett, csípőjét a nő combjai közé helyezte, majd ismét kezdetét vette a már oly rég nem átélt aktus…
Ismét egy testé, egy lélekké olvadtak össze. Oly régóta vártak újból erre a pillanatra. Bill gyengéden mozgatta a csípőjét, még ezekben a pillanatokban is tartott attól hogy Anita fél az érintéseitől. De amikor a nő végig karmolt a hátán, bebizonyosodott számára, hogy ez már rég nem félelem. Ez már vágy és kéj…
Apró puszikat leheltek egymás bőrére, Bill Anita melleit és nyakát csókolgatta. A férfi úgy tervezte hogy az eddigi aktusaikat is felül fogja múlni és olyan érzést fog adni a nő számára, amilyet eddig még sosem élt át életében. Egy kicsit megállt a mozgással, és fáradtan pislogott szerelmére. Testük izzadtan tapadt össze, Bill haja kócosan hullt Anita vállaiba. Fejét hátra szegve kezdett ismét mozogni, közben halkan nyögött. Már nem fogja sokáig bírni, de még muszáj tűrnie. Érzi hogy Anita testében még csak most kelt életre az a bizsergető orgazmus, kell hogy még néhány percig ura legyen saját testének.
- Baba még egy kicsit. – súgta zihálva Anita.
Próbálta teljesíteni a nő kívánságát, de hatalmas erő kellett neki. Várta már azt a pillanatot, amikor Anita teste is elemelkedik az ágytól, hisz akkor már nincs sok neki sem hátra. Hosszú perces sóhajtozások lepték be a kicsi szobát, miközben gerincükön áramütés szerűen csapott végig az orgazmus, és az eddig felgyülemlett összes vágyuk egy őrületes nyögéssel szakadt ki testükből…
2011. január.14.
Végre ismét érezhettem Billt… annyira gyönyörű érzéseket vált ki belőlem. Olyan kedves, már már félve ér hozzám, úgy mint eddig még soha. Tudom hogy izgult előjönnek-e ismét annak a szörnyű délutánnak az emlékei. De ilyen óvó karok mellett képtelenség… Újból eggyé váltunk, újból örömet okoztunk a másiknak. Úgy érzem hogy akár repülni is képes lennék ettől az érzéstő, Bill annyi energiával töltött fel. Éreztem ahogy az ereiben egyre vadabbul dübörgött a vér, és minden egyes apró lökés után megremegett a teste… gyönyörű volt.
- Benjamin a mami és a papi elmegy egy kis időre, de ne félj, itt lesz Fran néni és Tom bácsi.
- Kérlek Anita, Ben már nagy fiú. Nem kell aggódnotok, vigyázunk rá.
- Tom, meg ne tudjam hogy a fiam fejét hülyeségekkel tömöd. Semmi csajozós duma, semmi „Majd én leszek a Te nagybácsid, aki megengedi hogy felcipeld a csajokat a szobádba.”
- Nyugi tesó, tudom mit nem szabad mondanom, Franciska már kiosztott.
- Én nem osztottalak ki, csak felhívtam a figyelmed hogy ha egyszer is meghallom a szex szót a szádból Ben előtt, kapni fogsz érte. – nevetett a nő, majd Tom-hoz lépett – Ha ketten vagyunk, azért nyugodtam megemlítheted.
- Na látod Bill, erről beszéltem. Ő sem különb nálunk férfiaknál, az ő fantáziája is határtalan.
- Ezzel meg mire akarsz utalni?
- Semmire Baba. – húzta magához Fran-t majd Anitáéktól elbúcsúzva visszamentek a házba.
*
- Jó napot kívánok, egy szobát foglaltunk Anita Smith névre.
- Egy pillanat. – a recepciós nő meredten bámult a név jegyzékre, bár már az első pillanatokban megtalálta a szoba számot, még sem felelt néhány másodpercig. Őrült gondolat kúszott az agyába, fél szemmel mindig Billt pásztázta. – Meg is van, III. emelet, 25-ös szoba az önöké. Érezzék jól magukat, ha valamire szükségük van, azonnal szóljanak.
- Köszönjük szépen.- felelték halkan majd a lift felé indultak el. Bill még egyszer vissza pillantott a nőre, ismerős volt neki. Mintha már beszélt volna vele életben, még sem tudta felidézni honnan ismeri.
- Szia Thomas, én vagyok az Angelica. Bent vagy még a Bild szerkesztőségében?
- Igen, miért?
- Csak van egy szenzációs hírem.
*
- Na milyen Életem? – érdeklődött Bill, ahogy szerelme kitekintett az erkélyen. Havas táj, hatalmas fenyőfák, idilli környezet egy nyugodt hétvégére.
- Nagyon szépen köszönöm. Gyönyörű.
Anita Bill elé lépett, majd lábujj hegyre állva egy apró puszit adott szerelmének. Vagyis Ő azt hitte hogy csak egy kis puszi lesz belőle, azonban a másodpercek múlásával érzelmes, szenvedélyes csókba forrt át az előző puszi. A férfi karjai szoros menedéket nyújtott a nő számára, felemelte és a francia ágy felé kezdte vinni őt. Anita érezte hogy ha még most nem állítja le Billt, akkor képtelenség lesz rábírni őt, hogy még menjenek le a pezsgő fürdőzni.
- Baba, láttam hogy van jakuzzi is az alagsorban. Nem megyünk le?
- Muszáj? – búgta rekedten, hangja meg meg remegett miközben a nő bőrét csókolgatta.
- Kérlek. Jól fogjuk érezni magunkat, egy kicsit egymásra hangolódunk.
- Én már rég rád vagyok hangolódva. – nevetve legördült Bill a nőről, majd hagyta hogy felkeljen és vetkőzni kezdjen.
- Már otthon magamra vettem. – utalt a fürdő ruhájára. Bill sem tétlenkedett, gyorsan ledobálta magáról ruháit, és a bőröndjében kutatva keresgélte a fürdő nadrágját.
- Na meg is van. Gyorsan átveszem a fürdőben és mehetünk is.
- Szégyenlős vagy előttem?
- Én.. nem.. vagyis. – de nem is fejezte be, lehúzta magáról a boxert, eldobta az ágyra, majd felvéve nadrágját, kézen fogta Anitát.
*
- Ez valami gyönyörű . – ámult el Anita. Egy hatalmas jakuzzi várta őket, telis tele apró világításokkal. A habok hívogatták őket, mikor Bill lassan megmártózott, Anita sem tétlenkedett. A férfi elhelyezkedett az egyik sarokban, majd kinyújtott karjaival várta szerelmét. Anita kacéran az ölébe csúszott, majd finoman elhelyezkedett ott. Csak nézték néhány pillanatig egymást, igazán nem is tudták hogy miként közeledjenek egymáshoz ennyi idő eltelte után. Tudják hogy ez az este elfogja ismét hozni nekik a már oly rég érzett orgazmust, tudják hogy végre ismét érezni fogják azt a mámoros kielégülést, még sem tudják hogy is fejezzék ki leghatásosabban az egymáshoz fűződő érzéseiket…
Anita lassan hajolt Bill duzzadt ajkaihoz, majd nyelvével finoman végig szántott a férfi millió idegszállal befont ajkain. Érezte hogy ez kellemes szerelmének, nyelvüket finoman a másikéhoz érintve szenvedélyesen csókolózni kezdtek. Bill kezei lecsúsztak Anita hátán, majd csípőjénél fogva magához szorította. Bele markolt a fenekébe is, leakarta némiképp vezetni az eddig felgyülemlett érzelmeit. A nő teste egy pillanat alatt libabőr lett, ahogy megérezte kedvese ujjait, amik épp a melltartójához érnek. Tenyereit rájuk tapasztotta, így követelte tovább az édes csókokat.
Ha Bill játszik Anita idegivel, akkor a nő sem fog másként tenni. Kezeit lecsúsztatta a víz alá, majd Bill kemény mellbimbóin végig simítva tette még őrültebbé. Nem állt meg ennél a pontnál, tudja hogy Bill is többet akar. Köldöke alatt is lágyan végig simított, nem érzett szemérmet Anita.
- Úgy sem mered. – zihálta lecsukott szemekkel az énekes, bár tisztán tudta hogy Anita mire készül.
- Már miért ne tenném? Csak neked akarok örömet szerezni. - súgta kéjtől fűtötten...
- Már pár napja kérdezni akartam Bill, csak mindig elmaradt. Mit csináltatok szilveszter éjszkáján? Ugye átszexeltétek magatokat 2011-be?
- Nem éppen. – nevetett fel Bill, majd leült bátyja mellé a kanapéra. – Nem szexeltünk, mégis jól elvoltunk. Megvacsoráztunk, letusoltunk, beszélgettünk.
- Ennyi? Komolyan csak ennyi volt?
- Nem azért, de ami rád tartozik, az csak ennyi.
- Ne csináld már, a testvéred vagyok. Nem jött össze, vagy miért nem akarod elmesélni?
- Hogy nem jött –e össze? Addig nem jutottunk el. Vagyis én nem mertem kezdeményezni. Már megint…
- Na mesélj most már…
- Tudod hogy félek… tartok attól hogy még mindig nem heverte ki Markezt, és bármit is tennék, elő jönnének neki a régi emlékek.
- De hát mikor történt már? Már majd egy éve…Azóta már annyi alkalommal voltatok egymással. Mármint hogy annyiszor kerültetek intim kapcsolatba. Amikor együtt tusoltatok akkor is Anita kezdeményezte az egészet. Nem? Ő állt be melléd anyaszült meztelenül, ő kezdett bele a kényeztetésbe.
- Az más volt…
- Dehogy volt más… Már a terhessége alatt is kívánt, szerinted azóta nem lett még inkább kívánós?
- Így gondolod?
- Így… és szerintem igazam van. A nők sem olyan szentek mint ahogy gondoljuk. Bennük is meg van a kellő mennyiségű perverzitás, csak nem merik bevallani. Kezdeményezni szintén nem nagyon szeretnek, félnek hogy mi van ha nekünk ez máshogy jön le. De hidd el Öcsi, ha már az ágyadban vannak, nem olyan szűziesek. Fran- ról sem nézné ki senki sem, hogy milyen ötletei vannak az ágyban.
- Azt hiszem ez már nem rám tartozik. – tette fel nevetve a kezeit.
- Na de most gondolj bele. Lehet hogy Anitának még nagyobb lett az étvágya a szülés óta. Kérdezd meg, vagy próbáld meg finoman rávezetni őt hogy te már szét robbansz a kéjtől. Hidd el, ő is ugyanúgy érez. Hé, most mit mosolyogsz? – kérdezte nevetve Öccsét Tom, amikor az arcán apró vigyor jelent meg.
- Csak bele gondoltam, hogy vajon mivel állna elő. Hogy milyen kívánságai lennének.
- És mikre tippelsz?
- Na ezt nem fogom elmondani. - nevetett fel hangosan, majd felállt a kanapéról.
- Szívesen a segítséget. – kiáltott testvére után Tom, de mikor Bill csak bemutatott neki, büszkén elmosolyodott.
*
- Tudod és ami a legnehezebb, hogy visszafogjam magam. Érted te ezt Franciska?
- Hogy ne érteném Anitám. És ez így van rendjén. Minden nőnek van egy bizonyos szükséglete, - szexuális szükséglete – amit ha nem elégít ki a párja, akkor az súlyos következményekkel járhat. És itt inkább a kielégületlenség lelki eredetű következményeire gondolok.
- Ezzel mire akarsz célozni?
- Csak arra hogy felesleges visszafognod magad. Ez természetes, főleg a te korodban. Hogy szükséged van testi kapcsolatra is. Tényleg, mióta is nem voltatok együtt?
- Hát… március óta. - felelte halkan.
- Az nagyon hosszú idő, mind neked, mind neki. Egy párkapcsolatban fontos a szex, hisz ezzel is csak még közelebb kerültök egymáshoz. Megismeritek hogy mi okoz örömet a másiknak, és ami a legjobb a szerelmeskedésben, hogy teljes mértékben bíztok egymásban. Ez is csak erősíti a köztetek lévő nem csak testi, hanem lelki vonzalmat is. Bízz Billben, látod már te is rosszul érzed magad amiatt hogy nem kapsz testi kielégülést.
- Lehet, sőt biztos is… de Bill mindig kényeztet, simogat, sosem hanyagol el. Csupán csak nem szeretkezünk. De a nőgyógyász azt mondta hogy a szülést követő pár hétben nem is lett volna tanácsos.
- Körülbelül hány hétig nem lehet?
- 5-6.
- Ben december elején született, akkor néhány nap múlva lejár a kényszerpihenő. Menjetek el valahova kettesben.
- Mi lenne Ben-nel?
- Majd mi itt leszünk vele, ne aggódj emiatt. Utazzatok el egy nyugtató hétvégére, kapcsoljatok ki, és szeretkezzetek jó sokat. – kacsintott Fran, épp úgy ahogy Tom szokott.
*
- Baba? Ébren vagy még? – simogatta finoman az ujjaival Bill mellkasát a nő.
- Mondjad Életem.
- Fran felajánlotta hogy vigyáznak Ben-re hogy mi eltudjunk menni egy kicsit kettesben valahova.
- Nha ez jó ötlet. És hova szeretnél? – fordult felé a férfi, és a szemeibe mosolygott.
- Nekem teljesen mindegy, csak együtt legyünk. – pirult bele a mondatába Anita. – Mert már hiányzol… hiányzik a tested, az hogy újra érezzelek.
- Kívánsz? - „Tomnak igaza volt, a nő eszében is ott motoszkál a szex utáni vágyakozás„- gondolta Bill.
- Elmondhatatlanul. Újból átakarom élni hogy milyen mikor megfeszül a testünk, mikor zihálva egymásra zuhanunk. Kell nekem az a hétvége Bill.
- Ilyen szép kérésnek nem tudok ellen állni, teljesíteni fogom a kívánságod.
Büszkén húzta karjai közé szerelmét, fantasztikus érezni hogy ennyire kívánja Őt Anita. Persze ez kölcsönös, csak Ő félt elmondani Neki. De végre néhány napon belül már mindketten ugyanazt fogják érezni.
Anita vállain már félig lógtak a pántok, egy hirtelen ötlettől vezérelve lassan lehúzta magáról, és ledobta az ágy mellé. A férfi teljesen zavarba jött a felforrósodott hangulatba, egy finom remegés futott végig a testén, legfőképpen akkor, amikor Anita ráhajolt a mellkasára, és nyelvével kezdte ízlelgetni a bőrét. Elemelkedett az ágytól, ajkai szét váltak, ahogy Anita ujjai a boxer nadrágjára csúsztak. Nyelt egy nagyot, már rég nem érzett ilyen kéjt és vágyat szerelme után. De fél, még majd 10 hónappal azután a szörnyű nap után is tart attól hogy szerelmének előjönnek azok a mocskos pillanatok ha hozzá ér, ha esetleg tovább szeretne lépni. Tudja hogy Markez mélyen az emlékezetébe forrt, egy könnyen nem fog megszabadulni a keserű emlékektől. Mégis már szeretne lépni, szeretné szerelmét és saját magát is ugyanabba a mámoros állapotba eljuttatni…
*
- Életem, pár perc és éjfél… addig pihenjünk egy kicsit. – sóhajtott fel mélyen, csak ez a bugyuta kifogás jutott eszébe. Hisz azt még sem mondhatja hogy ha tovább kényezteti, már nem lesz ura saját testének…
- Ahogy akarod. – egy utolsó csókot adott a férfinek, majd a karjai közé bújt.
- Boldog új évet Életem.- szólt halkan Bill ahogy meghallotta a városi harangot.
- Neked is Baba. Köszönöm az eddigi majd másfél évet, amit veled tölthettem
- Én köszönöm hogy magadhoz engedtél. Amúgy bele gondoltál már abba hogy mi lenne ha nem találkoztunk volna?
- Valószínűleg én még mindig táncolnék, Te pedig épp egy koncert körutadon lennél. Nem sajnálod hogy ennyi hónapot kihagytál a bandával? De őszintén…
- Először nehezteltem rád, amikor eltűntél. Sokáig úgy éreztem hogy cserben hagytál, nem írtál egy nyomós okot sem arra amit tettél. De az idő elmúlásával beláttam, hogy értelmetlen a haragom. Hisz szerettelek és még mindig nagyon szeretlek. Éreztem hogy szükségem van rád, nem hagyhatlak el. És vártam, nem tehettem mást.
- Sajnálom tényleg, de akkor nem tehettem másként. De milyen furcsa, hogy a mi életünk pusztán véletlenekből állnak. Ha nem jössz el az nap este a bárba, ha nyáron nem ugyanazon a napon megyünk vissza a lakásomba talán még mindig boldogtalanok lennénk…
- Igen… - tűnődött el hosszan a fekete hajú, majd maga alá fordította szerelmét.
- Tudod hogy minden álmom valóra váltottad Baba? Van egy gyermekem tőled, megtaláltam általad az anyukám. Mindent neked köszönhetek.
- Css… - tette az ujját a lány ajkaira – Te is valóra váltottad az álmaim.
Ezzel le is zárta Bill a beszélgetést, majd egy újabb csókkal ismét kezdetét vette az édes kényeztetés. Hosszan, érzelmesen csókolóztak, közben ujjaik bársonyosan simított végig a másik testén a takaró alatt. Anita elhúzódott a csókok elől, játszott Billel. A férfi csak megrázta a fejét, majd ujjait végig húzta szerelme mellei között, és mikor elért francia bugyijának szegélyéig, Anita szemeibe vigyorgott.
- Játszol velem? – búgta a nő
- Te játszol én velem.
- Hagy ne kezdjünk el ezen vitatkozni. Tiszta sor mindkettőnknek hogy fantasztikus amit a másik csinál. - Bill nem nézett a nő szemeibe, csak kacéran a szájába nyögte.
*
- Édes, otthon, ohh édes otthon. – Tom hangosan kiabált az előszobában, már olyan hajnali 2-3 óra lehetett.
- Hé, Tom, még felébrednek.
- Úgyse alszanak még.
- Miből gondolod te nagy okos? – nevetve a kanapéra fektette a kicsit becsípett gitárost.
- Mert én se aludnék… át szexelném magam 2011-be. Mi ugye átfogjuk? – nézett csillogó szemekkel.
- Már rég elmúlt éjfél, és ilyen állapotban nem hiszem hogy neked egy kimerítő szex kell.
- Hagy döntsem el Cica hogy mi kell nekem. – húzta le maga mellé a nőt, majd fölé mászott. Hevesen kezdte csókolni Franciskát, az első pillanatokban még éber volt és aktív, de ahogy teltek a percek, Tom úgy merült álomba, míg végül a nő mellkasára hajtva a fejét el nem aludt.
Gyorsan teltek a napok, olyan mintha csak tegnap tudták volna meg hogy Bill a vérszerinti apa. Pedig már egy hét is eltelt azóta, már szilveszter napját írják.
*
- Szeretnél valahova este elmenni?
- Mire gondoltál?
- Mondjuk elmehetnénk a Félix-be, régen voltunk már bulizni.
- És ki maradna Ben-nel? – nézett a kicsire Anita.
- Igazad van, akkor maradjunk.
- De Te nyugodtan elmehetsz. Nem akarom hogy csak miattunk maradj itthon.
- Ha elalszik Ben, kettesben lehetünk. – ajánlotta apró vigyorral az arcán, miközben Anita elé lépett, és ujjaival végig simított az arcán.
- Ma egy éve volt… - esett le Anitának az év fordulójuk…
- Végre hogy eszedbe jutott Kicsim. Vacsi, kényeztetés, talán masszás! Megfelel?
- Teljes mértékben. –mosolyodott el a nő is majd folytatta – És te masszírozol, vagy én?
- Akinek jobban igényli a teste.
- Hagy nézzem a te tested mennyire kívánja?
Anita ujjait bebújtatta Bill pólója alá, végig húzta a gerince vonalán, majd a nyakát kezdte el finoman cirógatni a körmeivel. A férfi teste egy pillanat alatt össze rándult, ajkait kívánatos mosolyra húzta… mindketten elnevették magukat, gyönyörűnek ígérkezik ez az este.
*
- Biztos nem jöttök?
- Nem Gustav. Senki sem tudna vigyázni Benjaminra, meg nincs is kedvünk. Jól elleszünk itthon.
- Ahogy elnéztem Bill fülig érő mosolyát, biztos. – cukkolta Anitát Tom, majd mikor Fran oldalba bökte, elhalkult.
- Nem illik.
Miután már csak ketten maradtak a házban, Anita a konyhába sétált. Tudta hogy Bill ott készülődik, egy kis vacsorát készít. Halkan mögé sétált, majd karjaival átfonta a vékony testét. Lábujj hegyre állt a nő, és apró puszit nyomott a füle mögé.
- Jó illata van.
- Csak egy egyszerű tészta, szósszal.
- Nem az a lényeg… hanem hogy Te készíted. Biztos finom lesz.
- Ki kell tennem magamért, hiszen meg kell ünnepelnünk az évfordulónkat.
- Emlékszel még? – tűnődött el Anita ahogy emlékképek milliói úsztak még be az agyába. – Te megkértél hogy menjünk fel a lakásomra, mert beszélni akartál velem.
- Igen, és tudom hogy majd kiugrott a szívem, nem mertem elmondani neked az érzéseim.
- Féltél Baba?
- Mint még életemben soha sem. – pirult el, majd a nő felé fordult. – Nagy bátorság kell bevallani valakinek hogy szereted. De nekem sikerült. – harapott ajkaiba az énekes, majd magához húzta Anitát. – Gyorsan vacsorázzunk meg, és utána menjünk fel.
- Miért sietsz annyira? – húzta kedvesen Anita őt.
- Hagy ne kelljen sorolnom.
- Elsoroljam én? Tudom hogy az felizgat. – nevetve kacérkodott vele, tudja hogy Bill is benne van az ilyen játékokban.
- Na ezért kapsz fent. – vette karjaiba, és ott hagyva az ételt, az emelet felé indultak el.
*
Szorosan össze simulva bújtak egymás karjaiba. Tudták hogy ez az éjszaka csak az övéké, nem fogja senki sem zavarni őket. Ajkaik folyamatosan a másikén pihentek, csak néha néha vándoroltak el egy egy másik testrészre. Anita elmosolyodta magát, ahogy Bill puha ajkai már a hasát érintették, ahogy a hideg piercing fémesen súrolta. A férfi apró sóhajival közli szerelmének, hogy neki is jó, amit csinál, ő is élvezi az apró simogatást, a gyengéd érintéseket. Bill felkúszott Anita arcához egy hosszú, forró csókra, majd fogaival először az egyik, majd a másik válláról húzta le a szatén trikó vékony pántját…
A vékony pántok egyre inkább lecsúsztak Anita kecses vállain, Bill orrával cirógatta a selymes bőrt. Csókjai beborították a lány nyakát, dekoltázsát, igazán kitett magáért Bill, aprólékos és figyelmes volt. Nem sietett, nem volt rámenős… A nő tenyerével végig simított a vékony háton, majd lassan maga alá fordította Billt. Finoman elhelyezkedett a csípőjén, én onnan nézte szerelmét. Nagy szemekkel fürkészték egymás testét, Bill mellkasa a megszokottnál is hevesebben emelkedett fel s alá.
- Jobban vagy már Életem?
- Úgy ahogy igen. Megnyugtat a közelséged. Köszönöm.
- Igazán nem kell megköszönnöd. Tessék, hoztam teát, idd meg.
- Köszi. – vette el tőle a bögrét, majd óvatosan inni kezdte. Ez idő alatt, Bill karjaiba véve Benjamint sétált fel s alá, nem akart elaludni a kicsi. Csak mikor hallotta ahogy nagyokat szuszog, akkora tette le a kis ágyába. Vissza nézett Anitára, aki csak halkan figyelte őket.
- Olyan nagyot nőttél a szememben. Úgy megváltoztál a kedvünkért.
- Nem csak miattatok változtam meg. Magam miatt is. Ez az életmód kell nekem, nem más.
- De hisz a zene az életed. Nem kérhetem hogy add fel értünk.
- Feladni sosem fogom az éneklést hisz a banda a mindenem. Csak átrendezem egy kicsit a mindennapjaim. Nem fogunk naponta koncertezni, max 4-5 naponta. Szeretnénk veletek lenni, Tom is biztos bele menne, hisz ott van neki Fran.
- És Georg és Gus? Ők is a banda részei.
- Velük könnyebb lesz. Ők még nem kötelezték el magukat. Nekünk kelletek Anita, nem fogunk rólatok lemondani.
- Nagyon szeretlek, ugye tudod Baba?
- Nem kell mondanod, érzem minden nap.
Bill Anita mellé feküdt, majd szorosan, mintha már ezer éve nem érezték volna a másik közelségét, megölelték egymást. Gyermekien, félősen, szerelmesen…
*
- Cica, mikor lesz kész végre a vacsora? És anyuék mikor jönnek már?
- Drágám, te beszéltél a szüleiddel, azt mondták egy órán belül. A vacsora pedig már az utolsó fázisban van, légy türelmes. Addig foglald el magad.
- Egyedül nem jó semmi sem. Gyere egy kicsit ide. – húzta magához a nőt, majd a nyakába csókolt.
- Így még oda is fog égni, mit eszel akkor? – nevetve eltolta magától, de a gitáros vissza húzta magához.
– Nem kérnénk meg Anitáékat hogy fejezzék be? Mi pedig bele kezdenénk valamibe. – suttogta, majd hátulról hozzá érintette csípőjét Fran fenekéhez.
- Most felejtsd is el, szex nem lesz, főleg nem vacsora előtt. – nézett hátra a gitárosra, de ő már rég bevezette kezeit a kötény alá.
- És ha nem szex kellene? Beérném mással is? – fordította maga felé a nőt, és felültette a konyhapultra.
- Sziasztok gyerekek. – hallatszódott Simone hangja a nappaliból.
- Na szeretnél még valamit? Van egy fél percünk, amíg anyukád be nem ér. – nevetett fel Franciska és Tomra emelte a tekintetét.
- Este még elkaplak. – sziszegte kéjesen, majd vissza köszönt szüleinek.
*
- És tudod Eva, Bill mindennél többet jelent nekem, egy földöntúli érzés vele lenni. Egy hangos szava sem volt hozzám eddig, mindig védett mindentől és mindenkitől. Amikor megtudtuk hogy beteg, elakart lökni magától, azt akarta hogy soha többé ne találkozzunk. Féltett, nem akarta hogy végig kelljen néznem a szenvedéseit. De én makacs voltam és nem engedtem meg neki hogy eltaszítson magától. Végig mellette voltam és bátorítottam.
- Annyira büszke vagyok rád Életem. Annak ellenére hogy milyen gyermek kort okoztam neked, te mégis…
- Csss. Ne folytasd anya. Most már ne gyötörd emiatt magad. Talán egy ilyen élet kellett ahhoz hogy Billt is megtaláljam.
*
- Te jó ég csengettek. – ugrott görcsbe Bill gyomra, majd az órájára nézett. Este 7 óra. Ekkora ígérték a laborban a vizsgálat eredményét. Bár Szenteste van, még is elérték hogy már ma este tudjanak az eredményről.
- Várj Öcsi, átveszem én. – rohant Tom az ajtóhoz, majd a borítékkal vissza térve a kezében lassan felnyitotta.- Na nézzük….
- Kérlek fiam, siess. – szólt rá Simone.
- Bill…
- Mi az?
- „ A Bill Kaulitz-tól és Benjamin Smith-től levetett nyálmintából egyértelműen megállapítható hogy a vizsgálatok során 99,99 %-ban Bill Kaulitz a vérszerinti apa.”
Bill hirtelen Anitára nézett, majd egy ismeretlen és egy kicsit ijesztő érzés kúszott a szívébe. Apa lett... ővé Benjamin, az Ő vére is... Hogy mit érzett pontosan? Megfogalmazhatatlan...
2010. december.24.
Köszönöm Istenem. A szívem mélyén reménykedtem, hogy talán mégis az enyém Ben. És igen, megérte ennyit várnunk. Bár még csak 21 éves vagyok, mégis úgy érzem hogy felnőttem. Van egy gyerekem, akiről most már gondoskodnom kell, akinek példát kell mutatnom. Bátran kimerem állítani hogy boldog vagyok, még úgy is hogy tudom sokan ellenem és a banda ellen fog szegül. Felvállalom Anitáékat, azt hogy apa lettem. Ennél szebb érzés nincs… hogy megérte-e az a sok kétellyel töltött hónap? Mindenképpen…
- Srácok, én annyira izgulok. 10-re kell mennünk az orvoshoz, mintát vesznek tőlem is és Benitől is.
- Anita mit érez? – kérdezte Georg, miközben a nappalit díszítette. 2 nap és itt a Karácsony. A szeretet ünnepe…
- Ő biztos abban hogy azé a mocsoké Benjamin. De annyi eshetőséget felsoroltam, hogy elszakadt az óvszer, vagy talán nem is védekeztünk. Teljesen össze vagyok már én is zavarodva, tudom hogy már nagyon fel voltam izgulva, nem is emlékszem hogy egyáltalán felhúztam-e a gumit.
- Hidd el Bill, ha esetleg még sem te vagy a vérszerinti apja, az nem fog semmit sem megváltoztatni. Eddig is imádtad Ben-t, ezután sem fogod eltaszítani magadtól.
- Igazad van Gustav, mégis félek. – mosolyodott el félszegen a fekete hajú.
*
- Baba, ugye nem izgulsz?
- Hogy kérdezhetsz ilyet? – nézett szerelmére Bill, már a kocsiban ülve. – Izzad a tenyerem és zúg a fejem.
- Tudod hogy nem lesz semmi baj.
- De most derül ki hogy az a kis pasi ott hátul az enyém-e. – nézett a vissza pillantó tükörbe, ahonnan pont rá látott az alvó fiúra.
- Ha még sem te vagy az apukája akkor nem kérhetek semmit sem tőled, semmire sem foglak kötelezni velünk kapcsolatban.
- Ezt meg sem akarom hallani. Ezt már egyszer megbeszéltünk Életem. Nem lesz semmi olyan befolyásoló tényező ami elszakítana tőletek. Sem a kicsi apja, semmi, érted?
- Értem, csak félek hogy egy idő elteltével terhesek leszünk számodra. Hogy csak miattunk nem fogod az álmaidat élni, hogy miattunk kettétörik a karriered.
- Kifoglak tenni az autóból ha folytatod. – nevetett fel Bill, majd áthajolt Anitához az anyós ülésre. – Mit csináljak hogy bebizonyítsam végre, hogy sosem fogsz már megszabadulni tőlem? Hogy örökre a rabod leszek?
- A rabom ne legyél , a 21. században élünk. – mosolyodott el végre a nő, mire Bill egy apró puszit nyomott az ajkaira.
- Na, így akarlak én mindig látni. Mosolyogva. Szeretlek.
- Haladjanak már !! – hallottak meg egy idegesebb kiabálást, mire Bill csak vigyorogva tovább hajtott.
*
A vizsgálat és a minta levétel gyorsan ment, Bill ült az egyik ágyon, mellette pedig Anita és ölében Benjamin. Először Billtől vettek nyálmintát, majd mikor ő kész lett, kivette a nő karjai közül és a saját karjai közé fektette. Anita csak nézte őket hatalmas, könnyektől áztatott arccal. Ahogy Bill beszél a kicsihez, hogy nem fog fájni neki, hogy nyissa ki a kis száját. Még egy apró puszit is adott az arcára, és megdicsérte: „Ügyes voltál Kisfiam.”
*
- Este mit csináljunk Kicsim? – nézett oldalra a nőre, aki az ujjaival dobolt a lábán.
- Mihez lenne kedved? – kérdezte teljesen ártatlanul, mire Bill csak elvigyorodta magát. – Akkor úgy kérdezem meg drága Mr. Perverz, hogy mihez lenne kedved csinálni úgy, hogy Ben még mellettünk alszik, tőlünk, fél méterre?
- És ha halkak vagyunk? Egy kicsi kényeztetés sem megengedett?
- Attól függ mennyire kicsi. – nevetve kérdezi Anita.
- Annyira kicsi, hogy mindkettőnknek jó legyen. – válaszolja sejtelmesen, majd dühösen a kormányra csap – Már megint dugó.
A nő csak vigyorogva oldalra fordult, imádja ezt a pasit. Kellően érzékeny és rámenős, még sem durva, inkább csak hős szerelmes. Vett egy mély levegőt, hátulra nézett a kicsihez, majd a bal oldalukon álló kocsikra. Anita teste megfeszült a félelemtől, a torka egy pillanat alatt kiszáradt, szemei megteltek sós könnyekkel. Remegni kezdett, hangja zihált az ijedtségtől.
2010. december.21.
Ne… neee, ezt nem akarom. Itt van mellettem Markez, az az ember aki megalázott, aki a porba tiport. Aki átgázolt a testemen. Még most is érzem ahogy leszorítja a testem, ahogy nyelvével végig nyal rajtam, ahogy kéjes nyögései az agyamig hatolnak. Ne… nem akarom újból átélni azokat a pillanatokat. Miért kellett felbukkannia, minden olyan szép volt eddig, már kezdtem kilábalni a traumából és most újra itt van?!
- Héé, Kicsim mi a baj? Hallod?
- Itt van… - zihálta rekedten a nő.
- Ki Életem? Hé ne sírj, itt vagyok.
- Markez! Itt … mellettünk. Félek Baba.
Bill oldalra nézett, majd mikor meglátta Markez arcát, hihetetlenül nagy dühöt érzett a testébe. Keze önkéntelenül is ökölbe szorult, szemei szikrákat szórtak. Kiszállt volna hogy megölje Őt, hogy elintézze egy egész életre. Emiatt az ember miatt kellett hónapokat nélkülöznie a szerelmét, ez a férfi rontotta meg azt a nőt, aki mindennél többet jelent neki.
- Bill. Félek..
- Csss… ne félj Angyalom. Itt vagyok. – kikapcsolta a biztonsági övet majd Anitához áthajolva gyengéden simogatni kezdte a hátát, ezzel is remélve hogy megnyugszik és a karjaiban menedéket talál.
*
- Bill mi történt Anitával? – jelent meg ijedt arccal Fran, ahogy belépett a pá a nappaliba, majd Anita felment Ben-nel a karjában.
- Ismét látta Markezt.
- Te jó ég. És gondolom nagyon kiborult.
- Elhiheted. Több perc is kellett míg megnyugtattam.
- Fel menjek hozzá beszélgetni szerinted?
- Szerintem most hagyd, hozzám sem szólt haza felé úton. Teljesen magába volt zuhanva szegény.
- Ha kellek, csak szólj Bill.
- Köszönöm.
*
- Bejöhetek Kicsim?
Anita csak ránézett, majd fejével biccentett. Bill félve ült le mellé, majd mikor a nő gyermekien a karjai közé bújt, felsóhajtva ölelte át.
2010. december. 15.
Annyira gyönyörűek… itt fekszenek mellettem. Anya és fia. Érzem a finom illatukat, látom boldog mosolyukat. Az élet legszebb ajándéka egy kis gyerek. Nézni ahogy fejlődik, ahogy megteszi az első lépéseket… Ezek a momentumok többet érnek bármely koncertünknél. Néhány éve ilyen gondolatok még eszembe sem jutottak volna, hisz akkor az volt az életem. De most már itt van Anita és Benjamin. Persze nem arról van szó, hogy abba fogom hagyni a zenélést, dehogy… csupán csak kevesebbet fogunk vállalni. Több mint 5 évig, nap mint nap mi voltunk a középpontban, nem volt egy pillanat nyugtunk sem. És ez akkor úgy volt a jó. Természetesen csodálatos napok voltak, most mégis úgy érzem hogy vissza kell vennünk a tempóból. Nem fogunk eltűnni örökre, hisz ez a Tokio Hotel az életünk…
- Éhes. – mosolyodott el az ifjabbik Kaulitz, ahogy meglátta a kisfiút édesanyja melleihez bújni. Anita felvette a karjaiba majd az egyik melléről lehúzta a háló inget és rátette a kicsit. –Kimenjek?
- Nem vagyok szégyenlős előtted.
- Milyen érzés? – könyökölt az énekes az ágyra, majd felnézett a nőre
- Most még nem fáj.. sőt. Talán egy kicsit kellemes is.
- Izgató? – vigyorogva a szemeibe nézett mire Anita kinyújtotta a nyelvét.
- Nem fogok válaszolni. Ne is várd…
- Úgy is tudom.
- Ha tudod, miért kérdezed?
- Mert jó hallani a szádból!
- Fel izgatna ha kimondanám? – Anita is beszállt a játékba, ha Bill játszik, hát Ő is játszik.
- Azért ennyivel nem tudsz.
- Megpróbáljuk? – kacérkodott a nő. A kicsire nézett, majd mikor látta hogy szemeit lehunyva szuszog mellén, levetten onnan, majd az ágyába tette. Vissza feküdt Bill mellé, aki már mosolyogva tárta szét a karjait…
- Kezdjed Életem… nézd hogy hogy tűröm. – kihúzta magát az ágyban, majd várta szerelme szavait.
- Igen izgató volt amit éreztem, de neked nem lenne az? Gondolj csak bele… - ekkora Anita lassan lekúszott Bill csupasz mellkasán, majd nyelvét finoman a férfi mellbimbóihoz érintette. – És apró puszikat adnék neked, egyet és még egyet…
- Ennyi nem elég… - nevetve simogatta meg a nő arcát, majd felhúzta az ajkaihoz. – Kérek még… még még.
Anita kacéran Bill ölébe ült, és combjait körül fonva a férfi derekán megnyalta az ajkait. Először csak szemeztek egymással, néma jelekkel adták a msik tudtára, hogy mit is gondolnak. Bill fel s le emelkedő mellkasa és ziháló szuszogása a legnagyobb bizonyíték volt Anita számára, hogy kedvese jól érzi magát.
- Mire gondolsz most? – hajolt füleihez Anita.
- Hogy mivel fogsz még felizgatni.
- Mit szeretnél, mivel tegyem?
- Kívánság műsor van?
- Csak neked, csak most… kihagyhatatlan alkalom. Muszáj megköszönnöm azt a sok jót, amit eddig is nekünk adtál.
- Tudod hogy nem kényszerből csinálom. – nézett gyengéden Anitára, majd mutató ujjával végig simított az állán.
- Tudom, mégis úgy érzem hogy meg kell hálálnom ezt neked. Hogy ilyen feláldozó vagy, mert ez igenis feláldozás. Az eddigi életedet teljesen felforgattam, már semmi sem a régi.
- Mondtam egy szóval is, hogy bánom Életem?
- Nem… - hajtotta le a fejét. – De gondolhattad… Velünk töltöd a napjaidat, amit koncertezéssel is tölthetnéd.
- Nem akarok kimaradni az életetekből.
- De Ben… tudod hogy…
- Ne, kérlek. Csss… nem akarok arra gondolni. Ha a tesztek is azt mutatják majd hogy nem én vagyok az apukája, akkor sem foglak magam mellől elengedni. Kellesz, kelletek nekem.
- Egy 20 éves anyuka, egy idegen gyerekkel? – kérdezte keserű mosollyal Anita.
- Nem. Egy érett nő, a szerelem, és a közös gyerekünk. Én érzem.
- Nem akarlak csalódottnak látni majd, ha tesztek mégis az ellenkezőjét mutatják majd.
- Csak nézz rá Benjaminra. Ilyen géneket csak tőlem örökölhetett a kis hapsi. – Bill szavaival jó kedvre derítette Anitát, aki csak mosolyogva bújt kedvese karjaiba. – Mindig mosolyogni akarlak látni.
- Fogalmam sincs mi lenne velem nélküled…
- Hagy ne kezdjem el sorolni, hogy mennyit vesztenél. – nevetett fel hangosan Kaulitz, majd kikérve magának hogy szerelme nem folytatta a szóbeli izgatást, karba tett kézzel nézett rá. Anita csak megrázta a fejét, majd ajkait az ő ajkaihoz nyomta. Bill még szorosabban magához vonta Anitát, szinte már össze préselődtek. De ez egyiküket sem zavarta. Hisz olyan érzések indultak útjára testükben, amiket már hosszú hónapok óta nem éreztek. Amik már kitörnének, amik már élvezetért kiáltanak... hogy egymásra fog-e találni ez a két sikoly? Idővel minden kiderül...
Hosszúak voltak a kórházban töltött napok, mind Anita, mind Bill számára. 4 napig kellett bent maradniuk, Bill egy pillanatra sem hagyta Őket egyedül. Ben 3750 grammal és 53 cm-vel jött napvilágra, nem csoda hogy a lány megküzdött a szüléssel. Már az első napon levették Anitát a lélegeztető gépről, állapota stabilizálódott.
*
- Mikor hozzák már be Bent? – szomorkodott Anita mire nyílt az ajtó és meglátta a nővér kezében kisfiát.
- Ohh, itt van a kis Fütykös. – lépett Anita mellé Tom is, majd Fran is.
- Tom, mondtam már hogy ne hívd így.
- Most miért Cica?
- Azért mert te sem vagy Farkas. Hogy éreznéd magad ha a Farkaddal becézgetnének?
- Nem szégyenlem, büszke vagyok rá. - nézett le az említett testrészére, majd ajkaiba harapva kacsintott Fran-ra.
- Hát szia Életem. – suttogta gyengéden Anita gyermekének, majd Billre nézett aki csak mellettük ült, és elvarázsolva nézte a kis lényt. Azt a kis embert, aki lehet hogy az Ő gyereke is...
*
- Köszönöm még egyszer hogy segítettél Fran . – hálálkodott ismét Anita, immár az utolsó napon, amikor elhagyták a kórházat.
- Bárki így cselekedett volna egy ilyen helyzetben.
- Bárki, kivéve a srácainkat. – nevetett fel harsányan, majd a szeme megakadt egy ponton. Szorongató érzés szökött szívébe, ahogy benézett egy kórterem kis ablakán. – Franciska, mondanád a srácoknak hogy mindjárt én is utánuk megyek.
- Persze, de mi a baj? Olyan zaklatott lettél?
- Csak kérlek mond meg nekik.
Anita már el is vált Fran-tól és a kórterem ajtajához lépett. Ott feküdt az édes anyja az ágyon, kezében egy új szülöttel. Összeszorult a szíve, a sírás egyre jobban szorította belülről a testét, nem bírta tovább. Finoman lenyomta a kilincset, majd Eva szemeibe nézve lassan mellé sétált. Csak nézte a nőt, ahogy óvta a kicsit. Bizonyára őt is így szorította az utolsó percekben, még mielőtt az inkubátorba helyezte. Nem tudott többé erősnek mutatkozni Anita, lerogyott Eva mellé az ágyra, majd hangosan zokogva a vállaira borult. A nő csak némán realizálta az elmúlt percek eseményeit, azt hogy lánya megbocsátott. Hisz ezek a megbocsátás könnyei, kétség nem fér hozzá hogy Anita könnyei valósak. Nem tudták szavakba foglalni ezt az érzést, Anita szívéről egy pillanat alatt lehullt minden sérelem és fájdalom. Elfelejtett minden egyes szenvedéssel teli pillanatot, hisz most már itt van az édesanyja, már az Ő karjai ölelik.
- Kérlek ne haragudj rám Eva.
- Már hogy haragudhatnék rád bogaram. Te ne gyűlölj engem.
- Nem gyűlöllek hisz te csak a legjobbat akartad nekem. Ő itt Anita?
- Igen…
- Te jó ég. Van egy féltestvérem, aki ugyanannyi idős, mint a gyermekem.
- Hanna vagy Benjamin lett?
- Hát még emlékszel Rá?
- Azokat a pillanatokat sosem fogom elfelejteni amikor Bill bemutatott benneteket.
- Kisfiú lett, Ben. Épp visszük haza, most engedtek haza. Ti mikor jöhettek ki?
- Nekünk még van 3 napunk. Utána Jeff-fel lehetünk végre.
- Majd meglátogathatlak Titeket?
- Persze Kicsikém. Olyan sok mindent kell bepótolnunk.
Anita csak ajkaiba harapva bólogatott, majd mikor édesanyja egy finom homlok puszit adott neki, végleg elgyengült. Hát ezt várta már 20 éve. Anyai puszit, ölelést, megnyugvást… ami mindig ott lesz egy ember számára, ami sosem fog elveszni...
*
- Hol voltál Életem? Már aggódtam érted. – jelent meg Bill a folyosón. A nő csak állt előtte, és öröm könnyekkel bújt a férfihez. Bill csak gyengéden simogatta majd a nő halkan megszólalt...
- Anyánál voltam… az én anyukámnál.
- Hahó, Anita! Ne aludj, mindjárt behozzák Benjamint, hallod, a karjaidban tarthatod Őt?!
Bill hangja a másodpercek elteltével egyre gondterheltebb és félelemmel telibb lett. Kedvese arca rezzenéstelen volt, nem reagált a hangjára, szemhéjai nem rebegtek. Billen átfutott egy szörnyű gondolat, teljesen megrémült. Reflex szerűen odahajolt Anita orrához, majd meghallgatta hogy szuszog-e… csuklójára helyezte ujjait, de nem volt pulzálás, úgy ahogy a szívében sem. Őrült módjára kezdett üvölteni, addig egy isteni sugallattól vezérelve két tenyerét a nő szegycsontjára helyezte, majd egy kicsit lejjebb erőteljesebb nyomásokkal próbálta vissza állítani szerelme szív dobogását…
2010. december.2.
Csend van, csend és nyugalom. Olyan békés most minden, kinyitom a szemeim, de csak vakító fehérséget látok magam előtt. Ismeretlen ez a hely, most vagyok itt először. Egyedül vagyok és félek. Senki sem fogja a kezem, magányos vagyok. Hol van Bill? Hol van a szerelmem? Őt akarom, legyen bárhol… de itt van! Oh, Istenem, itt áll előttem, kezében a gyermekünkkel. Igen, a közös gyerekünkkel, ezt egy anya érzi. Milyen szépek is együtt… Közelebb lépek hozzájuk, de ők csak egyre távolodnak tőlem. Nyújtom a karom, de sosem érem el őket. Nem tudom megérinteni Őket, csak az alakjukat látom. Kiakarok szabadulni innen, itt már nem bírom tovább. Úgy érzem hogy elveszek…
Hangosan zúgtak a gépek a kórteremben, Anitát a lélegeztető gép tartotta életben. Hatalmas terhet hagyott az egész testére a szülés, teljesen kimerült, az orvosok ezzel magyarázták a szív rendellenességet. De most már minden rendben, a kórházban vannak, megbízható kezek között. A kicsi Benjamint ráfektették Anita mellkasára, hisz ez a kicsi és a nő számára is megnyugtató. A legnagyobb nyugalmat az anyuka melege és jelenléte nyújtja a baba számára.
- Kicsim. Kérlek. Itt vagyunk veled, ne menj el. – Bill hangja minden egyes szó után megcsuklott. – Látod Ben is itt van a szívednél, várja hogy felébredj. Hallod Életem. Szükségünk van rád, adj valami jelet.
A férfi csak egy apró puszit adott szerelme kézfejére, majd könnyes szemeit lehunyva oldalra hajtotta a fejét a fotel karfájára. Nem tudja hogy mennyi idő telhetett el, igazán nem is érzékelte. Csak azt, amikor egy gyenge mégis olyan jól ismert simogatás siklott végig az ujjain. Szemei egyből kipattantak, Anita mosolygott rá halványan. Majd gyermekére nézett, aki hangosan szuszogva hasalt mellein. Ez az érzés megmagyarázhatatlanul gyönyörű volt a nő számára, itt van az a kis emberke, akit 9 hónapig a testében hordott, akit óvott akár a széltől is. És most itt van mellette, sosem fogja elengedni..
- Anita. – Bill nem tudott úrrá lenni örömén, egy könnycsepp bukkant ki a szeméből.
- Ne sírj Baba, mi a baj?
- Azt hittem hogy örökre elveszítelek.
- Miért, mi történt?
- Nem emlékszel semmire sem?
- Nem… vagyis csak arra hogy… hogy mondtam neked hogy elfolyt a magzatvíz.
- Otthon szültél, hatalmas hóvihar volt kint. A fájásaid egyre erőteljesebbek voltak, és megindult a szülés. Franciska segítette világra Ben-t.
- Ez nem lehet igaz. – Anita csak elhűlve és könnyes szemekkel nézte a kicsit. – Megakarom köszönni neki, itt van?
- Már haza mentek. Csak dél körül tudtak behozni a mentők, most hajnal 5 óra van, eddig aludtál.
- Örökké hálás leszek neki. De várj Bill, azt mondtad hogy azt hitted örökre elveszítettél. Ezt mire értetted.
- Tudod… A szülést követő percekben leállt a szíved. Nem volt pulzusod, nem dobogott a szíved. És… bár pánikba estem, de sikerült úrrá lennem a félelmen… Szívmasszást alkalmaztam, és vissza hoztalak. Ide, közénk.
- Te megmentetted az életem?
Anitának itt volt az a pont, ahol már nem tudta leplezni az érzéseit, és hangosan felzokogott. Felfoghatatlan ez az egész dolog. Megmentette az a férfi, akit a világon mindenkinél jobban szeret. Még csak 1 éve vannak együtt, mégis mennyi mindenen keresztül estek már. Bill betegsége, a megerőszakolás, a magányos hónapok… Szerették, és ölelték egymást, de amit most Bill tett, az megmagyarázhatatlan. Új életet adott Anitának.
- Anita nyugodj meg, minden rendben lesz. Tom indítsd a kocsit, Georg te vidd ki a csomagokat, Gus te pedig segítsd Anitát be a szobájukba. – osztotta ki a feladatokat Fran. – Ja és valaki állítsa le szegény Billt.
- Cica láttad kint milyen idő van? – jött vissza futva Tom.
- Milyen? - a nő ijedten az ablakhoz sietett, majd kinézett.. Szakadt a hó, képtelenség volt ellátni a szomszéd házig is.
- Most mit csináljunk? Ilyen rossz útviszonyokkal nem hiszem hogy beérünk a kórházba.
- Szerintem sem, addig fektessétek le Anitát, hívjuk a mentőket, hátha ők gyorsabbak lesznek. – Gus mobilja után nyúlt és folyamatosan próbálta hívni a menőket.
Ez idő alatt Bill is lenyugodott, már amennyire meg lehet nyugodni egy ilyen helyzetben. Segített Anitának lefeküdni az ágyra, mikor Franciska arra kérte hogy üljön a nő mögé, Ő készségesen cselekedett.
- Bill nem kell izgulni, tudod, hogy akár órákig is elhúzódhat a vajúdás.
- Oh Életem hogy tudsz ilyen nyugodt maradni. – tette tenyerét szerelme hasára, mire a kicsi egy hatalmasat rúgott. – Ki akar már jönni.
- Már én is érzem. – fájdalmasan felnyögött a nő, majd hangosan sóhajtozni kezdett.
A fájások egyre gyakrabban jöttek, a nő homloka már csillogott a verítéktől, szemeit össze szorítva tűrt.
- Egyszerűen képtelenség elérni a mentőket. – nyitott be zaklatottan Gustav , majd Tom is. Teljesen úrrá lett rajtuk is a félelem.
- Sajnálom de nem fogom sokáig már kibírni. Egyre erőteljesebben rúg.
Franciska vett egy mély levegőt, majd magabiztosan így szólt.
- Magunk fogunk cselekedni. Nem tehetünk mást. Tom te hozz langyos vizet, Georg te törölközőket, Gustav te pedig hívd tovább a mentőket.
- Mi???
- Ne félj Anita. Rengeteg barátnőm szülési élményét hallottam már, olvastam is rengeteget magáról a levezetésről.
- Ez biztos jó ötlet Fran?
- Bill, tudsz jobb megoldást?
- Nem…
*
Teltek a percek. Egyre elviselhetetlenebb lett Anita számára a fájdalom. Ha kórházban lennének, már rég kapott volna fájdalom csillapítót, de ez most lehetetlen. Bill kitartóan nyugtatja és biztatja kedvesét, próbál minél többet segíteni. Franciska idegesnek tűnt, sosem volt még ilyen konkrét helyzetben mégis próbálta leplezni a félelmeit. Anitát újból elkapta egy erősebb összehúzódás, elmondhatatlanul fájt mindene, de erősnek kellett lennie. Hüvelye már 6-7 cm.-re tágulhatott ki, már nem kell sok hogy a kicsi kiférjen. A lány homloka forrón tüzelt, egész testében remegett. Szemeit összeszorítva és Bill kezeit markolva kezdett az utolsó nyomásba. Fran mosolyogva, könnyekkel teli szemekkel tartotta a kicsi fejét, majd a kicsúszott vállait és a kis testét. Felzokogott, majd felemelte megmutatni az új kis életet.
- Kisfiú lett.
Sírva de gyorsan kivitte hogy megmosdassa, hogy utána vissza tudja hozni az anyukájának.
- Nagyon büszke vagyok rád Életem.- Bill sem rejtegette örömét, arca már nedves volt a sok könnytől. Egy puszit adott a nő forró homlokára, és megsimogatta a kezét.
- Szeretlek Baba. Örökké szeretni foglak…
Nyögte mosolyogva Anita, majd szemei lecsukódtak és a feje tehetetlenül oldalra dőlt…
- Sajnálom…
- Hagy mondjam végig. Bill az egyetlen ember a földön akit a világon mindennél jobban szeretek. Képes lennék meghalni érte, hisz nagyon sokat jelent nekem. Soha senkit sem fogok úgy szeretni mint őt. – Anita hangja elcsuklott, majd szaporán potyogni kezdtek a könnyei.
- Hagyd abba Életem, nagyon felzaklattad magad.
- Még egy utolsót hagy kérdezzek. Nem hiszem el hogy a 20 év alatt nem volt alkalma megkeresni. Miért pont most kellett felbukkannia, amikor minden olyan szép volt. Azt hittem hogy az eddigi megrázkodtatások után már nem kell ilyenen átesnem… Tudja mennyit szenvedtem már? Rengeteget… megaláztak, porba tiportak amikor megerőszakoltak. Azt hittem hogy meghalok, nem leszek képes talpra állni. De ez a kicsi itt a hasamban megváltoztatott mindent. Nem tudtam hogy mi fog következni, de nem hátráltam meg, emelt fővel kezdtem bele egy új életbe. Magával ellentétben én vállaltam Őt, még úgy is hogy nem szerelem gyerek. És Bill így is elfogadott. Nekem nem kell senki sem, csak Ő, és maga nem.
- Én…Én…
- Most menjem el kérem, ne akarja hogy jobban megsértsem Önt.
- Igen, Kérem Eva távozzon. Hívjak egy taxit?
- Nem kell, köszönöm… megyek. Csak azért jöttem hogy elmondjam az igazságot. Remélem valaha is megtudsz majd nekem bocsátani. Szeretlek…
Anita nem is hallotta többet a nő hangját, csak az ajtó halk csukódását. Billre nézett, majd kétségbeesetten a karjai közé bújt, remélve hogy Ő majd elfeledteti minden fájdalmát.
*
Teltek a napok, Eva nem jelentkezett az utolsó találkozásuk óta. Hamarosan itt van a szülés időpontja is, december közepére írta ki Anitát az orvos. Egész Németországban beköszöntött a tél, már napok óta megállás nélkül szakad a hó. Néhol megbénult a közlekedés is, az áram ellátás is akadozik. Remélhetőleg a szülés napján már nem lesz ilyen kegyetlen idő.
*
- Annyira gyönyörű vagy.
- Te pedig aranyos, hogy mindig dicsérsz.
Az ágyukban feküdtek, Bill finoman Anita fölött könyökölt, nem akarta megnyomni a hasát. A nő átfonta a karjait a férfi nyakán, majd ujjait lassan végig húzta a csupasz testen. Bill mélyen felsóhajtott, ezek az apró érintések mindig is izgalomba hozzák. Egy pillanat is elég ahhoz, hogy libabőrös legyen, hogy a mennyországban érezze magát. Lehunyta a szemeit és ajkait résnyire szétnyitva halkan sóhajtozni kezdett. Várta hogy teljes tudatvesztés állapotába kerüljön ettől a kellemes érzéstől…
- Picim… - nyögte halkan Anita.
- Hm? – puszilgatta tovább a nő dekoltázsát.
- Nagyon pánikba esnél ha azt mondanám hogy elfolyt a magzatvíz?
- Mi? – fejét hirtelen felkapta, majd egy pillanat alatt esett vissza az ágyra. Elájult a hír hallatán. Anita csak mosolyogva kiszállt mellőle, majd az éjjeli szekrényen lévő pohár vizet az arcára öntötte, amitől egyből kipattantak a szemei. Felugrott az ágyról, majd kiszaladt a folyosóra.
- Hé, mindenki!!! Keljetek, megyünk szülni.
- Srácok, azt hiszem itt az idő. – Anita csak kényszeredetten felmutatta a már összekészített csomagot és barátai elé indult.
- Jó napot Bill. – nyújtotta kezét Eva, majd mikor Bill a kanapéra mutatott, helyet foglaltak. – Sajnálom hogy az otthonában zavarom, de nem bírtam tovább kételyek között élni. Tudom hogy most fogalma sincs, miről beszélek, kérem ne nézzen bolondnak, de tudnom kell egy dolgot.
- Miről lenne szó?
- Anitáról… és rólam.
- Valahogy sejtettem . –sóhajtott fel az énekes, ő már tudta miért is kereste fel őt Eva. – Sajnálom hogy tegnap egy szó nélkül elviharoztunk…
- Ne, nem kell magyarázkodnia. Megértem, és tudom hogy nem maga miatt nem tudtunk beszélni.
- Anita nem akarta… kérem ne haragudjon rá.
- Hogy haragudhatnék rá? – a nő szemei könnyekben úsztak, arcán fájdalmas mosoly futott át. – Sejti?
- Hogy ne sejteném?
Mindketten hátra fordultak az érces és könnyektől mardosott hang hallatán. Anita ott állt mögöttük, kisírt arccal és remegő testtel. Csak nézte a nőt, nem tudott úrrá lenni az érzésein, azokon amik már majd 20 éve nyomasztják őt, és nap mint nap elszomorítják a szívét. Hogy árván kellett felnőnie, hogy sosem volt édesanyja, sosem volt menedéke.
- Ne nyúljon hozzám. – húzódott hátra Anita, ahogy Eva felé nyúlt. – Érti? Sose.
- Kicsim, kérlek nyugodj meg. Ne zaklasd fel magad, ez árt a kicsinek.
- Kérlek Bill, ebbe most ne szólj bele.
- Hagy mondjam el kérlek az igazságot.
- Nem vagyok kíváncsi a magyarázatára. Megszült, eldobott magától, mit kellene még tudnom?
- Anita hallgasd meg…
- Könyörgöm, csak egyetlen egyszer hagy mondjam el. Utána eltűnök az életedből, csak most hallgass meg.
Anita vett egy mély levegőt, Billre nézett aki kérlelően pillantott rá, majd a nő felé bólintott.
- Szavak sincsenek rá, hogy mennyire sajnálom. Elmondhatatlan lelkiismeret furdalással élek a mai napig. Az a nap, amikor megszültelek életem egyik legszebb, egyben legszörnyűbb napja is volt. 19 évesen szültelek, mikor megtudtam hogy várandós vagyok, már nem volt szívem elvetetni téged. Tudtam hogy kilátástalan az életem, hisz földön futó voltam mégis éltetett az a tudat, hogy lesz valakim. Én is gyermek otthonban nőttem fel, egészen 15 éves koromig. Az akkori szerelmem elszöktetett az egész városból. Boldog voltam, hogy szeret valaki, soha többet nem kell visszamennem az árvaházba. De egy nap megölték Őt, a lábam alatt rogyott össze, szíven lőtték. Bele keveredett egy alvilági ügybe, ahonnan nem tudott szabadulni. Menekülnöm kellett, mindent magam mögött hagyva. A gyilkosságot követően tudtam csak meg hogy terhes vagyok. 9 hónap múlva megszülettél és döntenem kellett. Vagy magam mellett tartalak a bizonytalanságban és a nyomorban, vagy egy nyugodt helyre viszlek, ahol majd gondodat viselik. Azok voltak a legszörnyűbb percek, amikor le kellett csuknom az inkubátor tetejét. De nem cselekedhettem másként… - itt Eva már nem bírta tovább tartani könnyeit, hangosan felzokogott.
- Hagy mondjam el én is hogy min menten keresztül a 20 év alatt. Egyedül kellett élnem… hiába kerültem emberek közé, egyedül voltam. Nagyon egyedül. Nem volt senkim az ég világon. Egyedül magamra számíthattam, senki másra. Minden éjszaka úgy aludtam el, hogy Istenhez imádkoztam, jöjjön valaki értem aki majd elvisz az otthonból és szeretni fog. Vártam az anyukámra, mg most is magam előtt látom azt a kislányt aki az ablak párkányban ül, és szemei azon a vas kapun volt, várva hogy egy nő megjelenjen, aki majd azt mondja, hogy „Szervusz Kincsem.” De nem jött senki sem… Egészen egy szeptemberi napig. És ő Bill volt. Miután kikerültem az árvaházból, a magam lábára kellett állnom. Egy bárban táncoltam hogy eltudjam magam tartani, és ott találkoztam vele. Az első pillanatban megfogott benne valami, még sosem éreztem akkora kötődést senki iránt sem, mint akkor. Ő jelentett és jelent nekem mindent ezen a világon, ő volt az akinek megnyíltam, aki feltétel nélkül elfogadott olyannak amilyen vagyok. Teljesen megváltoztatott, elkezdtem bízni az emberekben, és ami a legfontosabb hogy megtanított SZERETNI!
- Anita, egy pillanatot kérek. Nézz rám. – de Anita nem fordult Eva felé, sőt ott is hagyta őket egyetlen szó nélkül csak kisétált Billel az ajtón.
- Szerintem ez nem volt jó ötlet Eva. – szólt halkan Jeff.
- Tudja, tudja Ő is. Vagy legalább is sejti. De miért nem hallgat meg?
- Szívem nem akarlak megbántani, de Te nem érdeklődtél felőle majd 20 évig. Most hogy várnád el, hogy szóba álljon veled, mintha mi sem történt volna? Valószínűleg Őt is felkavarta a találkozás, ha egyáltalán biztos abban hogy te vagy az édesanyja.
- De tudod, hogy nem volt más választásom…. tudod, ugye? – a nőből kitört a keserves zokogás, mire a férje magához ölelte hogy ezzel is nyugtassa felzaklatott feleségét. – Legalább egyszer elmondhatnám hogy miért kellett akkor elválnom tőle.
*
- Idegesnek tűnsz Kincsem. Mi történt veled ott a tornán?
- Semmi Bill, csupán csak fáradt voltam. – feküdt az ágyukba Anita, majd magára húzva a takarót, hátat fordított Billnek. Ő megpuszilta volna, de a nő nem engedte.
- Eva-val nem szépen viselkedtél. Beszélni szeretett vona veled, de te meg sem hallgattad. Miért jöttünk el egy szó nélkül? Megbánthattuk szegényt…
- Tudod mit Bill? Nem érdekel. – felelte cseppnyi haraggal a hangjában.
- Anita megijesztesz. Miért voltál olyan ellenszenves vele?
- Most nem szeretnék erről beszélni. Aludjunk kérlek.
- De…
- Nincs semmi „de”. Bill… szépen könyörgöm, ne folytassuk ezt a témát.
- Akkor jó éjszakát. – súgta csalódottan a fekete hajú.
2010. november. 17.
Ismét titkol valamit előttem. Érzem… de miért nem bízik meg bennem? Egyszer is adtam rá okot, hogy nem bízhat meg bennem? Nem értem… nagyon nem értem szegényt. Talán csak a terhesség miatt ilyen ingadozó a hangulata? Bizonyára ez a válasz… De én szeretnék rajta segíteni, érzem hogy valami nyomja a szívét. Nem kényszeríthetem rá hogy elmondja, mégis annyira rossz. És ez nem csak engem hangol le, hanem a picit is. Vajon Ő érzi hogy az anyukája szomorú? Vajon ő mennyit érzékel a magzat burkon kívül történtekből?
- Hé, Kicsim, könnyes az arcod. Te sírsz?
Bill ahogy végig simított Anita arcán meglepődve fogadta hogy könnyektől áztatott a bőre.
- Nagyon szépen kérlek, mond el mi bánt. Ez így nekem is fáj.
- Nehéz… nehéz megszólalnom… de Eva… Eva lehet hogy az anyukám.
Bill arcára néma döbbenet ült ki.
- Ezt honnan veszed Édes?
- Olyan egyértelműnek tűnik. – sóhajtott fel keserűen, majd gyermekien barátjához bújt.
Bill óvatosan még inkább magához húzta a törékeny testet és gyengéden simogatni kezdte. Szóval ezt nem akarta elmondani neki. Megérti hisz ez hatalmas lelki teher volt számára. Ennyi év után ott áll az a nő, az az idegen asszony, akinek az életét köszönheti, mégis megveti hisz magára hagyta. Megszülte és eldobta magától, lemondott róla, talán ez a legszörnyűbb érzés amit egy gyermek érezhet. Ha már nem kell senkinek, ha már senkire sem számíthat.
*
- Jó reggelt. Segíthetek valamiben?
- Jó reggelt. Bill Kaulitz-ot keresem. Jó helyen járok?
- Igen, jó helyre jött. De ki is keresi pontosan?
- Eva Smith! Ugyanabba a terhes csoportba járunk.
- Ja vagy úgy. Tessék be jönni, szólok neki egy pillanat. – szólt kedvesen Tom és felszaladt öccséhez.
Addig Eva helyet foglalt a nappaliban, ahol a szeme egyből megakadt a gyönyörű fotókon. Anita állt rajtuk, hatalmas hasát ölelve. Könny szökött a nő szemeibe, hogy hagyhatta el őt?
- Jó reggelt Eva. – köszöntötte halkan Bill.
- Olyan szótlan vagy.
- Fáradt vagyok, csak ennyi az egész. Kimerített ez a nap.
- Hozzak fel valamit enni?
- Nem kérek semmit, köszönöm. – mosolygott fáradtan Anita és egy puszit adott a férfi ajkaira, majd így szólt. – Szép álmokat Picim.
- Neked is életem.
Körülbelül 3 óra lehetett, de Anita még mindig nem bírt aludni. Forgolódott, agyában ezer és ezer kérdés cikázott a tegnapi napról. Ez a nő, ez az Eva Smith feltúrta az eddig nyugodt életét. Hogy van képe ennyi idő után felbukkanni?
Talán fel is zaklatta magát, hisz érezte ahogy pulzusa az egekbe szökött és vadul verni kezdett a szíve. Össze szorította a fogait, a kicsi egy hatalmasat rúgott.
- Bill. Kelj fel, kérlek.
A férfi szemei egy pillanat alatt kipattantak, majd a kis lámpát felkapcsolva szerelméhez bújt.
- Mi az Anita?
- Nagyon rugdos a kicsi, már hosszú percek óta.
- Gyere bújj ide, mindjárt elmúlik.
Bill felült az ágyban, majd combjait széttéve közéjük vonta szerelmét, aki a melkasára hajtva hagyta hogy Bill finoman masszírozni kezdje a hasát. A nő csak hangosan szuszogott, fájtak már amit a pici csinált, most mégis Bill meleg tenyerei eloszlattak minden fájdalmat. Sokáig simogatta a férfi, az első pillanatban úrrá lett rajta a félelem, már azt hitte hogy megindul a szülés. Nem tudta hogy mennyi ideig is simogatta Anita hasát, már csak a nyugodt és egyenletes lélegzet vételét hallotta. Egy puszit adott az oldalra dőlt arcára, majd átölelve őket ő is ismét álomba merült.
*
- Most is a tornára készülődtök? – érdeklődött kedvesen Gus.
- Igen, sajnos. – felelt Anita.
- Nincs kedved menni Kicsim?
- Tudod hogy nincs, ne is kérdezd… - szólt halkan a nő, majd előre ment az autóhoz.
- Mi baja szegénynek?
- Fogalmam sincs… remélem csak a hangulatingadozástól ilyen.
*
- Jeff, újra itt vannak. Nézd őket. Ez hihetetlen… milyen gyönyörű. De miért nem mosolyog? Úgy oda mennék hozzá, és magamhoz ölelném.
- Eva-m szépen kérlek ne bízd el magad. Lehet hogy csak pusztán véletlen, ahogy már mondtam.
- Nem, én tudom hogy nem. Nem bírom tovább. 19 évet kellett nélküle lennem, nem volt esélyem hogy megtaláljam, és most itt van a lehetőség.
*
- Bill?!
- Igen? – szólt halkan a férfi.
- Ez a nő figyel engem. Már hosszú percek óta bámul.
- Biztos csak gyönyörködik benned. Ne zavarjon.
- Így nem bírok az órára sem figyelni…
- Lazulj el életem… - kérte halkan.
Minden erejét próbálta össze szedni Anita, hogy ne gondoljon azokra az érzésekre amik már hosszú napok óta a szívében kavarognak. De hát mit tehetne? Látja minden nap ezt a nőt, aki talán az édesanyja, még sem akar róla tudomást szerezni. Hogy miért? Mert őt sem érdekelte új szülöttként, kirakta egy kórház ajtaja elé, és magára hagyta…. Na nem, ő nem kér egy ilyen nőből. Hogy akarna a szemébe nézni, ennyi év után? Egyáltalán mit mondanának egymásnak?
*
- Kérlek, várj egy kicsit Anita. – kiáltott hirtelen Éva, azonban Anita Bill kezeit megfogva kilépett az épületből, egyszer sem visszanézve próbált úrrá lenni a gyűlöletén. De megtorpant és csak a férfi kezeit szorítva hallgatta ahogy a léptek felgyorsulnak mögötte, és egyre közelebb érnek hozzá.
- Annyira fáradtnak érzem magam. Muszáj elmennünk arra a tornára? – kérdezte fáradtan a nő, mire Bill csak fölötte termett és apró puszikkal adta a tudtára hogy mennyire is fontosak ezek az órák.
- Ez a torna a kicsinek is és neked is hasznos lesz. Ígérem hogy ha haza értünk, pihenhetsz ameddig csak akarsz, közben pedig simogatlak, hogy még szebb álmaid legyenek.
- Tudod, hogy hatalmas a vonzerőd?
- Ha most azt mondom, hogy tudom, nagyképűnek tartasz?
A nő nem is válaszolt, csak Bill ajkai után kapott, és finoman, érzékien megcsókolta.
*
- Köszöntök minden leendő anyukát és apukát. Engem Frau Lizának hívnak, és én fogom tartani az elkövetkezendő órákat. Kérem mutatkozzanak be néhány mondatban.
- Stella Franz a kedves feleségem én pedig Jörg Franz vagyok. És itt a pocakomban pedig Thomas Franz pihen. – szólt mosolyogva egy 30-as éveiben járó nő.
- Köszönjük, ki lesz a következő?
- Majd leszünk mi. – jelentkezett egy idősebb férfi – Engem Jeff Harrisonnak, a feleségemet pedig Eva Smithnek hívják. Eva 38 éves, én pedig 39 éves vagyok. A kicsi neve pedig Anita lesz…
- Igazán szép név. Nézzük az utolsó párt.
-Bill Kaulitz vagyok, 21 éves, a barátnőm pedig Anita Smith. És a kicsi vagy Hanna, vagy Benjamin lesz.
- Áh, szóval nem tudják még a baba nemét.
- Inkább csak nem szeretnénk tudni, legyen meglepetés.
- Igazuk van. Na de akkor lássunk is neki az órának. – szólt kedvesen a nő, majd a párok elé sétált és mesélni kezdett.
- Jeff, ez nem lehet igaz.- suttogta Eva el-el akadó hanggal.
- Mi a baj Eva-m?
- Az a lány… az a fiatal… Ő az én kislányom. Anita… Ő az!!!
- Kérlek ne zaklasd fel magad. Biztos csak egy tévedés. Ez csak egy véletlen…
- Nem, nem… csak nézz rá. Látod az arc formáit, az orrát, a mosolyát? Olyan mint én. Higgy nekem, nem hazudnék. Ezt megérzi egy anya…
- Hát akkor kezdjünk is bele. – szakította félbe a beszélgetést Frau Liza. – A kedves apukák foglaljanak helyet a gumilabdákon, majd ültessék kedvesüket az ölükbe. A leendő anyukák hajtsák hátra a fejüket, és engedjék el magukat, miközben önök uraim, simogatják a kicsit. Ez igazán megnyugtató mind a babának, mind az anyukának.
- Hogy érzed magad Életem? – kérdezte súgva Bill, miközben fél füllel az oktatóra figyelt. – Kényelmes?
- Igen, nagyon. Csak valami… vagyis semmi Bill. – terelte a szót, majd lehunyta gondterhelten a szemeit.
2010. november.11.
„ Csak valami…” és nem mondtam tovább Billnek. Hiszen még én sem vagyok benne biztos. Olyan abszurd dolog kavarog a szívemben. Eva Smith… így hívják az egyik terhes nőt a csoportban. Smith… talán ő lenne az anyukám? Buta képzelgés… Hisz annyi Smith él Németországban. A születendő gyerekük neve, Anita. Pusztán ez is csak véletlen. 38 éves, 19 évvel idősebb mint én. Mikor a születésem után úgy 10-15 évvel vissza mentem a kórházba, még tisztán emlékeztek „anyára”. Ő is 19 évesen szült. Lehet ennyi véletlen 2 embert nézve? Lehetséges hogy itt van mellettem az a nő, aki magamra hagyott? Lehet… de nem érdekel. Már nem… Magamra hagyott amikor a legvédtelenebb voltam, ezt sosem fogom neki megbocsátani. Egy érző anyuka ilyet nem csinál, ilyenre nem képes. Miért hozott akkor a világra, miért nem vetetett el még idejében? Miért kellett több mint 18 évet nélkülöznöm? Miért kellett magányosan élni a gyerekkorom? Miért???
- Jeff, oda akarok menni hozzá.
- Ne, Eva.
- Muszáj beszélnem vele. Kérlek. – könyörgött férjének, azonban Anitáék már kiléptek az épületből. – Elmentek…
- Lesz még alkalmad. De Eva-m, kérlek ne ringasd magad kósza álmokba. Lehet hogy teljesen alaptalanok a feltételezéseid.
- Egy anya ezt érzi… Hidd el, kérlek… - folyt ki az első könnycsepp a nő szemeiből, amit még több is követett.
- Tesó, milyen jó kedved van.
- Igen, most voltunk a nőgyógyásznál és mindent a legnagyobb rendben talált. Már teljesen kifejlődött a kicsi minden szerve, 3 kg körül van, és úgy 50 cm. El sem hiszem…
- Na ennek igazán örülök. És most Anita hol van?
- Haza felé elvittem Franhoz, csajos délutánt tartanak. Gondolom, kibeszélnek minket. – nevetett fel a fiatalabbik Kaulitz, majd helyet foglalt a kanapén.
- Kérsz egy sört?
- Adhatsz.
- Tessék. Akkor mi pedig tartsunk pasis délutánt. Pár hét, és megszületik a Kicsi. Várod már?
- Hogy ne várnám?! Már most is tűkön ülök, várom hogy a kezemben tarthassam.
- Te figyelj Öcsi, a terhesség hónapjai alatt lehet szexelni?
- Így konkrétan nem tudom. De az igazat megvallva, nem mertem volna. Nem tudom, hogy a kicsinek ártott volna-e valamit, vagy sem.
- És akkor március óta semmi sem történt köztetek?
- Szex nem volt…
- És ahogy kiveszem a szavaidból más sem.
- Épp ellenkezőleg.
- Na mesélj Te csődör, látom nem bírod magadban tartani. – bökte meg öccsét Tom.
- Együtt tusoltunk! - felelte halkan, és megszeppenve.
Lehunyta a szemeit, agya egyből azokra a pillanatokra koncentrált, ahogy ott álltak a víz alatt, ahogy ujjaik elcsúsztak a másik testén, ahogy ajkaik édesen csókolta a másikét. Őrület volt...
- Hoppá! És gondolom nem engedelmeskedett a Kis Kaulitz.
- Valahogy úgy. Álltunk a víz alatt, és csak kényeztettük egymást, őrületes volt, ahogy a habos testünk elcsúszott egymáson. Csókolgatott, simogatott, és én teljesen kész voltam. Igazán izgató volt.
- Anita nem érzett egy kis késztetést, hogy a barátjának örömet okozzon?
- Tom, ne kérdezz tőlem ilyet. Ha Ő nem akarta saját akaratából, akkor nem kényszeríthettem rá. És így talán sokkal jobb volt, mintha néhány perc alatt elintéz a kezével. Legalább nem pocsékoltam a szexuális energiáimat.
- Tesó, te nagyon komolyan benne vagy ebben a tantrikus kényeztetésben. Azért egy kis örömet megengedhetnél magadnak, még ha Anita nincs is ott veled. Mondjuk egy magányos fél órádban.
- Tom, tudod hogy nem vagyok az a kéjvadász típus. Tudok Anitára várni, és nem kell semmiféle mellék élvezet, ha mellettem van.
- Jól van Bill, én csak a te érdekedben mondom. Egy igazi férfinek szüksége van élvezetekre. Egyszer szét ne durranj mint egy lufi.
- Hülye. – csapta meg nevetve bátyját az énekes.
*
- Ez annyira izgalmas. Mármint hogy milyen lelki változásokon mennek keresztül a várandós kismamák. Egyik percben kitörő a hangulatod, a másikban pedig teljesen ellentétesek. Ha majd kell valamilyen pszicho előadást tartanom, akkor ezt a témát fogom választani. Na de mesélj, hogy zárult az estétek?
- Miután végeztünk a tusolással, törülközőbe csavart, és a karjaiban bevitt a hálóba. Annyira jó érzéssel töltött el a kényeztetése. Közben dúdolt a kicsinek, és beszélt hozzá. Annyira szeretem ezt a pasit, hogy nem tudom szavakba foglalni. Miután felöltöztünk, egymás ölébe ültünk, és beszélgettünk. Elmondtuk egymásnak hogy milyen érzéseket váltottak ki belőlünk azok a pillanatok. Olyan őszinte volt és gyermeki, sosem gondoltam hogy a férfiak ilyen nyíltan tudják vállalni az érzéseiket, ha a nő igényli ezt.
- Nagyon jó hogy tudtok az érzéseitekről beszélni. Ez igazán fontos az őszinte kapcsolatokban. Ilyen a tiétek is, őszinte és tiszta. Még egyetlen párt sem láttam, akik ennyire nyíltak lettek volna egymáshoz. Bár szomorú, hogy egyre több házasság megy tönkre a kommunikáció hiánya miatt, ez azonban itt van, nem lehet homokba tudni a fejünket. Ezért buzdítok mindenkit arra, hogy legyen nyílt a párjához.
- Ti hogy vagytok Tommal? Tudtok őszintén beszélgetni? Nem akarom Őt megbántani, de úgy ismerem hogy a test beszéddel többet ki tud fejezni, mint a szavaival.
- A kapcsolatunk elején még elég nehézkesen ment. Tudod milyen Tom, ha meg van a kiszemelt nő, irány az ágy. Szerintem az én érettségem egy kicsit helyre rázta az egoizmusát, és a gondolkodás módját. Már egyáltalán nem olyan törekvő és követelőző mint eleinte volt. Ha én beszélgetni szeretnék vele, akár komoly dolgokról is, Ő egy szó nélkül végig hallgat és tanácsot ad a maga módján. Úgy érzem hogy mellettem megkomolyodott. – mosolyodott el őszintén Fran.
2010. november.3.
Átléptünk egy bizonyos szintet, amire én soha életemben nem gondoltam, hogy sikerülni fog. Álmomban sem gondoltam hogy az önuralom ilyen magas fokú kötődéshez vezet. Kicsit furán hangzik, de így hogy türtőztetni kellett magamat, csak még jobban közelebb kerültünk egymáshoz. Lelkileg…
Ez az este a lelki dolgokról szólt, a harmonikus, meghitt együttlétről szólt. Ez talán többet ér, mint egy aktus. Bár ha ezt így kijelenteném Tomnak, elnevetné magát. De én így érzek, és az a lényeg hogy egy gyönyörű estét töltöttünk el szavak nélkül, néma cselekedetekkel, csókokkal, simogatásokkal.
Már megtörölközve, felöltözve ültek egymással szemben a hatalmas franciaágyon. Bill ölébe húzva Anitát simogatta a hátát, a nő átkulcsolva a lábait szerelme derekán figyelte ahogy a férfi milyen készségesen törődik vele. Bill vett egy mély levegőt, ez lassan végig kúszott a gerincén, majd az ölében átáramlott Anita testébe. A nőt is átjárta az a megnyugvás, amit szerelme is átélt.
- Én nem tudok megszólalni. – súgta halkan Bill – Ami előbb bent történt, az igazán kellemes és izgató volt.
- Éreztem…
- Sajnálom, de nem bírtam visszafogni magam. Egyszerűen az érzéki csapdádba estem, és nem bírtam szabadulni.
- Tudom…
- És…és már olyan rég nem éreztem ilyet. Ilyen hatalmas vágyat irántad. Most egy pillanat alatt rám tört és nem tudtam ellene mit tenni.
- Nem baj….
- Miért vagy ilyen hallgatag? Valamit nem jól csináltam, vagy fáj valamid?
- Nincs semmi baj. Csupán csak még én is a hatásod alatt vagyok. Sokat jelentett nekem is ez az este. Hogy őszinte legyek már reggel is kívántalak, egész nap kavargott bennem egy érzés. Ami nem hagyott nyugton és egyre csak erősödött a nap folyamán. Kívántalak, elmondhatatlanul… Rossz volt hogy nem csókolhattalak meg az áruházban, pedig bizsergett minden kis porcikám is. És én már nem bírtam tovább. Ahogy beléptem a fürdőszobába, és megláttalak, egyszerűen szét feszített a kéj. Bele őrültem volna, ha még egy pillanatot is várnom kellett volna.
- Annyira imádlak.
Bill csak még inkább ölébe húzta Anitát, majd nedves ajkaival hosszan megcsókolta.
- Mikor először végig simítottál a hátamon, én azt hittem hogy összeesek. Minden erőm elszállt egy pillanat alatt.
- Az volt a célom. Hogy elgyengülj. – kacérkodott Anita.
- Gonosz vagy. – grimaszolt Bill, majd hátra döntötte a nőt. Vigyorogva nézték egymást, majd az énekes végig húzta ujjait Anita combjain. A lány csak felhúzta az egyik szemöldökét, majd mikor Bill kérdően pillantott rá, a nő csak halványan bólintott. Lehunyta a szemeit, majd mikor néhány hosszú pillanatnyi szünet után megérezte Bill puha ujjait belső combján, ajkaiba harapott. Selymesen érintette meg, épp hogy csak hozzáért a finom bőrhöz, mégis Anita igazán élvezte. Egymásra mosolyogtak,a kis Herceg csak nevetve folytatva amit elkezdett. Tudja és érzi hogy szerelmének örömet okoz, hisz megremeg alatta, sóhajai mélyebbről szakadnak fel.
- Most te vagy a gonosz, Bill Kaulitz.
A nő sóhaja mély és erőteljes volt, nem csoda hisz Bill ujjai már rég nem a combjait simogatta. Már azt a csipkés francia bugyit, amit annyira szeretett szerelmén látni. Anita szemeibe nézett, látta ahogy kedvese szemei vadul rebegnek és ajkai közül csak néhány szót tud kilihegni. Bár azokat sem kristály tisztán súgta, de Bill megértette már az első próbálkozáskor.
- Még egy kicsit Baba.
A férfi nem tudott ellenállni a kérésnek, ujjai csak még inkább felcsúsztak a nő fehérneműjén, és kezdetét vette egy vége láthatatlan kényeztetés… Egy olyan kényeztetés ami most csak egy irányú volt, most csak Billl adott, mégis annyit kapott azokkal az édes mosolyokkal és azokkal a megmagyarázhatatlanul őszinte sóhajokkal, hogy most nem érezte hiányát semmiféle viszonzásnak.
*
- Jó napot Doktor Úr.
Fogtak kezet néhány nap múlva a doktorral. Egy teljes körű kivizsgálásra jöttek, vészesen közeledik a szülés napja. Már csak közel 3 hét van. Egyre gyakoribbá fog most már válni a nőgyógyászati kezelések száma is, úgy ahogy a baba-mama-papa torna.
- Hogy érzi magát kedves Anita?
- Mint még eddig soha. Nagyon jó a közérzetem is és a hangulatom is.
- Ennek nagyon örülök, és ahogy látom a kicsi is. – mosolygott a doktor, ahogy hallotta a baba egyenletes szívdobogásait.
Bill könnyes szemei mindig Anita szívébe marnak. Olyan szerethető ez a férfi, olyan gyengéd és érzelmes. Erős, hisz vállalja az érzéseit, sosem rejti el mi is lakozik a szívében. Nagyon kevés férfi meri vállani az érzéseit, úgy érzik hogy megvetendő ha egy férfi érzékeny. Pedig Billt épp ezt teszi naggyá és szerethetővé hogy nem olyan mint a többi férfi. Felvállalja ha erős, de felvállalja ha gyenge... Mosolyog hogy ne lássuk a szemében a könnycseppet. Mégis ez teszi őt olyan óriásivá Anita szemében...
Anita lassan Bill felé nyúlt, majd ujjaival finoman – épp hogy csak megérezze – végig simított a gerince vonalán. A férfi összerezzent egy pillanatra, majd megfordult. Anita állt mögötte meztelenül, egy halvány mosollyal az arcán. Magukra húzták a kabin ajtaját és nézni kezdték egymást. Egyikük sem szólalt meg, igazából nem is tudtak volna. Anita öntött egy kis habfürdőt a tenyerébe, majd Bill melkhasához érve lassan szétkente. Ujjaival kínzó lassúsággal simított végig a srác meleg bőrén, majd a derekát átölelve hozzábújt. Bill vett egy mély levegőt, lehunyta szemeit és simogatni kezdte szerelme hátát. Anita halkan felsóhajtott, elmosolyodott, kedveséhez hajolt és megcsókolta Őt. Csobogott mellettük a meleg víz, teljesen bepárásodott az egész helyiség, de Őket nem zavarta. Csak egymás csókjaira figyeltek, miközben érzékien simogatták a másik habos testét. Ajkaik boldogan érintették a másikéit. Bill elhúzódott Anitától, melkhasa szaporán emelkedett fel s le, szuszogása még gyorsabb lett. Vajon csak a levegőszegény helyiségtől, vagy talán a vágytól volt mindez, ami lassan borította el a testét? Igen, ez a vágytól volt. Újból úrrá lett rajta az az érzés, amit már hosszú hónapok óta nem érzett… ajkait résnyire szétnyitotta és halkan felnyögött, ahogy Anita áttért a csókjaival a nyakára. Mindketten tudták, hogy mi a jó a másiknak, így könnyű volt kényeztetni egymást.
Bill fordított a helyzeten, most Ő döntötte kedvesét a csempének, majd vállaihoz, nyakához bújva kezdett hangos szuszogásba, miközben kezükkel érzékien felfedezték a másik testét, finom érzéseket keltő pontjait. Bill ujjaival végig simított Anita telt keblein, majd hatalmas hasán és újra fel a nő mellein. Halványan elmosolyodott a lány, majd a férfi vállait harapdálgatva kezdte karmolászni hátát. Nem volt vad, érzékien és kínzó lassúsággal kényeztette, aminek rövidesen, néhány percen belül meg is lett az eredménye. Bill érezte hogy a vágy, és bizsergés végig kúszik a testén, majd az ágyékában összpontosul. Férfi mivolta úrrá lett rajta – nem tudta megakadályozni – férfiassága lassan keményre merevedett. Miközben Anita nyakát puszilta, lenézett majd vissza a lányra.
Anita látta, hogy zavarba jön szerelme, próbálta feloldani a szemérmességét, azonban ez nem volt olyan könnyű. A egymás szemeibe néztek, nem szóltak egy szót sem, Anita csupán a tekintetével nyugtatta Őt. Mindketten lehunyták a szemüket, és összebújtak. Bár a lány érezte hogy kedvesen nyomja a hasát, még sem szólt ezért neki, nem akarta még jobban zavarba hozni. Inkább kezébe vett egy fürdő szivacsot és óvatosan simogatni kezdte vele a melkhasát. Bill már közel érezte a véget, ezért hangosakat és mélyeket sóhajtva próbálta nyugtatni magát. Hihetetlenül nagy önuralomra volt szüksége, nem élvezhetett el… Az embereknek olyan kevés a szexuális energiájuk, főleg a férfiaknak. Nem lehet hogy elpocsékolják, mert súlyos következményei lehetnek. Hatalmas Úr az önmegtartóztatás, de Billnek sikerült...
Néhány perc múlva visszatért az eredeti szívdobogása, teljesen lenyugodott... Anitára mosolygott, még mindig nem szólaltak meg. Egyszerűen olyan jó volt ez a nyugtató csend… de igazából nem is kellettek a szavak. Érintésekkel és puszikkal mindent kitudtak fejezni, sőt talán sokkal hatásosabb egy érzéki simogatás, mint 100 felesleges szó. Így telt el egy bő órájuk a zuhany alatt. Mindent megadtak a másiknak, és mindent meg is kaptak a másiktól. Anitában már kezdett csillapodni az a magas fokú vágy, amit egész nap érzett. Némiképp „kielégültek”, még ha nem is volt köztük igazi testi kapcsolat. Ez az este inkább az érzékiségről, a lelki összhangról szólt. Bár volt néhány olyan pillanat, amikor azt érezték hogy vége a világnak és átlépnek egy új, gyönyörteljes világba. De nem, türtőztetni kellett magukat, azért hogy véletlen ne kerüljenek még forróbb hangulatba, ahonnan már talán sosem lett volna kiút…
- Baba… kérlek. Ne telepedj rá Fran-ra. Hidd el, minden jól fog állni a kicsin, és ha megszületik, majd veszünk a neméhez illő ruhákat. Addig csak egy két darabot vegyél, hogy megnyugodj.
- Ouf, még nem is vettünk rugdalózót. – kapott a fejéhez Bill aki teljes extázisban rohangált a sorok között, nem is figyelve hogy szerelme mit mondott.
Még bő 3 órát töltöttek az üzletben. Az igaz, hogy nem akartak hatalmas csomagokkal haza térni, mégis a csomagtartó tele volt a színes papír zacskókkal. Bill szája egész út alatt nem állt be, egyszerűen csak mondta és mondta a magáét. Már azokat a teendőket vette sorra, amiket majd neki kell végeznie, vagyis amiket szeretne végezni. Fürdetés, öltöztetés…
Anita csak bámulta őt. A szó szoros értelmében bámulta őt. Azt ahogy a férfi húsos ajkai fel le járnak, ahogy arcára hatalmas vigyor ül ki. Megbabonázta kedvese szépsége, az hogy itt van vele, és azt a hatalmas boldogságot Ő is érzi. Figyelmesen szemügyre vette szerelme minden apró kis rezdülését, azt ahogy gesztikulál, ahogy az ujjaival dobol a kormányon. Volt hogy csak az ajkait figyelte, amit olyan szívesen megcsókolt volna. Félt bevallani magának, de úrrá lett rajta egy érzés. Talán csak a terhességnek tudható be, hogy ennyire szélsőségesek az érzései? Egyik pillanatban elhúzódik Billtől, nem kívánja őt, máskor pedig majd megőrül a tudattól, hogy ott van mellette, még sem léphet. Úgy ahogy most is. Legszívesebben áthajolna hozzá, és hosszan megcsókolná az ajkait. Érezni akarja a puha bőrét, a kellemes illatát. Úrrá lett rajta a vágy, ami a kívánás első lépcső foka. És még mi jön ez után?!?
*
- Na én totálisan elfáradtam. – nevetve dőlt hátra Bill a francia ágyukra, miután letette a hatalmas szatyrokat. Anita csak mosolyogva megállt előtte, és végig nézett a póló alól kilátszódó fehér bőrén, és azon a kívánatos fekete csillagon. Most ez is szebbnek tűnt… Közelebb sétált hozzá, és egy gyengéd csókot adott az arcára.
- Köszönjük a rengeteg ajándékot.
- Igazán nem kell meg köszönnöd. Ez csak természetes.
Bill hirtelen maga alá fordította a felette hajoló nőt, és nevetve puszilgatni kezdte Anitát. A lány ajkába harapott és élvezte az édes kényeztetést.
- Te nem vagy éhes Anita? – szólt nevetve ahogy meghallotta korgó gyomrát a férfi.
- Nem olyan rég ettünk Baba. Te még nálam is többet eszel. Kezd egy kis pocakod nőni.
- Csak azért növesztem, hogy ne legyen kisebbségi érzésem melletted.
- De kedves. – kacagott fel a nő. – Tudod mit? Lemegyek a konyhába, készítek neked valamit. Addig te tusolj le, és utána megvacsorázunk itt az ágyban.
- Fantasztikus.
Bill felállt és a fürdő szoba felé vette az irányt. Halkan dudorászott a zuhany alatt, felkeltette Anita érdeklődését. A lány kiszállt az ágyból, magára vette a köntösét és halkan odalopózott a nyitott ajtóhoz. Meleg pára csapta meg ahogy belépett a kis helységbe, de egyáltalán nem zavarta, hisz újból végig futott rajta az a bizsergés, ahogy látta maga előtt szerelme sziluettjét, keskeny vállait, derekát a párás tusolókabinon keresztül…
Anita sem tudja megmagyarázni, hogy mi ütött belé, amikor kikötötte köntösén a masnit, majd vállairól lehúzta hálóruhájának 2 pántját ami egy pillanat alatt hullt le róla. Óvatosan, lassan elhúzta a tusoló üvegajtaját, Bill nem vette észre, hisz hangosan csobogott a víz.
