Tudjátok, hogy mire vállalkoztam? Kérem szépen, elvállaltam a kis jövevényszobájának kifestését. Bizonyára most hátra hőköltetek és totálisan lesokkolódtatok. De ez az igazság! Egy keresztapának ez is a feladata szerintem. Vagy nem így gondoljátok?

Már Billék kecójában voltunk, öcsém hevesen mutogatva adta elő terveit a gyerekszobát illetően. Ide egy két ruhás szekrény, oda egy lámpa, emide egy kis műanyag játszó ház. Gondoltam magamban, hogy legalább aludni tudjon valahol a kicsi, bár ahogy Bill-t ismerem, még a takaróját is a legnemesebb anyagból fogja varratni és bilijének szegélye is kristályokkal lesz körbe rakva. Jó, egy kicsit túl lőttem a célon, de az biztos, hogy mindent meg fog kapni a pici. Bár én is a legjobbat fogom adni majd a saját gyermekemnek, de a ruháit tekintve az én fiam abszolút lazán lesz öltöztetve, kis kendő a fejére, buggyos nadrág, és egy nagyobb póló. Semmi eget rengető elegancia, csakis a természetes szépség a fontos. Mint amilyen én is vagyok, natural beauty. : )

- Még meg sem dicsértelek ebben a szexi szerelésben.

- Nem kell mondanod, minden pillantásodból tudom, hogy majd leszaggatnád rólam.

Anita nem válaszolt csak megcsókolt. Vadul, éhesen, türelmetlenül és kéjesen. Pont ahogy szeretem.

Hogy milyen ruhadarabra gerjedt rá? Egy egyszerű kantáros – egész felső testemetkiemelő farmer overál volt rajtam. Egy két szexi festék csepp is landolt már a nyakamon és a mellkasomon, de ez egyáltalán nem zavarta az összhangot.

- Anita, ki jössz egy picit segíteni? - nyitott be Gaby a még kezdetlegesen kifestett gyerekszobába.

- Boldogulsz nélkülem is, Tom? – fordult felém mosolyogva a nőm.

- Cica, nélküled soha, szóval beiktatok egy kis pihit.

A lányok már el is hagyták a szobát, mire Bill beljebb került a gyerekszobába és elismerően bólogatva körbe pillantott. Rám nézett, átnyújtotta az üveg sört, majd a padló felé biccentve leültünk.

- Köszi, hogy segítetek!

- Pontosíts Öcsi, helyettetek megcsináljuk – nevetve meghúztam a söröm, majd kicsit elméláztam. Az ilyen csendesnek induló percek mindig komoly témába torkollanak a filmekben is, hát ez nálunk sem volt másként. – Bill, ha festek valamit a falra, akkor elmondod a véleményed?

- Faszt ne rajzolj a gyerekem falára, már most kérlek!

A reakcióm illetve arckifejezésem mindent elárult testvéremnek, hisz fülét farkát behúzva kortyolt ismét sörébe. Én felkeltem a földről, majd az ecsetet a zöld festékbe mártva lassan írni kezdtem a még halvány faldarabra.

- „I wanna marry you” – miután felolvasta, én hátra néztem és próbáltam mindent leolvasni az arcáról. Furcsa mód csak egy apró mosoly volt rajta, se nem hitetlenkedés, se nem döbbenet. Helyettük inkább az a kellemes boldogság ült ki az arcára. – Ez biztos?

Csak ennyi volt a kérdése, az én válaszom sem volt több, mint egy bólintás. Egy olyan bólintás, amiben sok minden volt. Határozottság, elszántság és mindenek előtt komolyság. Ezt akarom, és kész. Komoly magyarázat nincs rá, úgy ébredtem reggel, hogy valami nagy dologgal akarom kifejezni, hogy mit érzek iránta. Láttam ahogy szuszog mellettem és arra gondoltam, hogy egyetlen cipő vagy ruha sem tudja kifejezni, hogy mit érzek iránta. Csak ez, hogy hűséget fogadok iránta ilyen fiatalon és ennyi idő után.

- Tom – hirtelen Anita hangja húzott vissza a realitás talajára, megfordultam mire megpillantottam Őt azzal az édes mosollyal az arcán.

- Azt hiszem én most kimegyek – öcsém csak ennyit mondott, majd behúzta magam mögött az ajtót.

Néztem Anitát, nem mozdultam meg felé, csak Ő lépett közelebb. Valahogy nem így terveztem, hogy a tudtára adom, hisz ez elég egy pancser módja szerintem, de most már nem tudok mit tenni.

- Ez az, amire gondolok?!

- Hát Cica, nincs más választásod, komolyan gondolom  - szét tárt karokkal megmozdultam felé, mire Ő hevesen a nyakamba ugrott. Éreztem, ahogy nyakamon sebesen folynak végig könnyei és hangosan szuszog a fülembe. Nem tudtam, hogy ilyenkor mit illő mondani, egyszerűen csak tartottam a karjaimban és hagytam, hogy örömében hagy sírja ki magát. Azt hiszem, én is elmorzsoltam egy fránya könnycseppet, hisz nem minden nap kéri meg az ember a szerelme kezét.

*

Az elkövetkezendő hónapokban egyszer sem tántorodtam el a döntésemtől, miszerint feleségül akarom venni. Úgy éreztem, hogy életemben először váltott ki egy nő belőlem ilyen heves és őszinte érzéseket, ezt máshogy nem tudom meghálálni neki, csak azzal, hogy elveszem Őt feleségül. Nem volt könnyű dolga Anitának, hisz egy csapodár és léhűtő pasiból néhány hónap leforgása alatt egy szerelemre és kötődésre éhes férfit faragott belőlem, talán önkéntelenül is, hisz egyszer sem akart igazán megváltoztatni, mégis sikerült neki elérnie, hogy egy másik Tom Kaulitz szülessen. Egy olyan férfi, aki már nem tudná elképzelni az életét a szeretett nő nélkül, már nem lenne teljes, ha valaki nem állna az oldalán. Talán a fárasztó és tartalmatlan évek ébresztettek rá arra, hogy milyen jó számítani valakire és tartozni valakihez. Ezt az érzést egyetlen egyéjszakás kaland sem tudja überelni.

Mégis sokszor feltettem magamban a kérdést, miszerint: "Tom, biztos megtudsz maradni mellette életed végéig?" Ciki, nem ciki, de írtam egy listát, amin kendőzetlenül leírtam, hogy mit kaphatok azzal, hogy örök életre veled maradok és mit veszíthetek, ha elhagyom. Nem tagadom, hogy azért egy két gondolat felkerült arra az oldalra is, hogy mit veszíthetek ha örök életre vele maradok, például átbulizott éjszakák, újabb nők, kalandok. De mérlegeltem és az, ami a másik serpenyőjében ült sokkal többet ért nekem. Ezek nem mások voltak mint a valakihez tartozás, az egység élmény és a feltétel nélküli bizalom.

Játékból lett szerelem... Egy egyszerű buliként fogtam fel egy olyan dolgot, amiből remélni sem mertem, hogy egy felelősségteljes és komoly érzés fog kialakulni. Talán csak akkor eszméltem rá arra, hogy a hosszú hónapok alatt mi mindent kaptam tőle, mikor előttem állt egy hófehér csipke ruhában. Nem volt agyonsminkelve, nem viselt eget rengetően mini ruhát, nekem mégis a leggyönyörűbb nő volt a világon. Hogy miért?

Mert azzá tett, amiről titkon mindig is álmodoztam. Egy boldog emberré.

°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°VÉGE°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°

Meg sem mukkantam a haza felé vezető úton. Emmáék kérdezősködtek az idegen férfiről, de Anita ügyesen terelte a témát, így mire haza értünk, a kicsik már el is felejthették, hogy volt egy kisebb incidens az óvodájukban.

Már a nappaliban ültem, muszáj voltam kicsit magamba nézni. 23 éves fejjel leálltam egy óvodában verekedni. Ez nem csak vicces, de szánalmas is.

Néhány pillanat múlva Anita lehajtott fejjel ült le mellém, majd simogatni kezdte a jobb kézfejem. Biztos csalódott bennem, hisz megígértem neki, hogy nem fogok bele avatkozni a múltját érintő kérdésekbe, de kérdem én, ki nem védte volna meg a szerelmét egy ilyen helyzetben?

- Sajnálom Cica.

- Ne sajnáld. Én voltam a szánalmas.

- Te? Dehogy, butaságokat beszélsz. Természetes, hogy így reagáltál.

- Nem arra értem. Szánalmas vagyok, hogy nem vallottam be a kicsiknek, hogy ki is valójában az a férfi. De egyszerűen nem tudtam. Nem akartam, hogy az apjukról egy ilyen kép maradjon meg.

- Helyesen döntöttél Kicsim – csípőjénél fogva áthúztam magamhoz és karjaimba zártam. – Így volt a leghelyesebb.

- De mi lesz ha évekkel később megakarják majd ismerni Őt?

- Az a jövő zenéje.

Az eddig szomorkás arcára most egy halvány mosoly kúszott.

- Nem áll jól neked ez a fennkölt stílus – ujjaival megtörölte arcára száradt könnyeit, majd combjaival átölelte a derekam. – A délutáni éned jobban bejött.

- A macsó csődör?

- Azaz. Bár feldúlt voltam és ideges, mégis izgató volt téged úgy látni. Úgy látszik, bejönnek a rossz fiúk. Most egy olyan Tom-ra lenne szükségem, akin letudnám vezetni a Mark iránt érzett haragomat.

- Hm, azt hiszem, tudnék segíteni.

- Akkor segíts, kérlek.

Buja mosolya engem nem csak megmosolyogtatott, de fel is izgatott. Úgy érzem, hogy ezen az estén vad szexben lesz részünk ruhaszaggatással, harapdálásokkal, mély nyögésekkel és orbitális orgazmusokkal.

Amint apró popsija alá markoltam és magam alá fordítottam, Ő már készségesen kibújt a pólójából. Éhesen vetettem rá magam melltartóval takart mellkasára, majd háta alá nyúlva kipattintottam azt. Éreztem a csókjain, hogy most vadabb a kelleténél, ujjai is türelmetlenebbül bújtak vékony ingem alá. Minden egyes agysejtem azon dolgozott, hogy a legjobbat tudjam adni neki. Ciki, vagy nem, de én most a szeretkezéssel akartam kifejezni, hogy mennyire szeretem. Értitek Ti ezt?

Ezen az éjszakán tényleg nem finomkodtunk egymással, olyan gyorsan és hirtelen történt minden, hogy még fel sem eszméltem, de Anita már többször is elélvezett alattam. Ziháló lélegzete lassan csillapodott csak, engem is lefárasztott az aktus. Öregednék, vagy mi van?

*

Lassan beköszöntött az ősz Németországba. Már nem lehetett félmeztelen sétálgatni az udvaron, már nem lehetett a szabad ég alatt szeretkezni. Gaby is már terhességének második hónapjában jár, Billt szinte lehetetlenség levakarni róla. Akár egy kisebb neszére is ugrik – bezzeg amikor a karom volt eltörve, Ő csak sokszori kiabálásom után jelent meg. Öcsém ragaszkodott ahhoz, hogy vegyenek fel egy házvezető nőt, de Gaby hallani sem akart róla, mégis Bill akarata érvényesült.

- Mi a fészkes fenéért bukkantál fel?

- Kérlek! Igazán nem róhatod fel, hogy szükségem van a gyerekeimre.

- Velük Te csak ne foglalkozz, sőt, azt is felejtsd el, hogy egyszer is meghúztad Anitát.

- Hm, az elég nehezen megy -  pár másodpercre lehunyta szemeit, majd megnyalta ajkait. – Gondolom már Te is észre vetted a kis anyajegyet a lábai kö…

- Na ezt most fejezd be – hirtelen megböktem vállainál fogva, mire Ő tajtékozva felém lépett.

- Hozzám mertél nyúlni?

- Hozzád, Te balfasz! – arcomra fölényes mosoly ült, felbőszítettem a marháját.

- Nagy a pofád, kis sztárocskám. Csak azt nem tudom, hogy mire föl. Egyáltalán, Anita mit szeret benned?

- Talán azt, hogy megbízhat bennem? – kétkedve megvakartam az állam. – Vagy azt, hogy nem hagyom el egy kibaszott éjszaka után?

- Azt ne mond, hogy Te vagy a jóság és a hűség minta szobra. Láttam ám, hogy a kis műsorodban majd mindenkit meghúztál.

Gyerünk Tom, erre kell valami frappánssal rákontrázni, hogy végleg feldühödjön.

- Lehet, hogy mindenkivel szexeltem, de nem voltam olyan pancser, hogy teherbe is ejtsem Őket.

Nah itt szakadt el nála az a bizonyos cérna. A hirtelen jött ütéstől hátra estem, mire Ő Rám vetette magát. A franc hitte, hogy mégis verekedésre kerül sor, de ha már itt vagyunk, nem hagyom ki a lehetőséget,  hogy péppé verjem a szemetet. Egy könnyed mozdulattal átgördítettem a testét testemen, igazán nyeszlett egy pasi.

- Tom, Te jó ég! Mark! – hirtelen Anita hangja ütötte meg füleim, ilyen pechet, hogy Ő is eljött a kicsikért.  Nem nekem kellett volna haza vinnem Őket? Most hogy így bele gondolok, a gyerekek egy előre megrendelt ruháját kellett volna elhoznom és nem magukat a kicsiket. Rendben Tom, ügyes fiú vagy! – Mégis, mi a fészkes fenét csináltok? Főleg egy óvoda előtt?

Kérdése után megállt az épp ütni készülő öklöm, picit megemeltem a fejem, átnéztem a kerítésen, és kicsit szégyenkezve realizáltam, hogy két férfi verekedésére tényleg nem a homokozókkal, játszó házakkal övezett terület a legmegfelelőbb.

- Hogy kerülsz ide Cica? – jó próbálkozás a terelés, nem?

- Tom Kaulitz, ez érdekeljen most a legkevésbé. Szállj már le Mark-ról! – nem is láttam még ilyen dühösnek. Felálltam a volt pasijáról, majd hagytam, hogy felrángassa Mark-ot a földről.

- Te is Mark, mégis mit csinálsz itt? Mit képzelsz Te magadról? Azt hiszem, hogy Samantha-n keresztül tisztán és érthetően közöltem, hogy ne merj felbukkanni. Nem akarom a mocskos képed látni azután, hogy magunkra hagytál.

- Hm, az évek alatt szépen kiforrtál, bébi!

Skacok, egy olyan szitu történt ezt követően, amire még álmomban sem mertem gondolni. Anita úgy felképelte Mark-ot mit annak a rendje. Egyáltalán nem döbbentem meg, sőt, büszkén feszítettem és arcomra is egy kárörvendő vigyor ült ki. Ez az én csajom.

Meglátva ezt Anita, fenyegetően rám pillantott, majd vissza Mark-ra.

- Most pedig tűnj el és soha, még eszedbe se jusson, hogy ismét megkeresd a gyerekeim.

- Az apjuk vagyok, jogom van hozzájuk.

- Azt hiszem rosszul hallok – színpadiasan megrázta a fejét Anita, majd még közelebb lépett a férfihez. – Ha úgy gondolod, hogy jogod van hozzájuk, akkor 4 évre visszamenőleg kezdheted utalni a gyermektartást és miegymást. Ha már így a jogokról  és a követelőzésekről beszélünk.

- Tudod, hogy egy fityinget sem fogok adni.

- Na látod, épp ezért tűnj el innen jó messzire, míg bírósági ügyet nem szítok.

Anita arca tisztán tükrözte lelkiállapotát. Feldúlt és zaklatott volna, mellkasa szaporán járt fel s alá, arról nem is beszélve, hogy kezei jéghidegek voltak az idegességtől. Átkulcsolta ujjait az enyéimmel, majd el sem köszönve az óvoda bejárata felé kezdtünk el sietni.

- Veled még számolok ezért – kaptam meg már kicsit halkabban és letörtebben tőle.

Egyik délután ahogy haza értem, épp telefonbeszélgetésen kaptam Anitát. Hangja kicsit feldúlt volt és haraggal teli.

- Tudod nagyon jól Samantha hogy nem érdekelt régen sem, most sem érdekel és a jövőben sem fog. Egyszerűen hidegen hagy az, hogy mit követel és mit nem. Több mint 3 évig felénk sem nézett, most meg még neki áll feljebb és követelőzik? Az pedig abszurdum, hogy felakar keresni bennünket. Sem nekem, sem a kicsiknek nincs szükségünk rá. A gyerekek megvannak bolondulva Tomért, Ő is nagyon szereti Őket, annak ellenére, hogy semmilyen vérszerinti rokonság nincs köztük. Sam, egyszerűen nem akarom, hogy elrontsa Mark ezt az idillt.

Kivert a víz, és felment bennem a pumpa. Az a tetű zaklatni meri őket?

- Cica, mégis mi történt? – meg sem vártam, míg elköszön Samanthától, már be is rontottam a szobába. Ő csak felnézett a hatalmas szemeivel, majd ujjaival csendre intett. Többet már nem is beszélt Markról, elköszönt a barátnőjétől, majd letette.

- Azt a férget most kezdjük el érdekelni.

- Remélem elküldted a jó büdös picsába.

- Mi még nem beszéltünk egymással, Sam-et hívogatja állandóan.

Leültem a kanapéra, majd magamhoz öleltem a testét.

- Nem akarom, hogy felbukkanjon.

- Ne félj, megígérem, hogy lerendezem, ha egy ujjal is hozzátok mer érni.

- Nem bántana, nem arra értettem. Egyszerűen csak nem akarom, hogy felzaklassa a kicsik lelkivilágát az, hogy egy vadidegen férfi az apjukként mutatkozik be.

- Felvegyem a kapcsolatot vele?

- Köszönöm, de nem kell. Ne idegeskedj miattunk.

- Akkor csak még jobban idegeskednék, ha nem tennék semmit sem. Legalább egy kicsit hagy rendezzem át az arcát.

- Tom, igazán nem kell – felsóhajtott és nyakamba fúrta az arcát. Éreztem, hogy lezártnak akarta tekinteni az ügyet, de tudtam magamról, hogy egy hamar nem fogok lenyugodni.

Körülbelül egy hét telt el azóta, hogy Anita beszélt Sammel. Bár előttem semmit sem említett már róla, éreztem, hogy még mindig emészti Mark felbukkanása.

Egyik nap épp a csodajárgányomban tartottam az ovi felé, mikor megpillantotta Benjamin-ékat az előkertben álldogálni. Gyorsan leparkoltam a közeli parkolóban majd beriasztva autómat, hozzájuk siettem. Emma egy óvónő kezét szorongatta, mikor mindketten észrevettek, szinte rohanni kezdtek felém ezzel is maguk mögött hagyva az óvónőt, és egy számomra ismeretlen pasit.

- Hé prücskök, mi a baj?

Emma nem szólalt meg, csak miután mindkettejüket felemeltem, Ő egy pökhendi arckifejezésű pasi felé bökött.

- Azt hiszem, Te vagy Tom Kaulitz.

- Azt hiszem, én meg még nem ismerlek – válaszoltam vissza hanyagul.

- Mark Thomson vagyok, Te pedig az a Tom, aki most a csajom szédít.

- Porszem ment a gépezetbe, haver?  - hát akkor Ő az a híres féreg – Kapj az eszedhez, Anita a volt csajod.

- Hmm. Nem hiszem kis haver. Ami az enyém, azt sosem adom oda másnak.

- Anita nem egy kicseszett tárgy, bár Te ezzel nem igazán foglalkoztál mikor 4 éve a szarban hagytad őket.

- Kérem uraim – még csak most mert megszólalni az óvónő – Ez egy óvoda.

- Kérem, vigye be Benjamint és Emmát, megbeszélni valóm van a kedves úrral – próbáltam minél inkább hangsúlyozni a kedves szót, persze negatív töltettel.

Az óvónő csak értetlenkedve nézett rám, de egy újabb kérő pillantásom után már elvette tőlem a kicsiket, majd maga előtt terelgetve bevezette Őket a bejáraton.

- Örülök, hogy a kicsik nem Rád hasonlítanak!

- Csodálom is, hisz eléggé oda tettem magam azon az éjszakán, már ha érted mire gondolok.

Kaján vigyora csak még jobban felidegesített.

Picit elkapott a vágy iránta, ahogy kezei csípőmnél befurakodtak hosszú pólóm alá, és lassan, néha meg meg állva kezdett lassú kényeztetésbe. Érintései alatt sem hagyott fel a  nyelves csókjaival, ami talán csak még inkább olaj volt a tűzre. Magamban már el is döntöttem, hogy elég lesz, ha Gaby körül írja Bill arckifejezését, mert hogy én most nem fogok kihagyni Anitával egy alkalmat az is biztos.

Mire észbe kaptam, nadrágom már a bokámnál feküdt, Anita kezei pedig hátamat markolászták. De egyetlen pillanat alatt véget ért minden jó.

- Khm! Induljunk Tom, ne várassuk meg Billéket.

- Hogy mi van? – olyan felajzottan jajveszékelhettem mint egy fába szorult féreg. - Ezt ne csináld, Kicsim.

- Meggondoltam magam – könnyelműen megrántotta a vállait, de én karjainál fogva magamhoz láncoltam majd a falnak döntöttem.

- Hm, máris kemény vagy.

- Tudod, hogy néhány szavaddal már fel tudsz izgatni.

- Este még folytathatjuk.

- Este büntetést fogsz kapni, szóval semmilyen folytatásra ne számíts – nem hitt szavaimban, töretlenül csak mosolygott rám.

- Meglátjuk, hogy mennyire fogsz majd ellenállni nekem – búgta cicásan és nekem dörgölőzött.

- Megőrjítesz!!

Ágyékommal csak még inkább neki toltam a falnak, bal combját felhúztam magamhoz, majd nyakát vad csókokkal kezdtem kényeztetni. Képtelen voltam egyszerűen türtőztetni magam, felizgatott minden egyes kis momentum.

- Hunnye – az idillt az idióta öcsém foszlatta szerteszéjjel – Tom, lecsúszott  a nadrágod.

Egy megfontolt és mély levegőt vettem majd lassan leengedtem Anita lábát a földre.

- Tudom Bill, tudom cseszd ki – még egy aprót felsóhajtottam, majd lehajoltam nadrágomért, és felhúztam magamra.

Már lent ültünk a nappaliba, Bill most megkapja a hideg fürdőt azért, amiért félbe szakította a kis kényeztetésem. Remélem Gaby kellőképp letaglózza a testvérem, én meg majd csak nevethetek a bárgyú ábrázatán.

- Végre Kicsim. Arra gondoltunk, hogy… öhhm, az üdítőt nem hoztad be? – már most érdekes az arcberendezkedése az öcsémnek, milyen lesz még egy perc múlva?

- Mást hoztam, Billcy – Gaby a háta mögül előhúzott egy kis dobozkát, mi Anitával egymásra nézve csak elvigyorodtunk. Most jön csak a show.

Bill értetlenkedve, mégis mosolyogva körbeforgatta a dobozt, majd kicsit szerencsétlenkedve ugyan, de megfosztotta a csomagolástól. Még utoljára Gaby-ra pillantott, majd felnyitotta a fedelet, mire szinte meghűlt. Ajkai egyből szétváltak, szívverése pedig többszörösére ugorhatott.

- Meglepetés Bill! – kicsit kényszeredettre sikeredett Gaby mondata, de a maga módján frankó volt.

- Ez az amire gondolok? – kb.  3 percnyi csend után szólt így.

- Nagyon úgy néz ki, Picim!

- Bazd ki Tom, én leszek apa!!

Talán csak most tudatosult minden ikremben. Láttam azt az őszinte fényt a szemeiben és megnyugodtam. Kezdi felfogni, hogy apa lesz 24 évesen, jószerivel még fiatalon és éretlenül. De ha bele gondolok, hogy én is emelt fővel vállaltam volna el az apa szerepet, - pedig én milliószor gyerekesebb vagyok mint Bill – akkor máris nem furcsa a helyzet.

Késő este már nem indultunk útnak, hagytuk a kicsiket aludni. Tettetett dühömet Anita töretlenül csak egy vigyorral jutalmazta, és még akkor sem vette komolyan a látszólagos mosoly szünetet, amikor én nem hajoltam a jó éjt csókomért, csupán csak makacson ültem mellkasom előtt összefont karokkal.

- Meddig leszel még ilyen durcás elefánt?

- Elefánt? Hát köszönöm, ezt jól megkaptam. Nem tehetek róla, hogy ilyen nagyok a füleim.

- Most konkrétan az elefánt hatalmas ormányáról másra asszociáltam, de ha neked nincs olyan hosszú és vaskos ormányod, ám legyen.

- Hé, tudod milyen nagy – már el is érte, hogy lecsússzak mellé, majd szorosan magamhoz ölelve megcsókoljam őt.

Igazából nem is reméltem, hogy ténylegesen szeretkezni fogunk az éjszaka. Na de gondoltam rajtam ne múljon az öröme. Próbáltunk halkan örömet okozni a másiknak, nem akartuk sem a kicsiket, sem Billéket felkelteni. Bár biztos megünneplik ezt a napot egy hatalmas hancúr partival, már ha egyáltalán lehet még szexelniük. Basszus, kilenc hónap szex nélkül maga a kínszenvedés, jobb is, hogy Billnek lesz gyereke. Én még nem vagyok teljesen felkészülve egy ekkora szünetre. : )

Gaby ma akarja elújságolni Billnek, hogy apa lesz. Fogalmam sincs arról, miként is fog majd reagálni a hallottakra, de abban biztos vagyok, hogy én sem fogok mást mondani, csak azt hogy: „ Nincs más hátra öcsi, mint hogy elfogadd, apa lettél.”

Anita már a kicsiket öltöztette, mikor én elfeledkezve magamról bámulni kezdtem Őket. Ámulattal néztem, ahogy Anita a gyerekeihez szól, ahogy velük bánik valami csodálatos. Biztos anya is ennyire óvott bennünket.

- Hé Tom, gyere! Kész vagyunk.

Kicsit mellkason bökött, mire én zavartan kaptam fel a fejem. Szelíden Rám mosolygott, majd lehajolt hozzám és amíg nem fordultak felénk a kicsik, Ő hosszan megcsókolt. Egy kacér vigyorral az arcán végig simított a nyakamon, majd kezét nyújtva segített felállni a kanapéról.

- Mond azt Bill, hogy nem Te főztél, mert ha mégis, akkor visszaugrok a Mekibe!

- Unalmas a szöveged, bátyó – Bill csak maga előtt terelgetve Emmát és Benjamint sétált a nappali felé onnan pedig a konyhába. Amíg Ők Gaby-val az utolsó simításokat végezhették a vacsin, addig én helyet foglaltam a nappalinkban elhelyezett zongoránk előtt. Fogalmam sincs, hogy milyen indíttatásból tettem mindezt, talán csak még jobban beakartam vágódni a csajom előtt. Elnézést, a barátnőm előtt. : )

- Gyere és pattanj ide elém, eljátszok neked valamit – miután helyet foglalt a combjaimon, némán várta, hogy bele kezdjek. Adtam egy pici puszit a nyakára, majd játszani kezdtem a számomra olyan jól ismert dallamot. Emlékszem, ez alatt a dal alatt csak Bill és én voltunk fent a színpadon, ez is szintúgy a mi dalunk volt, mint még számos más. – Na milyen volt, Cica? – kérdésem hallatán hátra pillantott rám.

- Még mindig meglep a kifinomult ujj technikád.

- A szép hangszerekkel mindig finoman bánok – ajkaimat hosszabb ideig a tarkóján hagytam miközben ujjaimat végig futtattam először a mellkasán majd a hasán.

- Szép hangszernek tartasz?

- A legszebbnek.

Kicsi Gabym annyira izgult, hogy egy árva szót sem szólt már a vacsora alatt, ami valljuk be, eléggé  szokatlan, hisz általában be sem áll a szája. Helyette most ujjait tördelgetve ült velünk szemben, néha néha kínosan felkacagva öcsém idióta viccein. Bill Gaby félelméről mit sem tudva vacsorázott, már kíváncsi vagyok a reakciójára.

- Gaby, felvihetem a kicsiket? Nagyon álmosak már.

- Persze, menjetek csak. Hosszú lesz még az este, úgy érzem – lehelte egyre fehéredve Gab, majd Billre pillantott, aki épp egy újabb bor kinyitásával bajoskodott.

- Jó éjt manók! – hallottam, ahogy Anita még halkan elköszönt a gyerekeitől, majd lassan kisétált a vendégszobából. Én a folyosón vártam rá, épp az egyik ajtófélfát támasztottam amikor megpillantott. – Na mi az Te szívtipró?

Tekintetét lassan végig vezette rajtam, majd tükörképemként Ő is felvette ugyanazt a pozitúrát.

- Nem olyan rég bővítettem a  lepke illetve bélyeggyűjteményem. Megnézed?

- Ez kérlek szépen burkolt utalás a szexre?

- Hívd aminek csak akarod, rád bízom.

- Mást bízz rám! – hirtelen pajkos fény csillant meg szemeiben.

- Mit, bébi?

- Az irányítást ma estére – lassan elém libbent, majd egyik combját combjaim közé fúrva felpillantott az arcomra. – Megkapom?

- Bármimet odaadnám, még a szüzességem is, ha meglenne – elmosolyogtam magam,mire Ő jóízűen és harsányan felnevetett.

Halkan kérdezte tőlem, miközben mélyen a szemeimbe nézett.

- Miről beszél, Kicsim? – próbáltam magam hülyének tettetni de ahogy láttam az arcán, nem sikerült a kellő hatást elérnem.

- Tudod Te azt nagyon jól – két puha tenyere közé szorította az arcom, és úgy figyelt. Egyszerűen magába bolondít ezzel a nézéssel. Én ujjaimmal körül fontam az arcomon pihenő ujjait, mire Ő lassan végig vezette kezeim a testén és a hasán állapodtunk meg. – Nem vagyok terhes, Tom!

Mintha arcon csaptak volna. Karjaim megmerevedtek dereka körül és csak némán bámultam a hasát. Elvetélt a nőm, a szerelmem. Nem leszek apa, nem kell majd aggódva rohangálnom Anitával a nőgyógyászatra, nem kell majd utónév után kutatnom. Nem lesz gyerekem.

Bizonyára furcsáljátok, hogy mennyire is rosszul érintett ez a hír. Ha mondjuk fél éve ejtettem volna valakit teherbe, az hidegen hagyott volna. Vagy rosszul fogalmazok, nem hagyott volna hidegen, csupán csak nem lett volna bennem ez a büszkeség, és izgatottság mint most is. Vagyis csak volt.

- Annyira sajnálom, Kicsim!

Hirtelen arcomhoz húztam őt, és heves csókokkal próbáltam volna megnyugtatni mire Ő eltolt magától.

- Félre értesz Tom! Nem voltam terhes, az a teszt nem az enyém volt.

- Tessék? – összekuszálódott gondolataimat ez még inkább megbonyolította. - Hisz én láttam.

- Az a tesz Gabyé, csak én vettem meg neki.

- Akkor Bill… Bill lesz az apa, és nem én?

Halványan bólintott, majd mellkasára vont. Némán pihegtem a nyakánál, még képtelen voltam felfogni, hogy nincs úton a kis Kaulitz. De ami talán a legrémisztőbb volt az az, hogy mennyire megviselt ez az érzés.

- Hidd el, nekünk is lesznek majd gyerekeink – két kis puszit nyomott a homlokomra majd felemelte volna a fejem, de én nem engedtem neki. Nem akartam, hogy lássa a gyengeségem. - Hé Tom, nézz rám!

- Nem akarok – makacskodva csak tovább fixíroztam a padlót.

- De én nagyon szeretném – kérlelt halkan, mire én mégis megenyhültem felé. Neki most bármit megtennék.

- Nevetségesen viselkedtem, ugye?

- Miért mondod ezt?

- Nem akartam, hogy ilyennek láss.

- Csalódottnak?

- Valahogy úgy - mélyet szippantottam  finom illatából, majd lágyan megcsókoltam.

- Ennyire szeretted volna a kicsit?

- Igazából nem tudom. Mármint persze hogy szerettem volna, de cseszett nehéz megmagyarázni hogy mit éreztem.

- Valakinek elmondtad?

- Először Georg haveromat hívtam fel - Ő lakik Amerikában -, de a hülyéje még azt sem akarta elhinni, hogy csajom van.

- Csajod? – felhúzott szemöldökkel megcsapta a mellkasom – Egy 27 éves, kétgyerekes anyukát nem igazán szoktak csajnak mondani már.

- Akkor úgy mondom, hogy nőm, asszonyom.

Már nem szólalt meg viccesre sikeredett mondatom után, csupán csak némán fürkészni kezdte a tekintetem. Akarva akaratlanul is, de elmosolyodtam magam, mire ő a jobb fülemhez hajolt és így súgott bele: Jó, hogy vagy nekem.

- Bill nem is sejti?

- Szerintem nem, bár kapizsgálhatja, hisz most egyáltalán nem volt kedvem az utóbbi napokban a szexhez, pedig szegény annyira be volt mindig gerjedve.

- Ha kiderül, hogy apa lesz kicsit csökkenni fog a gerjedelme, de biztos pozitívan fog rá hatni bár le is lesz döbbenve először. Na de menj és csináld meg gyorsan a tesztet.

- Köszönöm – vette el Anitától a dobozt, majd egy mély sóhaj után belépett a fürdőszobába.

Amíg Gab a fürdőszobában volt, addig Anita a kanapén ülve kezdett el gondolkodni.  Percről perce egyre több, eddig homályos rész kezdett kitisztulni, majd amikor teljesen összeállt számára a kép, arcán egy boldog mosoly futott át.

- Anita! Anita! Anita! 

A nőt Gaby éles hangja húzta vissza a valóságba. A lány szinte kitörte az ajtót, akkora hévvel szaladt ki rajta, hogy barátnője karjaiba ugorva ossza meg vele a boldogságát.

- Terhes vagyok!! Gyerekem lesz!

- Héhé Gabym, pontosíts drága! Gyereketek lesz – Anita kedvesen megsimogatta a lány kézfejét, majd még egyszer gratulálva megölelte Őt. – Te szerinted Bill hogy fog reagálni?

Egy pillanatra elkomorodott Gaby arca.

- Nem tudom – lehelte – De rengeteg alkalommal beszéltünk már a gyerekekről, imádja Őket, szóval nagy baj már nem lehet, ugye?

- Akkor biztos szeretni fogja Őt, ne félj – közelebb ült Anita majd bal kezével megsimogatta a még lapos hasat. – Egyébként Tom azt hihette, hogy én vagyok terhes.

- Hogy micsoda?

- Igen, jól hallod! Biztos megtalálta a tesztet a táskámban, mással nem tudnám magyarázni a viselkedését.

- Furcsa volt?

- Nagyon össze volt zavarodva a drágám – egy pillanatra elmerengett Anita, majd folytatta – Annál is törődőbb volt, mint szokott lenni.

- Előjött belőle a körbeugrálós kiskutya effektus?

- Ne már Gaby! – Anita nevetve megbökte a nő vállát, vicces volt hallania ezt a kifejezést - Igenis édes volt, ahogy folyton kérdezgette, hogy jól vagyok-e! Ez rengeteg számít nekem, hogy tudom, ha mégis terhes lennék akkor  nem hagyna el a kicsivel, hanem velünk maradna.

- Tom sosem hagyná el azokat akiket szeret. Sőt, tudod mit mernék megfogadni? – Anita kérdő tekintetére Ő csak folytatta – Azt, hogy akár már most bevállalna egy gyereket, ha igazán szeretnél.

- Ohh, ne is viccelj. Emma és Benjamin teljes körűen leköt, se energiám se időm nem lenne most egy kicsire. Azt pedig nem szeretném ha kárát látná a pici.

- Várj, Tomot mint egy hatalmas óvodást még nem kalkuláltad bele.

- Nem mindig viselkedik gyerekesen, nehogy azt hidd – Anita arca egy buja mosolyt rejtegetett – Van, amikor igenis férfi. Nagyon férfi!

- A legextrémebb hely?

- Hé, Tom azt mondta, hogy utáltad ha indiszkrét volt veled. Akkor most te se legyél az.

- Ne csináld már, mi nők vagyunk, nekünk nem ciki ilyenekről beszélni. Ha elmondod, én is elmondom a legfurcsább helyünket Billel.

- A Cadillac leghátsó ülésén egy reggel, mikor kitettük a kicsiket az óvodánál. – itt Anita szemérmesen lesütötte szemeit, bár akkor ott a kocsiban egyáltalán nem volt szemérmes.

- Ne szégyenlősködj. Az még nem is olyan extrém, majd Ti is belejöttök.

- Miért, nektek mi volt?

- Talán a feléneklő kabinja. Igen, talán a pályafutásunk eddigi legextrémebb helye az volt. Eddig.

- Hát nem vagytok kis pályások, az is biztos.

Hangos nevetésüket jól ismert léptek szakították félve.

- Sziasztok csajok.

Amint beléptem a nappaliba, Gaby és Anita szinte kivirult arccal trécselgetett. Sógorasszony csak sunyin végig nézett rajtam, ismerem ezt a piszkos nézését.

- Gaby kérlek! A csajom előtt ne stírölj.

- Dehogy stíröllek, Te pöcs! – fejen próbált dobni egy párnával, de kár volt kikezdenie a gyorsaságommal és a reflexemmel.

- Most már megyek is Anita, megjött a szép madarad – közelebb csúszott a nőmhöz majd három puszit adtak egymásnak. Tipikus csajok. – Holnap átjöttök vacsira?

- Tom? – érdeklődött először tőlem Anita.

- Odamegyünk cica, ahova csak akarsz.

Miután végre Gaby összeszedelőzködött és még utoljára engem is körbe csókolt, végre kettesben maradtunk Anitával. Ismét kezdett rám telepedni a gyomorgörcs már olyan jól ismert szorongató és kellemetlen érzése. Muszáj voltam inni egy pohár vizet, ezért csak egy gyors csókra telt nekem eddig.

- Tom, idejössz majd egy picit? – hallottam ahogy kedvesen megszólított, majd megjelent a konyhaajtóban. Én még gyorsan ledöntöttem magamba az életmentő folyadékot, majd felé fordulva kikísértem a nappaliba, hogy a kanapéra leülve bele kezdhessen amibe akar. Finom átcsúszott az ölembe mire karjaival átfonta a nyakam. Lassan néztem végig rajta, egy testéhez simuló egybe részes ruha volt rajta, a pocakja még nem gömbölyödött. Tényleg! A nyakamat adnám, hogy most akar beavatni az apaság rejtelmeibe. De én még nem akarom hallani, hogy elmondja. Félek, hogy akaratomon kívül is de ellenségesen viselkednék és megbántanám. Pedig azt akarnám legkevésbé. Szeretem Őt, a fenébe is. – Mit érzel, Tom?

Mivel tudtam, hogy Georg haverom érdemleges tanáccsal úgy sem fog tudni ellátni, ezért inkább finoman és udvariasan lekoptattam majd visszaültem a járgányomba. Legszívesebben most betérnék egy bárba, ahol a sárga földig leihatnám magam tanácstalanságomban és tehetetlenségemben, de nem tettem. Már csak abból kifolyólag sem, hogy eszembe jutottak Anitáék, és az, hogy inkább haza megyek. Hozzájuk. Azért ez milyen furcsa! Mikre nem vagyok képes egy nő szerelméért. Nem vadulok, nem nőzök. Nekem már Ő a nőm, csak Ő kell most és senki más.

Mire visszaértem a lakásába, már egyik tücsök sem feküdt Anita mellett a nagy ágyban. Halkan osontam beljebb a hálószobába, nem igazán akartam felébreszteni. Békésen aludt, csak ajkai mozdultak meg néha-néha. A vékony takaró csak épp hogy a csípőjéig felért, én elkalandozva a testén megállapodtam a hasán. Hátborzongató volt a tudat, hogy már lakik ott bent valaki.

- Szia Tom – épp hogy csak felocsúdtam az ábrándozásomból, mire Anita már felülve pislogott Rám kábán.

- Miért van ki a hasad?

- Tessék? – nevetve végig nézett magán.

- Húzd bele a trikód a bugyidba. Még megfázol!

- Tommy, lázad van? – feltérdelt előttem és úgy nyújtózkodott hogy megérintse a homlokom.

- Na, féltelek.

- Engem igazán nem kell féltened – ujjai homlokomról a nyakamra tévedtek, majd karjaival átkarolta azt, és magára húzva visszadőltünk az ágyba. Én mint egy kis ijedt pöcs ugrottam meg, féltem, hogy esetleg megnyomom a hasát. Ő talán ezt nem is vette észre, hisz nadrágom övével volt elfoglalva. Ijedten nézem le rá, ilyen állapotban akar szexelni?

- Nem vagy rosszul, Anita?

- Tom! Kezdesz furcsa lenni! Nyugodj meg, nincs semmi baj, max. ha a nemi vágyat annak nem vesszük.

- Szeretkezni akarsz?

- Várj Tom, várj! – picit kicsúszott alólam és lehunyta szemeit. – Kell néhány másodperc amíg felfogom, hogy mit kérdeztél. – kicsit gúnyosra sikeredett a mondandója.

- Mármint… úgy értem, hogy nem most van női bajod?

Igen, igen, ez kiváló ürügy!

- Nem, még nem jött meg!

Bazd ki, most fordul minden komolyra. Érzem, ahogy a vér lassan kiszáll a fejemből.

- Rosszul vagy Tom? Hirtelen elsápadtál.

- Azt hiszem, hogy a kifőzdei kaja nem volt valami friss.

- Ohh, szegénykém! Kérsz egy kis teát?

Csak bólogattam, mire ő már ki is pattant alólam és a konyhába sietett. Hátra szegtem a fejem, muszáj megnyugodnom.

Mire visszaért kezében egy bögre teával, én már boxerre vetkőzve ültem az ágyában. Óvatosan a combjaimra ült, majd átnyújtotta bögrét. Egyből inni is kezdtem, féltem hogy újabb baromságok fogják elhagyni a szám. Az nem lehet, hogy rájöjjön, tudom az igazságot.

- Bill, Gaby itthon van?

- Nem, egy barátnőjéhez ugrott el!

Másnap muszáj voltam az öcsémmel beszélni, egyszerűen meg kellett osztanom a félelmeim és a gondolataim.

- Hál’ Istennek! Nem szeretném, ha erről a beszélgetésről tudomást szerezne.

- Valami baj történt?  - ijedt ikrem azonnal leült a kanapéra.

- Apa leszek, tesó!

Szinte érezem, ahogy szíve több ütemet is kihagy. Ajkai szétnyíltak a döbbenettől.

- Ezzel ne viccelj!

- Hidd el, sosem viccelnék veled. Ez a hír olyan igaz, minthogy mi ikrek vagyunk.

- Hogy reagáltál mikor elmondta?

- Épp ez az, hogy nem is tőle tudom, csupán csak megtaláltam a dobozát a táskájában.

- Akkor nem is biztos, hogy az övé. Lehet, hogy egy barátnőjének vette.

- Nehogy már Te is ezzel gyere! Georg is ezzel próbált nyugtatni. És ha igaz is lenne, miért nála van?

- Gondolom a barátnője még nem tudta megcsinálni a tesztet. Lehet hogy titkolni akarja a pasija elől.

- A franc tudja, hogy mi van itt. Basszus, ilyen nehéz helyzetben még sosem voltam.

- Ugye nem hagynád el, ha kiderülne, mégis terhes?

- Dehogy hagynám, ne beszélj baromságokat. Szeretem Őt.

- Hát akkor bátyó nincs más hátra, mint hogy lassan kezd feldolgozni a tényt. Apa leszel!

Szinte ólomsúlyként nehezedtek rám szavai. Apa lesz az a nagy ember, akit Tom Kaulitz-nak hívnak. Az a férfi lesz szülő, aki talán még saját magért sem tud felelőséget vállalni. Erre tessék, most egy ilyen hatalmas feladat pottyant az ölembe. Ide már nem lesz elég a nagy dumám, és az egóm. Helyettük olyan erőket kell mozgósítanom magamban, amiket eddig még sosem vetettem be.

- Szia Anita. Végre, hogy el tudtam jönni. – két arcra puszit adott a nőnek, majd táskáját a kanapéra helyezve idegesen téblábolt.

- Gondolom majd megesz az ideg.

- Ne is mond, már két napja a falat kaparom.

Meredten bámultam az üvegasztalon heverő dolgokra, mind ismerősnek hatott, mégis egyetlen darab szinte kiverte nálam a biztosítékot. Annak még nem szabadna ott lennie, az még túl korai lenne, arra még nem vagyok felkészülve!

- Emma! Most jutott eszembe, hogy Bill bácsival kell találkoznom. Ezeket most szépen visszapakoljuk a mami táskájába, visszatesszük a helyére, és nem is mondjuk el anyunak, hogy kutakodtunk a táskájában. Ez lesz a mi kis titkunk, rendben?

Amilyen gyorsan csak tudtam, összerámoltam mindent, majd Emmát bekísérve alvó anyukájához, én elhúztam tőlük a csíkot.

Céltalanul bolyongtam Berlin utcáin, nem akartam beállítani éjszaka Billékhez, még ha azt is füllentettem Emmának. Végül egy kihalt, város széli kis úton állítottam le a motort, majd mobilommal a kezemben, kiszálltam. Az első ember aki egyből eszembe jutott, az Georg barátom volt.

- Ne haragudj haver, hogy ennyi idő után csak most hívlak fel.

- Neked is szia Tom! – könnyed nevetése a vonal végéről nem igazán nyugtatott meg.

- Kibaszott nagy baj van.

- Mi történt?  - az eddig vidám hangja egy pillanat alatt elkomorodott.

- Azt hiszem, hogy teherbe ejtettem egy nőt.

- Hogy micsoda? Annyiszor mondtam már, hogy csak ésszel szórd a magjaid. Ismét sikerült valami utca nőt felcsinálnod?

- Ne beszélj már baromságokat, már nem azok az idők járnak erre felé.

- Talán megtaláltad életed asszonykáját? – ismét poénosra vette a helyzetet. Nem igazán kellett volna.

- Megtaláltam, bazd meg! – néhány másodperces néma csend állt be közénk.

- Te viccelsz Kaulitz!

- Igazat mondok.

- Nah jó, én nagyon sok mindenről lemaradtam, mióta kiutaztam Gustavval ide. Mióta van csajod?

- Arra még emlékszel, hogy Dave haverunk indítani akart egy show-t?

- Igen, emlékszem.

- Annak a shownak végül én letten a fő szereplője, közel 3 hónapja futott főműsor időben.

- És milyen megfontolásból indította?

- Társkereső show-m lett, haver. Először nem vettem komolyan, de cseszd ki, egy olyan nőt találtam magamnak! – szinte még én is meglepődtem a hirtelen jött lelkesedésemtől.

- Várj, kitalálom! Hosszú szőke haj, implantátum a cicikben és az ajkakban, ja és körülbelül 19 éves.

- Te hülyébb lettél, mint voltál. Mi van veled, megártott az amerikai levegő? – agya ment szövege kezdett felhúzni – Anita egy 26 éves, 2 gyerekes anyuka, rövid szőke hajjal, természetes mellekkel és ajkakkal. – ismét hosszú kihagyás a vonal végéről.

- Várj, leülök – unottan egy kavicsba rúgtam, amíg Ő helyet foglalhatott – Most már ülök, mesélj el mindent.

- Egyszerűen beleszerettem. Ezt nem tudom megmagyarázni sem neked, sem magamnak. Olyan dolgokat csinálok, mint még eddig soha. Főzök, ha arra kerül a sor, fürdőket készítek neki, a gyerekeivel hülyére röhögöm magam, neki pedig minden szavát iszom és keresem, hogy miként is kedveskedhetnék neki.

- Orvos látott már?

- Egyszer az életben vegyél már komolyan, de tényleg! Annyi minden történt azóta, hogy szünetel a banda. Olyan sok impulzus ért, hogy egyszerűen képtelen vagyok lépést tartani velük. Erre tessék, még gyerekem is lesz.

- Biztos ez már?

- Egy terhességi tesztből te mire következtetnél? Nem tudom, hogy mi lenne most a legmegfelelőbb lépés.

- Kérdezz rá! – felelte könnyedén. - Lehet, hogy nem is az övé, hanem egy barátnőjének vette.

- Nincs szülni akaró barátnője. Amúgy is, amíg én sem tudom, hogy is álljak ehhez a szituációhoz, addig nem fogok rákérdezni.

- Hát akkor várnod kell. De mesélj, mit érzel most pajti?

- Egy hatalmas káoszt a fejemben. 3 hónapja még naponta jártam sztriptíz bárokba, délig aludtam, majd PS-eztem, és este ismét indult minden elölről. Erre tessék, most  őrületesen szerelmes vagyok egy nőbe, akit 3 hónap után teherbe ejtettem. Imádom a gyerekeit, nem arról van szó. De mi lenne, ha saját gyerekem születne?

- Szereted, ha a nők játsszák be?

Kérdése el sem jutott az elmémig, csak a lihegését és vadul simogató ujjait éreztem.

- Annyira tudtam, hogy Te is perverz vagy.

- Miből gondoltad, hogy nem? – mikor lejjebb hajolt a nyakamhoz, hogy apró csókokat hintsen rá, én automatikus hunytam le szemeim. –Attól, hogy van két gyerekem, még lehet piszkos a fantáziám.

Mondatait nem cáfolták meg a következő percek eseményei. Nem láttam, csak éreztem, ahogy Anita ujjai ismét rákulcsolódnak férfiasságomon, és néhány perc alatt ismét abba a mámoros, kőkemény állapotba kerített. Az óvszert is Ő húzta rám, mikor karjaimat a fejem két oldalára szorította, már sejtettem, hogy milyen felállást akar. Nem is tévedtem sokat, hisz néhány pillanat múlva megéreztem ahogy lassan rám csúszik, és ismét abba a melegségbe fogad. Ujjait ujjaimba fonta, miközben először lassan és körkörösen, majd picit tempósabban fel s le kezdett mozogni. Gyönyörű testének látványától nem akartam megfosztani magam, ezért kinyitván pilláimat csodálni kezdtem Őt. Kecses nyak, finoman ívelt vállak, keskeny csípő és dús keblek. Olyan dolgok, amiknek a megléte mindig is teljes körűen kielégítette vágyaim az eddigi ágyasaimnál. De most, hogy ismerem Őt, már belátom, hogy a szexen kívül van más értékes dolog is. Önkéntelenül is olyan érzéseket generált bennem az elmúlt hónapokban, amik ráébresztettek valamire. Még pedig arra, hogy életemben először szerelembe estem.

- Még, még, még Tom… - hirtelen visszazökkentem a való világba, az Ő hangja az én – először halkan, majd hangosan ziháló nyögésemmel forrt össze.

- Szer…szeretl… szeretlek!!

Felemelkedtem a rajtam végig cikázó eget rengető érzéstől, csípőjébe markoltam, majd elernyedtem és visszazuhantam az ágyra izzadt testével a testemen. Ugye nem? Mondjátok azt, hogy nem mondtam ki hangosan? Még nem szabadott volna, nem hogy saját magamnak nem, de még Anitának sem.

Szinte még öntudatlanul pihegett a mellkasomon, mikor már nem rajtam, de mellettem feküdt. Én csak meredtem a szoba egyik sötét falára, egyszerűen képtelen voltam felfogni, hogy kimondtam. Én -  a hatalmas Tom Kaulitz – most gyengének és érzelmesnek mutattam magam. Mert szerintem aki kimondja ezt a szót, az sebezhetővé válik. Vagy hülyeséget állítok?

Megmozdult. Fejét nyakamba fúrta, jobb karját csípőmre tette. A takaró csak a derekáig ért, mellei a testemhez értek.

- Kimondtad – halkan jelentette ki, éreztem egy kis rejtett boldogságot a hangjában.

- Mit? – próbáltam értetlennek tűnni.

- Ezt ne csináld Tom, nem tudsz jól hazudni – végig simított arcélemen, és megcsókolta az ajkaim. Igaza van.

- Meghallottad?

- Meg – fejét hátra szegve kacagott fel halkan. – És jól esett, nagyon nagyon jól esett.

- Nem tartasz puha pöcsnek?

- Miért tartanálak?

- Mert bevallottam. Aki sokan elárul magáról, az sebezhetővé és… - fogalmam sem volt, hogy is folytassam a kis mondókám, igazán ötletem sem volt, mire is akartam kilyukadni. Az értelmes mondat képzés nem az én asztalom.

- Számomra most váltál igazi férfivé.

Izzadni kezdett a tenyerem, ilyen szavakat még sosem kaptam. Talán mégis bolond voltam, mikor azt mondtam, hogy felesleges ilyen módon kifejezni az érzéseinket? Minden bizonnyal, hisz itt a bizonyíték arra, hogy a kimondott szavaknak mekkora súlyuk van. Az én esetemben mindenképp egy pozitív fordulóponthoz ért az életem. Milyen büszke lesz rám az Öcsim!

Valahogy azóta az éjszaka óta, hogy kimondtam,  szeretlek, sokkal másképp viszonyulok Anitához és a szerelmünkhöz. Még tökéletesebb akarok lenni minden nap, csak még jobban el akarom kápráztatni Őt, és bebizonyítani, hogy valóban szeretem és nem csak véletlen nyögtem ki azt a szót.

Tudom, hogy totálisan meg vagytok lepődve a viselkedésemen, és a gondolkodásomon, de higgyétek el, nekem sem könnyű elfogadni ezt a Tomot. Én sosem voltam ilyen érzelgős, egy-két szexet megejtettem a nőkkel és már mentem is tovább. Nem igazán foglalkoztam velük, főleg nem az érzéseikkel. Azzal meg pláne nem, hogy egy komoly kapcsolatot alakítsak ki  velük.

- Tom bácsi! Sminkelj ki úgy, ahogy a mami szokta magát!ű

Emma ezzel az abszurd ötlettel állt elő valamelyik este, mikor épp a nappalijukban tévéztem.

- Hercegnő, a mami nem nézné jó szemmel. Megharagudna Rám emiatt.

- Majd kiharagítom Őt.

Meg sem várta a válaszom, már rohant is Anita kis táskájáért, amiben gondolom egy két pipere cucc lehetett. Emma visszaülvén mellém, nagy vehemenciával öntötte ki a tartalmát az üvegasztalra, ahonnan számomra egy ijesztő dolog mosolygott vissza.

Mire feleszméltem a kábulatból, Anita már övemet bontogatta hevesen, miközben ajkai is hasonló tempóban kényeztették a számat. Reméltem, hogy köntöse alatt már semmilyen fehérnemű sincs, hisz biztos voltam abban, hogy egy koordinált és megfontolt mozdulatsorra már nem lettem volna képes, és kárát látta volna az a szép kis háló inge.

Érzékeim nem is csaltak - ahogy végig pusziltam először a jobb, majd bal kulcscsontját -, lassan oldani kezdtem a gyenge masnit a hasán. Testéről egy szempillantás alatt csúszott le a szatén kis anyag ami csak némán hullott alánk. Totális mámor és forróság lepte el a testem, majd ismerős vérbőséget éreztem az ágyékomban.

Boxer nadrágomba akasztotta a mutató ujját, majd csókolva ajkaim, attól is megszabadított. Azt hiszem, hogy szavakkal képtelen lettem volna kifejezni, mit is vált ki belőlem. Megőrjít, felperzsel és kikészít.

- Sajnálom, hogy eddig várattalak.

Már a felsőtestem dörzsölte egy szivaccsal, miközben én mellkasának dőlve, combjai között feküdtem.

- Erre az érzésre bármeddig képes lettem volna várni.

- Mégis Tom! Sosem erőltetted igazán, még ha már szét is vetett a vágy. Ezt nagyon köszönöm.

- Nem akartam a sokadik lenni, aki csak meghúz egy nőt és tovább áll. – valóban így gondoltam.

- Régen pedig nem vetetted meg ezt az életstílust.

- Akkor csak az kellett az életembe. Most már más – megrántottam a vállam, és köszönetet adtam az égieknek, hogy nem kérdezősködött tovább. Neki még nem mertem volna bevallani azt, ami Bill szerint olyan egyértelmű, hisz csak rám kell nézni, és mindenki látja. Ő vajon észre veszi rajtam?

Megfordultam majd felnéztem szemeibe. Mindig vigyorognak és csillognak, el sem hiszem, hogy állandóan ilyen boldog. Na de azért valljuk be, én váltom ki belőle ezt az örömet, nem más. : )

Már nem igazán szerettem volna áztatni magunkat, inkább a lényegre akartam térni. Feltérdeltem combjai között, majd lábait derekam köré fonva felálltam és kilépvén a kádból kisétáltunk a fürdőszobából egyenesen a hálószobájába. Közben nem csókoltuk meg egymást, úgy éreztem, hogy most nem csak engem, de őt is ellepte valamiféle komolyság.

Óvatosan fektettem le az ágy közepére, mikor teste fölé helyezkedtem, Ő kezei közé vette péniszem. Fejem azonnal lehanyatlott egyik vállára majd ahogy lassan húzogatni kezdte rajta a bőrt, én szédülni kezdtem. Nem is a szexuális izgalomtól, hanem attól a rengeteg érzéstől, gondolattól ami most bennem kavarog. Szeretem ezt a nőt.

Kicsúsztattam magam a tenyerei közül, mire ő megszeppenve nézet rám, attól félve, hogy valamit nem csinált jól. Én csak egy apró puszit nyomtam a homlokára, ezzel is jelezve, hogy nincs semmi baj. Lecsúsztam a hasához, ahol apró csókokkal haladtam a kánaán felé, majd legérzékenyebb pontjának ingerlésére Ő szaporán szuszogni kezdett. Két oldalt combjaiba markoltam, ez nem csak neki élvezetes, hanem nekem is.

- Gyere Tom, kérlek!

Kérlelő szavára én ismét arcánál teremtem. Ő kinyúlt az éjjeliszekrényének egyik fiókjához, majd a benne heverő óvszert bontogatni kezdte a fogával. Ha még egyszer hozzá ért volna a farkamhoz, minden bizonnyal a kezei közé élveztem voltam, ezért kilopva kezei közül a gumit, én magam húztam fel. Ő csak kiszáradt ajkakkal figyelte minden egyes ki mozdulatom, ahogy csípője alá karoltam és belé nyomultam, szinte tüdőjébe rekedt a levegő. Máris megfeszült alattam, de néhány pillanat és érzelmes csók után gyengülni kezdett alattam. Bele kezdtem a szeretgetésbe.

Életemben nem akartam még ennyire tökéletest nyújtani mint most. Minden egyes mozdulatommal ki akartam fejezni, hogy mennyire is szeretem és mennyire is fontos nekem. Csípőmnek lassabb iramot kezdtem el diktálni, azt akartam, hogy hosszan tartson az élvezetünk. Karjaimmal leszorítottam karjait, mire ő csípőmbe kapaszkodott combjaival. Picit felemeltem a fejem, muszáj volt látnom az arcán, hogy mit érez, és milyen reakciókat váltok ki belőle. Talán csak még gyönyörűbb volt mint eddig, duzzadt és kicserepesedett ajkait szaporán nyalogatta, szemhéjai megállíthatatlanul repkedtek. Ujjait felcsúsztatván tarkómra karmolt végig anyakamon, mire én értve a célzást gyorsabb funkcióra kapcsoltam. Szinte éreztem, hogy minden egyes lökésnél egyre közelebb kerülök az extázishoz, és izmaim megfeszülvén és kidomborodva jelezték, hogy hamarosan már ne fogom bírni ezt az eszeveszett tempót. Már itt volt, már éreztem, rajta is, nem csak rajtam. Még sosem hallottam nőt ilyen hangosan elélvezni, de nem csodálkozom, hisz amilyen intenzitással juttattam el magunkat a csúcsra, csúnya lett volna, ha nem ilyen orgazmus ér el.

- Ez, ez… - pihegte szaporán, immár karjaim között.

- Tudod, hogy nem kellenek a felesleges szavak – nyugtattam, miközben csupasz hátát cirógattam. Hosszú percekig egyikünk sem szólalt meg, mire apró mocorgásra lettem figyelmes majd Anita ajkai a fülem súrolták.

- Megint akarlak.

Azt az éjszakát sosem fogom elfelejteni, halljátok! Kis cicaként dorombolt előttem, mikor végig leheltem csupasz felső testén, Ő szépen ívbe feszült alattam. Komolyan a mellein csüngtem egész  éjszaka, de egyáltalán nem volt ellenére. Hisz ki tudna ellent mondani Tom Kaulitz ajkainak?

Azon az éjszaka nem csak én adtam, hanem Ő. Bódító volt látni, ahogy szája a hasam alját csókolgatja, miközben körmeivel az oldalamon jár fel s alá. Csak egy két centire volt mindig a férfiasságomtól – milyen furcsa, hogy most nem becézem -, talán már meg is akarta volna érinteni, ízlelni, még sem tette. Helyette mindig bohókásan elhúzta a kezét, miközben végig tartotta velem a szemkontaktust. Pedig meg van benne a perverzió, kezd egyre többször kacér, és kéjes mondatokat a fülembe súgni, akár társaságban is. Ami persze engem egyáltalán nem zavar.

- Törpék! A mami milyen virágokat szeret?

Délután 4 óra körül járhat az idő, Anitának ma tovább bent kell maradni a bankban, ezért megígértem neki, hogy  elmegyek a kicsikért.

- Az illatos rózsaszíneket – kurjantott fel Beni, majd lecsapta a lábait az ülésre.

- Hohó, az nagyon fáj a dudúnak. Ilyet többet ne csinálj, mert sírni fog.

- Tom bácsi! A mami még szereti a fehér virágokat is.

- Tényleg?

- Öhöm.

Útba ejtettünk egy kis virágos standot is. Tudom, hogy nyálas és nem is illik hozzám, de megakarom lepni valami hangulatos nyálassággal.

Amint bevásároltam egy kazal virágot, egy autó formájú léggömböt Beninek és egy kis csokrot Emmának, egyből Billék felé vettük az irányt. A gyerekek nem tiltakoztak az ellen, hogy Gabyéknál kell aludniuk, sőt kitörő örömmel fogadták, hogy a késő esti mese nézés is szóba jöhet.

Bill csak egy sunyi vigyorral az arcán kommentálta az esti elképzeléseimet és mikor arról kérdeztem, hogy szerinte Anita le fog-e már velem feküdni, Ő egyből rávágta az igenlő választ.

Haza felé – de furcsa, hogy így hívom -, megálltam még egy étterem előtt is, ahol gyorsan felvettem a már előre megrendelt vacsoránkat. Sajnálom, de professzionális módon még nem tudok főzni. De talán ez az egyetlen hibám. : )

Mikor beléptem a konyhába, rá pillantottam az órámra. Kereken 30 percem van, hogy mindent elrendezzek. Gyertyák, szirmok, forró fürdő.

Épp a fürdőszobában serénykedtem, mikor meghallottam, ahogy a kulcs jellegzetes hanggal az üvegtálban landol. Gyorsan megtöröltem a habos kezem, majd Anita elé siettem, ezzel is megakadályozva, hogy benyisson, és idő előtt szembesüljön az ajándékával.

- A kicsik merre vannak? – vékony kabátját a fogasra akasztotta, majd elém lépvén egy köszöntő csókot adott.

- Elvittem Őket Billékhez erre az éjszakára.

- Erre az éjszakára? – csábosan felhúzta a bal szemöldökét – És én erről miért nem tudok?

- Azért, mert a meglepetéseket nem szokták elmondani előre. De nyugodj meg, jó kezekben vannak, úgy ahogy majd Te is abban leszel.

- Attól félek én csak – nevetve átkarolta a nyakam és ismét forrón megcsókolt.

Tudom, hogy megint cikinek fogtok tartani, de gyomorgörccsel a hasamban és kínos mosollyal az arcomon turkáltam az ételt, Annyira ideges voltam, hogy egy falat sem ment le a torkomon. Már a következő perceken és órákon kattogott az agyam, nem akarok semmit sem elcseszni. Tökéletest akarok nyújtani.

- Szerinted most mi következik? – léptem elé immáron vacsora végén.

- Mosogatás – fancsalodott el.

- Ajj, kis ünneprontó vagy. Egy pillanat alatt készítek neked egy forró fürdőt, nehéz napod lehetett.

- Ezeket pontosan miért is kapom? Vacsora, fürdő? Mit akarsz Te elérni?

- Én sem tudhatom mindenre a választ – pedig dehogy nem tudtam. Szexet végre.

Amint beléptem a fürdőszobába, hiper-szuper sebességgel kezdtem el még csinosítgatni a fürdővizét. Kicsit szórtam a sárga fürdősóból, majd a kékből és a zöldből. Egyszer élünk.

- Kész vagyok, gyere! – amint elhallgattam morgó hangommal, máris meghallottam az övét. Csak a nevemet súgta halkan, majd elém lépett. Mosolyogva eltűrtem egy tincset a szemei elől, majd egy puszit nyomtam a homlokára, ezzel is elbúcsúzva tőle egy kis időre. Mármint amíg csak fürdik. Pedig de szeretném látni, ahogy áztatja a kis hab testét.

Elléptem volna mellőle, de pólómnál fogva nem engedett el. Kérdő tekintetemmel nem is foglalkozva kezdte lehámozni rólam, majd fejemen keresztül lehúzta azt. Láttam, hogy nagyot nyelt a látványomtól mikor mellizmaimba mart, közben bennem egy kis hang kecsegtetően szólalt meg. Ebből szex lesz kisöcsém!

- Mit szeretnél, Cica? – hallani akartam a szájából.

- Egy forró fürdőt és egy még forróbb éjszakát a hálószobámban.

Egyszerűen ledermesztett a tudat, hogy szexelni fogok végre vele.

Már mindkét kicsi aludt, mikor búcsúzkodni kezdtünk. Pontosabban csak Anita, de azért én is megölelgettem Billéket, ha esetleg éjszakára nem jönnék haza, akkor még se aludjanak el a Tom féle jó éjt puszi nélkül.

- Várj, segítek felvinni a kicsiket!

Lovagiasságomra Ő csak mosolyogva bólintott, majd engedte, hogy kivegyem karjai közül Emmát és kis karjait nyakam köré fonva fellépcsőzzek vele a lakásukhoz.

Körülbelül 10 percen belül már a saját szobájukban húzták a lóbőrt, miközben Anita az ajtófélfának dőlve hallgatta a szuszogásukat. Én csak mögé léptem, átkaroltam a derekát és államat a jobb vállára hajtottam.

- Örülök, hogy kijössz Gaby-vel és Billel.

- Nagyon kedves emberek. Jó látni, hogy ennyire szeretik egymást.

- Tudod… nekem az öcsém a példaképem.

Hátra pillantott, majd kibújva ölelésemből, becsukta magunk mögött az ajtót. Én eközben már átsétáltam a nappaliba, ahol a kanapén merengve kezdtem ostorozni magam belülről. Ebbe a témába még nem kellene bevezetnem Őt.

- Miért a példaképed? – ahogy mondtam, már a kérdése előtt is megbántam, hogy még csak a kitárulkozás ötlete is megfordult a fejemben. Túlságosan is érzelgős pöcsnek fog gondolni, de hát elmondom, ha már bele kezdtem.

- Azért, hogy megtudja tartani Gaby-t és mindig kitudja fejezni, hogy mit is érez iránta. Én meg parázok, hogy… hogy nem érzed azt, amit én. Hogy nagyon jó veled lenni már most.

Elmosolyodott a monológom végére, és gyengéden megsimogatva az arcom, hosszan és puhán megcsókolt. Nem láttam a szemeiben szánalmat a szerintem gyér szövegem miatt, inkább meg volt hatódva.

- Tudod Tom, az emberek szavak nélkül is értik egymást. Valahogy a te esetedben nem érzem úgy, hogy mindig szavakkal kellene kifejezned, mit is érzel. De még furcsa is lenne, ha egy hét után szerelmet vallanánk egymásnak. Hidd el, nekem is új még ez az egész, rég nem volt részem ilyen kapcsolatban. Ezért mivel Te sem várod el tőlem, hogy ódákat zengjek ilyen hamar az érzéseimről, ezért én sem várom el tőled.

- De Bill állandóan arról tart kis előadásokat, hogy talán szóban a legfontosabb elmondani mit is érzünk.

- Minden ember máshogy igényli a szeretetet. Valaki szóban, valaki a cselekedetekben. Nem erőltetem rád egyiket sem, úgy fogod kifejezni majd magad, ahogy csak tudod. Miattam ne változz meg!

- De én szeretnék megfelelni neked. Eddig egy nő esetében sem akartam más arcom mutatni, de muszáj hogy bírj engem.

Kissé heves reakcióm ismét megmosolyogtatta Őt.

- Csak add önmagad és talán még annál is jobban foglak bírni, mint most kedvellek.

Egy hatalmasat dobbant a szívem. Bírja a fejem, azt, ahogy viselkedem, azt ahogy cselekedem. Az eddigi csajaim szerintem csak a szexek után éreztek így irántam, de Anita már most kedvel.

Karjaival átfonta a derekam hátul, majd lassan felhúzta a pólóm és jó messzire eldobta. Most valahogy nem gerjedtem be már az első pillanatokban, hisz még annyira repkedtem attól a kurva jó érzéstől, hogy ennyire kedvel. Talán csak akkor forrósodott fel a hangulat, mikor szembe ült az ölemben és csókolgatni kezdte a nyakam. Még mindig nem érzek feltétlen bizalmat az esetében, azt, hogy teljesen oda adná magát. De hogy őszinték legyünk, nem zavar! Olyan tempóban fogunk haladni, ahogy csak Ő akarja.

Most tegyünk egy nagy időbeli utazást, mert egy kicsit unalmas lenne ha minden percünkről beszámolnék.  Több mint 1 hónap telt el a találkozásunk óta, azóta ismét visszarázódtunk az eddig megszokott kerékvágásba. Sokszor aludtam náluk, reggelente amíg Anita a reggelit készítette, addig én a kicsiket öltöztettem. Bár Ben eleinte ellenséges volt velem – hogy ne lett volna szegény, ha egy férfi megkörnyékezi az anyukáját-, de ahogy teltek a hetek, az ellenszenve úgy hagyott alább. Bírtam a kiskölköt, amíg én a cipőfűzőjét kötöttem, addig Ő a fejembe kapaszkodott, nehogy elessen. Emma hercegnőről már ne is beszéljünk. Egyik nap, ahogy mentem értük az oviba, behívott a csoportjába, majd minden barátnőjének bemutatatott. Mondanom sem kell, hogy minden szempár ámulattal nézett, a szexi óvó nénikről már nem is beszélve.

Most térjünk át egy kicsit Anitára. Róla eddig keveset beszéltem. Csajok, én komolyan bele vagyok bolondulva. Minden egyes szavába, mozdulatába, porcikájába. Rengeteg időt töltünk együtt, mikor délután haza ér a bankból – banki ügyintéző ám a csajom -, akkor együtt főzünk, gitározunk vagy épp társasjátékozunk. Szóval totálisan olyan dolgokkal ütöm el az időm, amiket két hónapja még messziről kerültem.  Annyira érett nő Anita, mégis annyi gyerekesség van benne. A törpéket egyszerűen szét szeretgeti.

És hogy én velem mit csinál? Állandóan kedvez nekem, néha kacérkodik, néha bújik. Még nem is mondtam, hogy az  egyik éjszaka kicsit többet engedett láttatni magából. Engem teljesen lesokkolt – persze pozitív értelemben -, ahogy egyszer csak feltérdelt előttem, és megfogva vékony trikójának alját, lassan lehúzta magáról. Értitek, a szemem láttára!

Az utunk Billékhez  elég jó hangulatban telt, még Ben is énekelt Anitával együtt. Mikor néha néha hátra pillantottam rájuk, láttam, ahogy a kis krapek ámuldozva kapkodja a tekintetét a szépségemen. El is hiszem hogy lenyűgözi a belső felszereltség és a luxus.

- Na ki tért haza? – hangosan rikkantottam el magam, ahogy beléptünk kicsiny és szerény lakásunkba. Magam előtt terelgettem Anitáékat, Emma már az első pillanatban feloldódott, és mikor meglátta Billt, szinte el volt bűvölve tőle. Ez a kislány tényleg mindenkibe bele szeret.  : )

- Mami, nézd Őt! – egyből Billre mutatott, aki csak leguggolva köszöntötte.

- Te minden bizonnyal Emma vagy! Én Bill vagyok, Tom bácsi ikertestvére.

- Nekem is van egy ikertestvérem, Beni – hátra pillantott bátyára, de Ő csak szemeit lesütve szorongatta édesanyja lábait.

- Hagy mutatkozzam be nektek! Anita Smith vagyok.

Sógorasszonyom Bill háta mögül adta tudtomra, hogy frankó volt a választásom, ami Anitát illeti. Büszkén húztam ki magam, én mindig mindent jól csinálok.

Végre hazai kajával tömhettem kicsiny búrámat, már hiányzott Gaby főztje. Nem csodálkozom azon, hogy Anitával nagyon jól kijöttek egész nap, hisz mindketten nyitottan és kedvesen álltak egymáshoz. Gab gondolom tájékoztatta Anitát egy két rossz szokásomról, már ha egyáltalán van nekem olyan.

- Anita. Hm… - épp egy slukkot fújt ki öcsém, amikor ez a felettébb tartalmas és értelmes mondat bukott ki a száján.

- De még hogy milyen Anita!

- Mit érzel, bátyó?

Elnyomtam a csikket a hamutartóban, és az erkélykorlátnak dőltem.

- Furcsát. Kellemesen furcsát.

- Konkrétabban?

- Pici émelygést, mikor nincs a közelembe – habár ez furcsa, hisz még csak egy hete ismerjük egymást.

- Ez a tünet csakis egy valamire utal.

- Ki ne mond! – figyelmeztettem egyből.

- De miért ne, ha egyszer az vagy?

- Még nem vagyok az. Annyira – tettem hozzá immár halkabban és nyugodtabban. – És amúgy se dobálózz azzal a szóval. Rám nem illik és kész!

- Te meg vagy húzatva.

- Dehogy vagyok. De annak a szónak felelősség teljes jelentése van, azzal jár egy bizonyos fokú érettség is.

- Ami neked meg is van. Csak végre belátnád!

- De nem akarok érett lenni, nem! Még nem! – hátat fordítottam Billnek. Te jó ég, milyen komoly témánk van. – Egy érett férfitől olyan sok mindent várnak el a nők. És ha én nem fogom tudni teljesíteni Őket?

- Szerintem Anita már a kezdetek óta érettként kezel téged. Már pedig tudod miért? Mert Te úgy áltál hozzá, még ha akaratlanul is. Lehet, hogy neked ez nem jött le, de ha kívülről figyelted volna magad, akkor te is észrevetted volna, hogy megváltoztál. Komolyabb lettél!

- Áhh, csak szívatsz Tesó! Én a régi Tom vagyok és az is maradok.

- A régi Tom már az első adandó alkalomkor megfektette volna Anitát és a gyerekei elől fejvesztve menekült volna, ellenben ezzel Tommal. Nincs igazam?

Mögém lépett és megfogta a vállam. Én, - a nagy Tom Kaulitz - félszegen néztem hátra, mire Ő csak diadalittasan elmosolyogta magát és magamra hagyott. A fenébe is, hogy mindig belém lát.

- Mami, mami! Van egy fésűd?

Már bent ültünk a nappaliban, Gaby Bill ölében, míg én Anita oldalán. Kicsi Emma mindig az anyján lógott, de Ben csak egyedül üldögélt az egyik hatalmas fotelben, miközben egy kis autót tologatott a karfán. Azt hiszem, majd réveszem magam, hogy leüljek Bennel és elbeszélgessek vele mint férfi a férfivel.

- Kicsikém, minek kell az neked?

- Billy bácsi haját fésülni.

- Ne zavard Őt, kincsem. Fésüld az én hajam.

- De én az övét szeretném, mama!

- Na rendben. Ha Bill bácsi megengedi, akkor tessék.

Bill hogy ne engedte volna meg ennek a királylánynak?

Ahogy felszabadult Anita mellett egy kis hely, Ben egyből lecsapott az alkalomra, hogy édesanyja közelében legyen. Komolyan, még igazán meg sem figyeltem, hogy az anyák milyen szeretettel és odaadással képesek a gyerekükkel foglalkozni. Anita sem tett másként, ölébe vonta fiát, majd arcát simogatva tovább beszélgetett velünk. Annyira bejön ez a nő!

Elmondjam, hogy Anitát milyen látvány fogadta? A kis fokhagyma fenekem félig a hokedlin árválkodott, míg én térdelve próbáltam egyensúlyozni, nehogy előre bukjak és lefejeljem a díszes műanyag csészéket, ezzel is magamra borítva az egész étkező asztalt, vagy mit. Azt még nem is említettem, hogy a mutató ujjamra szerencsésen rászorult a csésze füle, így hosszú másodperces szenvedések árán bírtam csak levarázsolni magamról a kis tárgyat. Ezen szerencsétlenkedésemet már Anita is végig nézte, ajánlotta, hogy nyálazzam meg az ujjam, úgy hamarabb le fog csusszanni. Mondanom sem kell, hogy jobban örültem volna, ha Ő szopogatja az ujjam, és nem én.

A kicsik hamar elálmosodtak, Anita kedvesen lefektette Őket, majd egy egy puszival elköszönt Tőlük. Emmának megígértem, hogy még fogunk egymással játszani – bár nem hiszem, hogy a kínosan vigyorgó fejemmel olyan hűde jó társaság lettem volna. Benjamin nem szólt hozzám egész este, láttam, ahogy ágyának egyik sarkán kuporgott és dühös kis szemekkel vizslatott.

- Amíg Te tusolsz, addig én megágyazok neked.

- Nem mosod meg a hátam? – csábos mosolyom is bevetettem, bár kétlem, hogy erre is szükség lenne a vonzerőm mellett.

- Nagy fiú vagy már! Tettem ki törülközőt is, menj csak.

Magamra is hagyott, de nem csüggedek, mert érzem, hogy ennek az estének még lesz folytatása.

Jó volt végre lezuhanyozni, úgy éreztem magam mint egy kis disznó. Már épp törölköztem volna, mikor észbe kaptam, hogy tiszta boxert nem is hoztam be magammal. Nem szégyenlősködtem, csípőm köré kanyarintottam az anyagot, és kisomfordáltam a nappaliba. Anita már szorgosan serénykedett a kanapénál, mire én halkan mögé osontam, és egyik karommal foglyul ejtettem.

- A szívbajt hozod Rám, Tom! – jobb kezével a mellkasához nyúlt, míg a ballal megsimogatta az alkarom. Hangosan szuszogott az ijedtségtől, de ha lehet mondani, a pulzusa csak még inkább az egekbe szökött, ahogy én a vékony törölközőben hozzá dörgölőztem a popsijához. – Hmm – csak így kommentálta a jól eső érzést, majd hirtelen kijózanodott. – Öltözz fel kérlek! A kicsik…

- Nem, nem. A kicsik már alszanak, nem fognak itt teremni hirtelen. Gyere egy kicsit! – puha nyakát vettem kezelésbe ajkaimmal, miközben csípőmmel körkörösen mozogni kezdtem.

- Ezt még nem igazán kellene – elhúzta a nyakát, és felém fordult. Egyszerűen nem voltam képes az arcára tekinteni, kanosságom totális teljes ködöt húzott az agyamra és csak a domborulatait tudtam vizslatni. – Még gyors lenne, Tom!

- Ha lassítanék egy picit, akkor jobban magadhoz engednél?

- Mire szeretnél konkrétan kilyukadni?

- Arra, hogy veled aludhatok-e, annak ellenére, hogy ide vackoltál ki nekem  – szabad kezemmel végig simítottam a karját, és ujjaim összefontam ujjaival.

- Ha megígéred, hogy reggelig kilopózol a kanapéra, akkor talán igent mondok.

Nem volt ellenvetésem, miért is ellenkeznék ezzel a nővel? Tudjátok, hogy mit mondtam még korábban. Azt, hogy nekem most egy megoldandó feladatra van szükségem – bár Anita sokkal több mint egy feladat, ezt már most érzem.

Már a párnái között csókolóztunk. Hatalmas, izmos testem alatt teljesen eltűnt, karjai csak néha néha bukkantak fel a hátamon. Próbáltam minél érzékibben kényeztetni, ha jól bele gondolok, ez az első olyan éjszaka, amikor ennyit engedett magából láttatni.

Már az első pillanatban tudtam róla, hogy mélyen, nagyon mélyen ott lakozik benne a vadmacska. Csak gondolom eddig nem merte megmutatni a férfi társadalomnak önmagát. De tőlem nem kell félnie, ebben biztos vagyok.

Ajkaim most egyenként csókolták végig ujjait. Vigyorogva nézte, ahogy néha picit be is kaptam őket, de nem húzta el azokat. Jól esett volna, ha Ő is viszonozza ilyen módon a kedvességem, mégis most inkább csak én akartam kényeztetni. Szerettem volna ha érzi, törődök vele.

Mikor arcomat arcához simítottam, Ő elhúzódott. Kérdően pillantottam rá, de Ő csak megrázta a fejét és maga alá fordított. Egyik combja a combjaim között pihent, felső testével fölém hajolt és megcsókolta a mellkasam. Azon pillanatban ellepett a libabőr, Ő látván ezt, simogatni kezdett. Lehunytam a szemeim, a látványa és az érintése együttesen már biztosan kikészített volna. Nem szeretném, ha nem tudnék önmagamnak parancsolni.

Egymás karjaiban aludtunk el, úgy éjfél után. Mikor hajnalban valami kis neszre lettem figyelmes, Ő még cicásan hozzám bújva szuszogott. Tudtam, hogy még azelőtt el kell hagynom az ágyát mielőtt a kicsik felkelnek, mégis rossz volt magára hagyni. Óvatosan emeltem le magamról a meleg és puha testét, majd visszatakarva Őt, halkan kilépkedtem a szobából.

- Nézd mami, milyen aranyos! – reggel Emma hangjára ébredtem.

- Emmácska, hagy aludjon Tom bácsi, és ne bántsd a haját. Inkább gyere, öntök kakaót.

Néhány pillanat múlva már nem is éreztem az ujjait a fejemen, remélem nem bontotta ki a fonataim. Nagyot nyújtózkodva keltem fel, Emma kuncogva, míg Anita nevetését visszafojtva tekintett felém.

- Köszi Hercegnő, nagyon szép lettem – Tudjátok, hogy mit csinált? Minden egyes fonatomat ismét összefonta egy nagyobb fonattá, majd pillangós csatokkal rögzítette le azokat. Végleg lőttek a férfias  és őrjítő megjelenésemnek.

Emilyék ebéddel vártak bennünket, ezzel is leszerették volna venni a terhet Anita válláról. Mindketten nagyon kedvesen fogadtak engem, totál nem éreztem azt, hogy újonc vagyok. Emma nagyon édesen viselkedett, akár hányszor csak ránéztem, Ő arcát támasztva pislogott fel a szemeimbe. Ellenben Ben elég halk szavú volt, nem igazán fogadott szót Anitának sem.

- Gyere csak ide, Picim!

Hallottam, ahogy Anita magához hívta a fiát, majd halk duruzslásba kezdtek.

- Mi a baj, Beni?

- Nem kell Tom bácsi! Miért van itt?

- Nagyon kedveli Őt a mami. Helyes bácsi.

- De én nem kedvelem Őt! Menjen el!

- Kicsikém! Tom bácsival jó együtt lenni.

- Miért?

Na erre én is kíváncsi voltam. Vajon miért szeret velem lenni? Bár megismerkedni eddig csak 5-6 napunk volt, mégis érzek valami fajta vonzódást. Nem csak az én részemről.

- Beni, tudod, hogy neked is vannak kislány barátaid az oviban. Együtt énekeltek, futkároztok, játszotok.

- Ti mit szoktatok játszani Tom bácsival?

Ohhó, ehhez még kicsi lennél Beni. Ne akarj tudni a felnőttek piszkos játékairól.

Bele kortyoltam az üdítőmbe, majd elnézést kértem Jeff-éktől és beballagtam Anitáékhoz. Nem akartam a csajom kínos helyzetbe hozni, gondoltam, majd rátérek egy másik témára.

- Kicsim. Kérdezd meg Tom bácsit, épp itt jön.

Hogy mi van? Rám hárítja a piszkos munkát? Furfangos egy nőszemély, csúnya büntiben lesz része.

- Mit szerettek játszani? – olyan ártatlansággal és leplezett zavartsággal kérdezte, hogy egyből szemet hunytam a bokán rúgása fölött. Kis komám, majd rájössz úgy 12  év múlva, hogy a fiúk (férfiak) melyik testrészüket cserkészik be egy egy játék alkalmával.

- Szeretünk együtt autózni. Igen, sokat szoktunk dudúzni.

Hálát adtam az égnek, hogy a kis krapek ennyivel meg is elégedett és elszaladt tőlünk. Neheztelő pillantásokkal illettem Anitát, aki csak mosolyogva közelített felém.

- Tudod, hogy meg kell ezt bosszulnom?

- Állok elébe.

Kislányos arckifejezéssel még közelebb lépett hozzám, és mutató ujját végig húzta az alkaromon. Felpipiskedett az ajkaimhoz, majd néhány pillanatot tétovázva hosszan megcsókolt. Finomak voltak az ajkai, csak még jobban megédesítette az a tudat, hogy velem van. Blö, ez most nyálas lett.

- Mami! Jeff bácsiék már mennek. - kis Emma hirtelen termett előttünk, mire elszakadtunk egymás ajkaitól, Ő már a lábunkánál kuncogott. - Puszizkodtatok.

Amint elköszöntünk Emilyéktől, jobbnak láttam, ha már nem lábatlankodok itt náluk. Gondolom már a kicsiket is fürdetné.

- El ne menj, Tom bácsi - Emma szinte megtorpant, ahogy én lehajoltam hozzá és el akartam búcsúzni tőle. - A babáimnak most lesz az esti teázásuk, muszáj itt maradnod.

- Emma már késő este van, a mami is biztos fáradt és nem szeretné, ha itt lábatlankodnék.

- A maminak nem is kell veled törődnie, majd én megágyazok neked.

- Igen Tom, maradj itt. Kapsz egy kényelmes kanapét, párnát, és nincs is annál jobb, mint Emma babáival teázni.

Ismét kóstolgat ez a nő, de majd ha éjszaka rá támadok, ne lepődjön meg a drága.

Eleget tettem Emma kérésének és maradtam náluk éjszakára. Amíg ők fürdöttek, én felhívtam a kis öcsémet, hogy ne aggódjon értem. Felettébb különös volt a hangja, és szokatlanul gyorsan leakarta tenni a mobilt. Gondolom Gaby már finoman rámarkolt, ezért hagytam is a kis galambjaimat hancúrozni és gyorsan elköszöntem tőlük.

- Készen is vagyok a kicsikkel. Addig bemennél hozzájuk, amíg én letusolok?

- Nélkülem tusolnál? - kerítettem be, és a falnak döntöttem.

- Gyors lenne, ha már pucérkodnánk egymás előtt.

- Ígérem, hogy nem néznék oda - hatalmas tenyereimmel lassan simítottam végig a gerincén, de nem kalandoztam el a popsija felé, helyette a derekát fontam át.

- Hidd el, teázni sokkal jobb lesz Emma kis barátnőivel. Láttam, hogy Te is kaptál egy rózsaszín csészét és kis kanalat - felkacagott, de nekem nem volt ilyen vicces a helyzet. Hisz mit nevesek, ha be vagyok indulva? Gyorsan le is kaptam - bár ez közönségesen hangzik most -, mire Ő levegőt is elfelejtett venni.

- Amint lesz alkalmam, hidd el, hogy leteperlek.

Nevetve tolt el, miután felocsúdott a csókomból, majd a fejével a kicsik szobája felé bökött. Tettem, amit kért, miért is ne csináltam volna? Hátat fordítottam neki, de Ő még végig simított a nyakamon, mire engem ismét elöntött a kellemes melegség.

- Fél másodperced van, hogy elmenekülj, különben csúnyaságot csinálok veled itt a folyosón.

Hallottam még ahogy hangosan felnevet, majd néhány pillanat múlva magára csukta a fürdőszoba ajtaját. Kicsit megráztam magam, ropogtattam egyet a nyakamon, le kell egy kicsit nyugtatnom magam. Még sem mehetek be a kicsikhez felizgulva.

Amint beléptem a szobába, Emma már ott várt a rózsaszín kis műanyag asztal mellett. Mondanom sem kell, hogy majdnem hátra vágódtam, ahogy leültem a térdemig érő sárga hokedlire. Szép estének nézünk elébe. 23 évesen rongybabák társaságában teázok, ahelyett hogy egy vérbeli nővel hancúroznék. Szánalmas vagyok?

Kb. negyed óra után már a lakásban voltunk, kissé lehűlt a levegő. Ha azt mondom, hogy félve kérdeztem rá, hogy vele aludhatok-e, akkor elhiszitek nekem? Én, a hatalmas Tom Kaulitz engedélyt kérek egy nőtől, hogy vele háljak. Beteg vagy agyilag, ember.

- Köszönöm ezt a hetet.

- Én köszönöm, hogy megismerhettelek – egy tincset tűrtem el a szemei elől, majd egy cuki kis csókot adtam az ajkaira.

- Még nem is ismersz teljesen, ez csak egy kis részem volt.

- És mikor engeded megismerni a többi részed?

Én egyből a testére gondoltam először, mi másra? Ohh, Te csúnya fiú.

- Szépen lassan mindennek eljön az ideje. Ne aggódj!

- Dehogy aggódom. Tudok várni a jóra!

Széttárt karokkal elterültem a francia ágyban, mire Anita a mellkasomra hajtotta a fejét. Nem gondoltam, hogy egyből be is vágja a szunyát, de megmosolyogtatott a tudat, hogy a közelségemtől ilyen gyorsan álomba szenderült.

Reggel a mobilom csörgésére ébredtünk. Bill érdeklődött, hogy mikor megyünk át Anitával, nagyon szeretnék már megismerni Őt. De mivel a gyerekeihez szeretne menni, ezért inkább holnapra csúsztattuk a találkát.

Miután gyorsan megreggeliztünk és összekapkodtuk a cókmókjainkat egy egy bőröndbe, útnak is indultunk Anita lakása felé. Nem engedte, hogy ajándékokat vegyünk a kicsiknek, azzal érvelt, hogy rengeteg játékuk van így is otthon. Nem erősködtem, Ő az anyukájuk, Ő tudja, hogy mi kell nekik. Bevallom férfiasan, gyomorgörccsel a hasamban parkoltam le a takaros kis bérház előtt.

- Felesleges idegeskedned – reagált egyből a falfehér ábrázatomra. Kár, hogy nem nyögtem be, hogy ez a 2011-es férfi smink divat. Kackac.

- Ha nem fognak majd szeretni?

- Akkor majd én megszerettetlek Téged. De ha érzik, hogy én kedvelek valakit, akkor Ők is kedvesen állnak hozzá.

- Szóval kedvelsz? – lassan kezdett alább hagyni az idegességem.

- Mondjuk.

- Akkor én is csak mondjukra kedvellek. Nah? – felhúztam a szemöldököm, majd hozzá hajoltam, és megcsókoltam. – Még mindig csak simán kedvelsz?

- Most már közepesen kedvellek.

Nevetve megcsapta a mellkasam, majd miután kiszállt az autómból, biztatóan felém nyújtotta a kis kacsóit. Az első emeletre felérvén egyre hangosabb gyermek zsivaj szűrődött ki az egyik ajtó mögül, biztos voltam abban, hogy jó helyen vagyunk. Anita remegő ujjakkal helyezte be a kulcsot a zárba, majd fordította el, és ahogy meglátta gyermekeit, eléjük szaladt, és térdre rogyott. Én csak megszeppenve álltam a küszöbön, a nappaliból előtűnt Jeff és gondolom a barátnője, akik csak kedvesen intettek, hogy fáradjak beljebb. Hálásan rájuk tekintettem, majd ismét Anitáékra pillantottam. Az egyik oldalán egy hatalmas arany hajzuhatagot láttam, kedves kis rózsaszín masnikkal, míg a másik oldalán egy rövid barna hajú kis fiú kapaszkodott belé.

- Hát, hogy vagytok Életeim? Ugye szót fogadtatok Emily néniéknek?

- Mami, Benjamin levert egy vázát.

- Anyuci csak azért, mert Emma meglökött.

- Nincs semmi baj Picim, nem haragszom érte.

Lassan felegyenesedett, majd kezei közé fogva gyermekeinek kis ujjait, felém fordult. Szemeztünk néhány pillanatig, Anita csak nyugtatóan pislogott rám.

- Manók! Szeretnék bemutatni nektek valakit. Ő itt Tom bácsi.

Lenéztem a kicsikre, olyan reakciók vártak, mint amire számítottam. Emma hatalmas kék szemei szinte csillogtak, ahogy engem vizslattak, míg Ben anyja lábába volt kapaszkodva.

- Mami, Ő a királyfid?

- Így is mondhatjuk, kicsim. Menj, és üdvözöld szépen! Nagyon kedves bácsi.

Néztem, ahogy elém lépkedett a kis lakkos cipőiben, megfogta szoknyájának két szélét, és meghajolt előttem. Loknijai egyből arcába buktak, de kezeivel azonnal elsöpörte.

- Szia Hercegnő! – nem tudtam igazából, hogy is szólíthattam volna meg, ezért maradtam ennél az opciónál. Felpillantottam Anitára, eddig minden simán ment. Most jön csak a nagyobb falat. Óvatosan lefejtette Benjamint magáról, majd felém kezdte tolni, de szemmel láthatóan nem szimpatizált velem. Anita igazából nem erőltette Ben-re, csupán csak elmondta kedvesen és türelmesen, hogy mennyire boldog lenne, ha köszöntene engem. Ben felnézett a szemeimbe, gyorsan elém rohant, bokán rúgott, majd hátra sprintelt Jeff karjai közé. Úgy érzem, több idő kell, míg Ben elfogad engem.

- Gyere be Tom bácsi, ne is foglalkozz Benivel – szólt Emma, majd ujjaim után kutatva húzni kezdett a nappali felé.

Már az udvar egyik kis eldugott szegletében lévő jakuzziban ültem pezsgőt kortyolgatva, mikor Anita megjelent előttem egy szál mini köntösben. Mondanom sem kell, hogy bebizsergett kis Tommy, szinte alig mertem oda nézni, mikor levette köntösét.

- Zavarban vagy? – hogy van érzéke így belém látni?

- Mit tegyek, ha egy kicsit forró ez a helyzet?

- Szerintem már voltál forróbb szituációban is.

- De nem veled!

Némán elmosolyodott, majd nyakig merült a meleg habokban. Valami őrületes látvány olt látni a nedves melleit. Lehúztam még a maradék kétujjnyi pezsgőm is, csak hogy egy kicsit oldjam a bennem lévő feszültséget.

- Te nem kérsz egy picit?

- Nem kívánom az ízét – rázta meg bohókásan magát.

- Mióta nem iszol? Vagy sosem ittál?

- Sosem voltam anti alkoholista, de miután a kicsik megszülettek, és szopiztatni kezdtem Őket, azóta egy kortyot sem iszom.

Hm… Szopiztatás. Én is szívesen szopiztatnék valakit.

- Várod már, hogy találkozz velük holnap?

- El se tudom mondani, hogy mennyire. Ilyen sok időt még sosem voltam távol tőlük.

- Szerinted, miként fognak fogadni engem?

- Emma biztos beléd lesz szerelmesedve.

Felkacagott és hátra szegte a fejét. Gyönyörű volt.

- Abban a korban van még a kis királylány, hogy minden férfihez feleségül menne.

- Már is bírom a kis csajt. És Benjamin?

- Talán Ő féltékeny lesz Rád – tűnődött el néhány pillanatra. – Sosem szerette igazán, ha férfiak vettek körül. Biztos érezte a kis lelke, hogy akkor más férfi is volt az életemben, nem csak Ő.

- Szóval akkor számítsak egy riválisra.

- Nyugodj meg! Majd beszélek vele, és nem lesz semmi baj.

Megnyugodtam. Ha Ő ígéri, akkor biztos úgy lesz.

Csak néztem Őt. Nem tudtam levenni a szemem a testéről. Körülöttünk csakhalványan világítottak a kerti lámpák. Gyerünk Tom, most jött el a Te időd. Tedd meg haver, de csak óvatosan közeledj felé, és érzékien csókold meg.

Szerintem tudja, hogy mire készülök. Nyugodtan figyel és vár. Hátul meghúztam a kendőm masniját, láttam, hogy végig futtatta szemeit a karizmomon és a felső testemen. Mindig is tudtam, hogy nagy kincs az izmos test.

Odaevickéltem elé, majd tenyereimmel megtámaszkodtam mellette. Pillangók ezrei ugrándoztak a hasamban, olyan érzés lepett el, amiről az én szentimentális öcsikém szokott beszélni. Picit forgattam a fejem, igazán nem is tudtam, hogy miként is csókoljam meg. De mikor szemeimbe vigyorgott, tudtam, hogy semmitől sem kell tartanom. Lehunyta a szemeit, és készségesen várt, majd engedett ajkaimnak, amik puhán fonták körül az övéit. Lassan nyitottuk szét ajkainkat, azt hittem, hogy már most - egy csóktól meggyulladok. Hihetetlenül érzékire sikeredett, talán eddig egyetlen nőnek sem adtam ilyen érzelmes csókot.

- Ez finom volt – lehelte a nyakamhoz.

- És ez még csak a csókom volt – muszáj volt mondanom, kell, hogy tudja, az élet más területén is fantasztikusat nyújtok. Visszaültem volna a helyemre, de combjait a derekamra fonta ezzel is maradásra bírva engem. Fordulj meg! Csak ennyit súgott, és én már tettem is, amit kért. Fejem hátra hajtottam a jobb vállára, mire Ő kezeivel átölelte a mellkasom, és simogatni kezdett. Most érzem úgy magam, mint egy kiskirály. - Kérdezhetek valamit?

- Természetesen.

- Nem gondoltad, hogy téged választalak?

- Ezt így nem mondanám azért. Csupán csak tudtam, hogy Cathrine jóval fiatalabb, azt hittem, az is befolyásolni fog téged.

- Nem számít a kor, szerintem.

- De Ők hárman szabadabbak is voltak, mint én. Velük nem kaptál volna még pluszba két kisgyermeket.

- Nem hiszem, hogy akadály lenne Benjamin és Emma. Sőt, nekem ez inkább kihívás. De tudod mit mondok? Ez kell az életembe most.

- Ugye tudod Tom, hogy semmiért sem kell felelőséget vállalnod, ami Őket illeti?

- Persze, hogy tudom. És tiszteletben fogom tartani a kis hármasotokat.

- Köszönöm.

Először a nyakamra, majd a vállamra kaptam egy csókot. Ellazultam és egy jó érzés töltött el. Ilyet eddig még sosem éreztem. Új emberek lépnek az életembe, olyan kis tücskök, akinek az anyukájukkal jó együtt lenni. Kibaszottul jó!

- Kedves Lily! Egy nagyon kedves lányt ismertem meg benned, egy igazi kis királylányt. Érzem, hogy még mindig neheztelsz rám a közös esténkkor történtek miatt, de hidd el, tényleg csak védeni akartalak és nem a személyed ellen szólt. Egy tündéri kis csaj vagy, aki nem egy magam fajtát érdemel. Sajnálom, de nem téged választalak.

Éretten tudomásul vette, nem láttam csalódottságot vagy keserűséget a szemeiben. Emelt fővel hátrébb lépett, mire én Dan elé álltam. Gyönyörű igéző szemek, hosszú hajkorona.

- Daniella. Vadító voltál, már az első pillanatoktól fogva. Hihetetlen, hogy milyen nézésed van. Ha elfogadsz egy tanácsot tőlem, akkor ott hagyod a fotózást. Tényleg veszélyes egy szakma, nem akarom, hogy bántódásod essen. Ha kell, bárhova beajánljak. Kérlek, gondold át! – nem tudom, hogy milyen indíttatásból vettem így a szárnyaim alá, de jól esett gondoskodni róla. – Ami pedig a választásomat illeti, sajnálom.

Nem is gondoltam, hogy Ő is ilyen jól fogja viselni az elutasításom. Oda állt Lily mellé, míg én Anita és Cathrine elé léptem. Nah most kezdődik a nagy falat, öcsém! Persze,  80 %-ban már tudom, hogy kit fogok választani, mégis nehéz megválnom a másiktól.

- Anita.  Elképzelni sem tudod, hogy mennyire büszke voltam rád, mikor beavattál az életedbe. Komolyan mondom, hogy kiváltságosnak éreztem magam. Nagyon nagy szíved van, egy odaadó nőt ismertem meg benned. – pirulva, mégis mosolyogva fogadta szavaim.

- Cathrine, kedves Cathrine. Egy vadító nőszemély vagy, aki egyetlen érintésével lázba tudja hozni a férfiakat. Tudom, hogy volt köztetek Anitával egy kisebb nézet eltérés, de szerencsére megoldódott minden.

Elhallgattam, elfogyott minden szavam. Dave-re néztem, majd a rózsára. A franc gondolta, hogy ilyen nehéz úgymond szerelmet vallani, bár ez még elég messze volt attól.

- Kérlek Tom, oszd meg a végső döntésed a kedves tévénézőkkel és a két hölggyel!

- Rendben – mély levegő, majd egy név. – Téged választalak Anita, veled szeretnék egy párkapcsolatot kialakítani.

Nem mertem Cath szemeibe nézni, úgy éreztem, mintha elárultam volna. Persze, ebből semmi sem igaz, hisz nem ígértem meg neki, hogy Őt fogom választani.

Anita megilletődve állt előttem, és vette át a rózsa szálat, talán nem számított rá, hogy Őt választom? Nem hiszem. Hisz leszűrhette abból, hogy szinte úgy bántam vele, mint egy hímes tojással. Meghallgattam Őt, kedvesen álltam mindig hozzá. Lehet, hogy nem voltam eléggé nyilvánvaló?

- Kedves otthon ülők, lányok, Tom! Lezárult ez az 5 nap, az a közel 120 óra, amelyben megismerhettünk 4 nőt, és egy vérbeli szívtiprót. Gondolom sokan felteszik most magukban a kérdést, hogy mi lesz ezek után Tom Kaulitz és Anita Smith viszonyával? Természetesen a legjobbakat kívánjuk a párnak, és Ti lányok se csüggedjetek, Németország összes férfija a lábaitok előtt hever. Még egyszer köszönjük a figyelmet, viszont látásra!

Még egy utolsó mosoly a kamerákba, egy finom arcra csók Anitának, és már kapcsolták is ki a kamerákat. Még mindig megszeppenve állunk, Anita tényleg nem is számított rá, hogy őt fogom választani?

Rengeteg gratulációt kaptunk a stáb tagoktól, még a csajok is mosollyal az arcukon kívánták a legjobbakat. Mi csak félszegen tébláboltunk, és fogtuk egymás kezét. Csak most jutott el igazán a tudatomig, hogy egy kapcsolatban vagyok, leszek. Atya ég!

Néhány technikus srác már az elhelyezett kamerákat is leszerelte az egész lakásban, és szépen el is kezdtek kihurcolkodni. Eddigre már a lányok is összepakolták a bőröndjeiket, és egy előre ide rendelt fehér kis limóval haza furikáztak. Dave kitett magáért, az is biztos.

Nagylelkű haverom nem csak a lányoknak kedvezett, hanem nekünk is Anitával. Megengedte, hogy még egy éjszakát itt töltsünk a lakásban, elég ha csak holnap költözünk ki. Majd szét vetett az öröm, hogy kettesben lehetek végre vele egy ekkora házban, egyetlen kamera nélkül.

- „ Szép estét Sógorasszony! ”

- „ Jól döntöttél Tom! ” – szólt is bele egyből. De jó volt végre hallani a hangját.

- „ Eltaláltam a nevet, amit írtatok? ”

- „ Tökéletesen el. Hiába, ha ilyen jók vagyunk Billel, hogy kitalálod, amit akarunk! ”

- „ Tényleg, az öcsém merre van? ”

- „ Itt vagyok bátyó. Büszke vagyok Rád! ” – rikkantotta el magát, ami egy kicsit sértette a dobhártyám. De kit érdekelt, ha végre hallhattam mára  hangját?

Büszke Rám? Ezek szerint tényleg volt érzékem kiválasztani az igazit? Berosálok magamon. Ügyes fiú! Na de még csak most kezdődik a java! Én, Tom Kaulitz, Anita Smith, egy kis krapek és egy hercegnő. Érdekes felállás lesz.

-Taplóság volt ránk nyitnod!

Már a konyhában oktattam ki Dave-t, aki csak unottan kevergette a teáját.

- Nem akcióztatok, szóval nem kérek bocsánatot.

- És ha szexeltünk volna? Mennyire kínos lett volna már.

-Tudod az összefoglalókba Anita nem úgy tűnt, hogy megadja magát neked. Bár én csak az összevágott részeket láttam, amit leadtak esténként, de azokban nem igazán engedett közel magához.

- Pedig épp az ellenkezője a helyzet. Kicsit megnyílt, napról napra többet tudtam meg róla.

- Ha Te mondod! A többi csajjal mi a helyzet? A tegnapi részben csak annyit mutattak, hogy Cathrine eltűnt a fürdőszobádban. Mi történt bent, haver?

-Túl indiszkrét vagy, barátom. Egyébként, hogy is mondjam, hogy ne tűnjek túl vulgárisnak és obszcénnek. Kézműves foglalkozáson vett részt. – néhány szó is elég volt, hogy Dave hozzám hasonlóan kaján nevetésbe törjön ki. – Na de több komolyságot, ember! Ma eljön a nagy pillanat. Asszonyt választok.

- Helyesbíts drága spanom. – kezét vállamra tette, és így szólt. – Ágyast, szerelmet, vagy háziasszonyt választasz?

- Ha azt mondom, hogy egyikük mind a három funkciót betölti?

Minek tagadjam, ha így van? Vagy is így érzek? Mert az biztos, hogy az egyik nő nálam most elnyerte a top 10-es címet.

Hogy mivel is telt a napunk hátra levő fele? Különböző sminkesek és fodrászok lepték el a házat, akik az esti show-ra készítették fel a csajaimat. Hozzám nem kell stylist, én magam vagyok a divat. Kell ennél több?

Sajnálatomra azért elkapott egy sminkes pasi, hogy bepúderozza az arcom, hivatkozva arra, hogy ne csillogjon annyira a búrám a tv képernyőkön. De tudom ám a valós indokot. Bejöttem neki is, kinek ne jönnék Én be? Amint magamra öltöttem a kis hacukámat is, nyugisan kiültem cigizni a hinta ágyba. Bárcsak itt lenne most velem Bill és elmondhatnám, hogy milyen érzések és gondolatok kavarognak bennem. Attól függetlenül, hogy sokan egy üres fejű pöcsnek gondolnak, még bennem is dolgoznak az érzelmek, érzések. Büszkén mosolyodok el, ahogy arra gondolok, Anita kicsit közel engedett magához. A Daniella-val töltött első szenvedélyes éjszakánk emlékképei még mindig előttem lebegnek, és ahhoz képest, hogy beterveztem 4 aktust, elég gyalázatosan zártam ezt az 5 napot. Lily kislányos jellemével még mindig nem barátkoztam meg, de talán már nem is szükséges ezen rágódnom. Cathrine masszázsa és kézügyessége kivívta a hét produkciójáért járó díjat, na de hogy ez elegendő legyen ahhoz, hogy kiválasszam Őt, azt még nem tudom. De várjuk meg a show végét.

- Gyere Tom! Egy két perc és élő adásban vagyunk.

Csak intettem Dave-nek, majd elnyomtam a csikket. Gyerünk Tommy fiú. Legyél tökös!

A nappali egy kicsit át volt rendezve, a kanapék szét lettek volta, és egy kis állvány lett a helyükre tolva, amin egy szál vörös rózsa feküdt. Basszus! A 23 évem alatt nekem ez az első alkalom, hogy valakinek rózsát adok. Még pedig vörös rózsát, ami a szerelem szimbóluma. Te jó ég, ez nagyon komoly. Hol a vészkijárat?

- 3,2,1! És adás. – kiáltott be valaki.

- Köszöntöm a televízió képernyői előtt ülő kedves tévénézőket. Elérkezett ez az este is, Tom Kaulitz – a csajozásairól hírhedt gitáros most életet párját fogja megnevezni. Néhány perc múlva megérkeznek a lányok is, addig kérdezzük meg magát a főszereplőt, hogy is érezte magát ezen a héten.

- Minden várakozásomat felülmúlta ez a show, ebben biztos vagyok. Köszönöm a lehetőséget, egy férfinek nem minden nap adatik meg egy ilyen lehetőség.

- Kitudnád emelni a legjobb pillanatot? – Dave ismét a szám elé helyezte a mikrofonját, ezzel is siettetve a válaszadásom. Ciki lenne, ha azt mondanám, hogy a legjobb perceket Anita csókjai adták? Nonszensz.

- Csak nézni kellett minden este az összefoglalókat, és láthatták a kedves nézők, hogy melyik volt a legemlékezetesebb momentum számomra, számunkra. – okosan tértem ki a válasz elől, nem?

Dave már nem is kérdezett többet, megigazította a rikító rózsaszín nyakkendőjét, madj beinvitálta a szépségeimet. Mondanom sem kell, hogy észveszejtően jól néztek ki, szerintem ismét olyan arcot vágtam, mint mikor először pillantottam meg őket. Anita is egy mini koktél ruhát viselt, azt hittem, hogy mentem leteperem és felhagyok a visszafogott pasi imidzsem-mel. Valaki a kamerák mögül intett, hogy vegyem a kezembe a rózsát és kezdjem meg a rögtönzött kis beszédeimet. Végig néztem az arcukon, majd eléjük léptem és bele kezdtem a kis mondókámba. Egyszer volt, hol nem volt…

Már mellette könyököltem, mikor nagyokat pislogva pillantott fel rám. Én csak vigyorogtam, mi mást tudtam volna mondani vagy cselekedni? Szégyenlősen lesütötte szemeit, és úgy bújt karjaim közé. Jól cselekedtél haver, látja, hogy nem tepered le Őt, hanem tapintatosan visszafogod magad. Ez talán biztonságot ad neki, hisz rég nem lehetett már szerencséje egy ilyen pasihoz, aki ölelgeti és meghallgatja. Jajj Tom, Te csődör!

- Kellemes a társaságod. Nagyon kellemes.

- Túl finoman fejezted ki magad, nyugodtan dicsérhetsz! – mindkettőnkből kitört a nevetés, és ha lehet mondanom, talán csak még jobban hozzám simult.

- Mondhatok valamit?

- Csak nyugodtan.

- Nagyon sok ember azt gondolja, vagy gondolta mikor még elevenen a köztudatban éltetek, hogy egy érzéketlen és nagyképű férfi vagy.

- Azóta sok idő eltelt, megváltoztam – furcsa volt kimondanom is, nemhogy belátnom. De tényleg megváltozott valami bennem. – Te mit gondoltál rólam akkor?

- Hogy mit gondoltam? – kérdezte halkan magától, majd állát mellkasomra tette, és úgy kémlelt. Basszus, megint csak 10cm van köztünk, menj innen, hess hess. – A barátnőim… hogy is mondjam, hogy ne sértselek meg! Elég radikális nézeteket vallottak azokról a férfiakról akik éjszakáról éjszakára nőről nőre szállnak.

- De azt mondtad, hogy Ők vettek rá téged, hogy jelentkezz.

- Adtak neked egy esélyt – kacsintott rám.

- Majd meghálálom neki – nem mertem hozzá tenni, hogy akár természetbeni juttatásként. Muhaha.

Még néhány pillanatig szemeztünk egymással, majd felcsúszott az arcomhoz. A szívem úgy verhetett, hogy még a mellei is érezték. Ránézett az ajkaimra, majd a szemeimbe, és három csókot adott a borostás államra.

- Szép álmokat. – lehelte és legördült rólam, én meg csak teljes extázisban feküdtem, mint valami rakás szerencsétlenség.

Hátat fordítva átfeküdt az ágy másik felére, mire ösztönösen mögé húzódtam és jobb karommal körül fontam a derekát. Nem ugrott el, talán meg sem lepődött. Nem tudom. Kis Tommy nem rakoncátlankodott, még akkor sem, mikor ágyékomat popsijához érintettem. Úgy látszik, az évek alatt megszelídítettem.

Korán reggel férfi hangokra ébredtem. Felismertem Dave haverom hangját, különösképp nem zavart, hogy itt volt. Az ő háza, az Ő show-ja, azt csinál amit csak akar. Viszont az bosszantott, hogy felébresztett. Anita a kellően mogorva ábrázatommal találhatta magát szemben, ahogy lassan nyitogatni kezdte szemeit. Én csak kelletlenül a fejemre húztam a takaróm, nem akartam, hogy lássa a durca fejem.

- Ne bujkálj! Gyere elő. Reggel is jó képű vagy.

- De nem eléggé, mint napközben.

- Gyere elő, még megfulladsz!- hallottam, ahogy ásított egyet.

Éreztem, amint még jobban megemelkedett a takaróm és Anita meleg testével lassan felém kerekedik. Csak adja az ég, hogy véletlen megcsókoljon.

- Kijössz végre? Vagy összecsikizzelek?

- Inkább kínozz, de nem megyek ki innen.

Nem is kellett több neki, eszeveszett gyorsasággal kezdtek ujjai heves simogatásba, alig kaptam levegőt a folyamatos nevetéstől. Kellemes bizsergés lepte el a testem, főleg amikor a kis kerekded mellei hozzám préselődtek. Nyami.

- Rendben, megadom magam!

Azon nyomban fel is hagyott a kínzásommal, majd aranyos mosollyal az arcán kibújt a takaróm alól. Nem is gondoltam, hogy ennyi idősen – jó, oké, még nem öreg -, ilyen gyerekesség szorult belé. De a gyerekei karban tartják.

Arcom fölé hajolt, és egy rövid puszit nyomott az orrom. Nem bírtam meg állni ezt sem anélkül, hogy ne nevessek egy jó ízűt, és karjaimmal ne húzzam még inkább közelebb magamhoz. Most valahogy egyikünk sem jött zavarba attól, hogy majdnem mindenünk összeért.

- És akkor nézzünk be ebbe a szobába is, a negyedik lányhoz.

Dave hangját vészesen közelről hallottam. Éreztem, ebből baj lesz. Hirtelen benyitottránk, - mögötte egy-két kamerás sráccal -, és nekem elöntötte a szar az agyam. Mit képzel, hogy csak úgy beront ránk? Egyáltalán miért hozott még kamerásokat, ha minden egyes szoba be van kamerázva? Egyáltalán, én mi a francért kérdezgetek ilyen hülyeségeket? Miért idegesítem fel magam? Megmondjam a választ? Tudom ciki és nyálas lesz, de elbaszták a magunk módján meghitt perceket. Anita sem ölel már, ott ül az ágy másik végében és kényszeredetten mosolyog azokba a – sípszó – kamerákba. Dave elszúrta a reggelem. Megint durca lettem.

Megsajnáltam Őt. De komolyan. Nem lehetett könnyű az utolsó 4 éve, nem csodálom, hogy ennyire tartózkodó és félelemmel teli ami a pasikat illeti. Nah de azért van itt Tommy papa, hogy megvigasztaljon egy árva szívet.

- Ne beszélj így magadról, nem érdemled meg. Gyere ide, hagy öleljelek meg!

Jó szélesre tártam karjaim, csupasz mellkasom csak egy kecsegtető ajánlat minden nő számára. Néhány pillanatig tétovázott – én ha nő lennék, egyből a karjaimba vetném magam -, majd az a 10 cm távolság is eltűnt közülünk és arcát vállamba fúrva átölelte a derekam. Észveszejtőn jó érzés volt érezni a meleg testét, kivételesen most nem jutott semmi csúnya sem az eszembe. De tényleg!

Most sokkal fontosabb, hogy megbírtam nyugtatni egy kicsit. Bár nem is volt felzaklatva, ez már részletkérdés.

Szuszogása egyenletessé vált, talán még el is aludt volna az ölelésemben, de én többet akartam. Több beszélgetést, több érintést. Épp egy puszit készültem a feje búbjára nyomni, amikor duzzadt ajkait megéreztem a nyakam ívén. Két pici csók volt csak – szerintem köszönetképp -, de én máris a fellegekben érzem magam. Fú, ez most nyálasan hangzott?

- Ezeket miért kaptam?

- Mert jó veled beszélgetni – vonta meg kicsit vállait, majd elszakadt Tőlem. – Meg jó érzés, hogy megértesz. Nem sok pasi ilyen előzékeny, nem is tudom, hogy mikor beszélgettem így utoljára férfival.

Kényszeredetten elmosolyodtam magam, még jó, hogy nem lát belém, talán csalódna a rengeteg kis mocskos kép láttán.

- Ha az öcsémet megismered, máris jobb lesz mint én. Komolyan minta három nő veszett volna el benne, annyit beszél.

- Inkább Ő szokott elveszni a nőkben, nem?

Várjunk! Mi ez? Női logika? Nem vágtam egészen addig a pillanatig amíg meg nem nyalta az ajkait.

- Ááá, Ő csak egy nőben veszik el, már több mint két éve. Nagyon szeretik egymást.

- Milyen a barátnője? – ismét visszacsúszott a helyére, én fentről néztem le rá.

- Ha megmasszírozhatlak, akkor elmondom közben a kis történetüket. Na?

Látványosan ízlelgette az ajánlatom, majd helyeslően bólintott egyet, és a hasára fordult. Kissé felpezsdült a testem a látványától, lassan húztam le róla a vékony takarót, popsiját csak egy kék francia bugyi takarta. Hogy masszírozzam? Csak hajoljak fölé, vagy térdeljek a csípője köré? Alig jutott időm gondolkodni, hisz fejével felém fordult, és rám mosolygott. Ösztönösen cselekedtem, és feneke fölé kerekedtem. Hm… hátsó kapu.

Nem tudtam megfogalmazni, hogy milyen őrületes volt magam alatt nem csak látni, de hozzá is érni. Hihetetlenül finoman nyúltam a vállaihoz, talán ilyen gyengéden még semmit sem csináltam ezekkel a böszme nagy kezekkel. Lassan simítottam végig a lapockáján, ez a passzos trikó még szebben kiadja az alakját.

- Nem mesélsz, Tom?

- De… de, bocsánat – szabadkoztam, majd bele kezdtem.

Fogalmam sincs, hogy értelmes mondatokat alkottam-e, vagy sem, egyszerűen csak a testére, és a reakciójára voltam képes figyelni. Néha néha hozzá szólt a mondataimhoz de leginkább csak szuszogott a kényeztetésem hatására. Én – ha tehettem volna-, már réges rég felgyűrtem volna ezt a vékony anyagot, de ez nem jött volna ki valami frankón. Azért észreveszed haver, hogy egy nő kevesebb mint egy hét alatt rávett önkéntelenül is arra, hogy háttérbe szorítsd a szexet? Nem minden nap találsz egy ilyen nőt, akinél nem csak a szexet hajtod.

- Aranyat ér a kezed – szólt halkan, mire egy mosoly szaladt végig az arcomon. Sokszor dicsérem én is magam ilyen szavakkal egy egy szóló után.

- Szeretem megérinteni a női testet, ennyi az egész.

Észre sem vettem, hogy a válaszomat követően helyet foglaltam a popsiján. Picit megremegett alattam és libabőrös is lettek a karjai. Hmm, akkor ez nem csak belőlem váltott ki egy jó érzést. Ha igazán tökös gyerek lennék, akkor most már tényleg benyúlnék a trikója alá. Persze, eleinte biztos ellenkezne, de utána úgy is megenyhülne. Rengeteg nővel volt már dolgom, van tapasztalatom. Viszont Anita esetében nem akarok ajtóstól – farkastól – rontani a házba, helyette inkább apró mozdulatokkal ébresztem fel benne a vágyat. Kapva kaptam az alkalmon, erőt vettem magamon, majd nyakához hajolva egy hosszú csókot nyomtam a bőrére.

- Thom…

- Css.

Muszáj voltam még inkább elhalmozni a csókjaimmal, szinte küldetésemnek éreztem. Teste minden érintésem után megfeszült, de ahogy felsőtestem a hátára engedtem, lassan enyhülni kezdett. A tarkója vonalát ízlelgetve indultam el végig a gerincén, miközben ujjaimmal körkörösen a csípőjét masszíroztam. Édesen pihegett, totál biztos voltam benne, hogy szeretne folytatást, hisz remeg, sóhajtozik, én mégis ellentmondtam a kísértésnek, és leszálltam róla. Most mondjátok meg csajok! Ügyes voltam, vagy ügyes voltam? :)

„Köszönöm ezt a napot, nagyon jól éreztem magam veled. : )” Többször is végig olvastam a szép írását, az a kis mosoly jel csak még inkább felvidított. Hiper szuper sebességgel fürdöttem le, tiszta boxert kaptam fel, majd még egy kis parfümöt is fújtam magamra, csak hogy még nyerőbb legyek. Mint egy kis pöcsös ugrottam be a takaró alá, és felváltva kezdtem el bámulni az órám és a szobám ajtaját.

Hosszú percek teltek el így, 21:17-et mutatott már az órám. Biztos még fürdik. Újabb unalmas percek következtek, 22:03. Még mindig semmi nesz. Talán már a fogát mossa. 22:31, újabb félóra telt el, már görcs állt a fenekembe is az egy helyben való üléstől.

Talán nem fog jönni? Meg fog dőlni az eddigi siker sorozatom? Persze, nem ebből a szempontból kellene néznem, néha háttérbe kellene szorítanom a farkam. Sajnálom haver.

Lassan kikászálódtam a takarók alól, majd lábujj hegyen Anita szobája felé kezdte somfordálni. Ha Ő nem jön, akkor megyek Én. Néma csendben nyomtam le a kilincset, reméltem, hogy nem fog nyikorogni. Ahogy az előszobából beszűrődő gyér világítás az ágyra vetődött, megláttam, ahogy a párnát ölelve húzza a lóbőrt. Szőke haja arca elé volt borulva, a takaró a földre csúszva árválkodott. Gondos pasiként gondoltam ráterítem, nehogy még jobban megfázzon, de ahogy mellé értem, halkan megszólított.

- Tom?

- Öhm… Nem. – nevetgéltem kínosan, majd megfogtam a takaró alját, és ráterítettem.

- Mit keresel itt ilyen későn?

Most mondjam azt, hogy egy kis szexet? Persze, hogy nem fogom ezt mondani, hülye lennék. Eddigre már felkapcsolta a kis lámpáját, és felült az ágyában. Ránéztem, és nem tudtam rá haragudni azért, hogy nem jött át. Annyira szép volt.

- Csak zajokat hallottam a szobád felől, gondoltam megnézem, hogy minden rendben van-e?!

- Kedves vagy, de nem történt semmi sem.

Jó-jó, értem én a célzást. Már takarodok is.

- Akkor én… -kezdtem el hátrálni. – Szép álmokat!

Ő nem felelt, nem köszönt el. Talán megsértődött Rám valamiért?

- Nem alszol itt velem?

- Hogy mi van? – szinte csak egy ilyen bunkó kérdés és hanglejtés hagyta el a számat, annyira meglepődtem.

- Persze, ha nem akarsz, akkor nem kell.

- De, akarok.

Meg se várva az engedélyét kezdtem el menetelni az ágya másik felére, majd befeküdve mellé felmosolyogtam Rá. Ő is viszonozta mosolyom, majd lejjebb csúszott az ágyban. Te Atya világ, milyen közel vagyunk egymáshoz. Innen már csak úgy 10 cm lenne megcsókolni Őt, és elérni minden kis porcikáját.

- Beszélgetünk? - láttam a szemeiben, hogy félelemmel kérdezte meg, gondolom azt hitte, hogy mivel én csak szexelni szoktam a nőkkel, ezért beszélgetni már le sem állok vele. Hát téved a Drága.  : )

- Miért is ne?

- Tudom, hogy érdekel, mi is van a gyerekek apjával.

- Ha nem szeretnéd, ne mond el! – pedig basszus, mennyire kíváncsi vagyok arra a balfékre.

- De, megszeretném osztani veled.

Bele kezdett. Nagy szerelemnek indult Anita részéről, a pasi szépen szólva kihasználta Őt. 23 évesen találkoztak egymással, eleinte mindkettejüknek lángoló szerelemnek tűnt. Vagyis Anita később megtudta, hogy a féreg részéről semmiféle érzelem nem volt, csupán csak Őt vakította el a szerelem. ( Na ezért mondom én, hogy nem igazán jó szerelmesnek lenni, csak megbolondul tőle az ember. ) Mark – a pöcsfej – csalta Anitát a háta mögött, akinek vajmi sejtése sem volt az egészről. A srác két lyukra játszott, egyáltalán nem zavartatta magát. Egy felelőtlen éjszaka után becsúszott egy gyerek, pontosabban gyerekek. Mark hallani sem akart arról, hogy Anita megtartsa a kicsiket, de mivel Anita nem vetette el a magzatokat, Mark szépen elhúzta a csíkot. Örökre lelépett, azzal nem is foglalkozva, hogy jól beporozta Anitát. Egyedül kellett végig csinálnia a 9 hónapot, persze a szülei és a testvére mindvégig mellette voltak, de az nem adta meg azt a biztonságot, amit egy férfi tud nyújtani.

- És azóta egyszer sem látta Őket?

- Egyetlen egyszer sem. – csalódott arcán lassan végig folyt egy könnycsepp, de egy pillanatot sem várva, már le is törölte. – Mióta egyedül hagyott, azóta nem hallottam felőle. De tudod mit mondok? Kellett nekem ez a csalódás, hogy megerősödjek, és felnőjek. Már nem sajnálom, hogy Mark nincs velem. Csupán csak az bosszant, hogy a kicsiknek apa nélkül kell felnőniük

- Nagyon erős nő vagy, biztos megadsz nekik mindent. Semmiben sem szenvedhetnek hiányt.

- Egy férfit akkor sem tudok pótolni.

- Azóta volt valakid? – féltem megkérdezni, de furdalt a kíváncsiság.

- Randizgattam, a barátnőim nem engedték, hogy besavanyodjak, de semmilyen komoly kapcsolatom nem volt 4 éve. Tudom, hogy szánalmas, de nem bíztam meg a férfiakban. Így is akkora lelkiismeret furdalásom volt néha az egyéjszakás kalandok után, hogy elmondani nem tudom. Mint valami ribanc, úgy éreztem magam.

Anita csak némán hallgatott, így figyelte, ahogy én szinte teljesen átszellemülve játszom. Ösztönösen fogtam le az akkordokat, nem egy konkrét dalt adtam elő, csupán csak improvizáltam.

- Hiányzik?

- Tessék? - szegtem fel a fejem, majd megigazítottam a fejemen a full cap-em.

- Hogy ismét turnézzatok, és zenéljetek.

- Hiába mondanám, hogy hiányzik, nem tudnék semmit sem csinálni. Nem kényszeríthetem rájuk az akaratomat.

Az unalmas képű kamerás srác közelebb lépett hozzánk, sejthette, hogy most lelkizni fogok. De nem mutatom meg Németországnak, hogy mennyire is fáj, nem alázkodom meg az emberek előtt. Ha nem lennének itt ezek a felesleges kamerák, talán bevallanám Anitának, hogy mennyire is hiányzik a régi életem. De nem fogom, így nem.

- Na de ne szomorkodjunk, ennek a napnak nem erről kell szólnia. Gyere, te is játssz valamit.

- Áh, nem akarom kinevettetni magam.

- Ne beszélj már butaságokat, tessék!

Mosolyogva átnyújtottam neki a kis szépséget. Sosem láttam még ilyen gyönyörű látványt, egy nő, és egy Gibson. A totális mámor "kellékei".

Szinte ámulva néztem mozdulatait, lassan és érzékien pengetett. Csupasz barna karjai között világított a hófehér ékszer, azt hittem, ott alélok el a gyönyörtől. Még mindig az ujjait néztem, miközben Ő már combjával engem bökdösött, és arra kért, tanítsak meg vele egy régi bandás dalt.

Rossz volt végig pörgetni a dalok listáját, ismét visszajöttek a régi emlékek. Először fogalmam sem volt, hogy mit is játsszak neki, csak azt tudtam, hogy leakarom Őt nyűgözni.

In your shadow I can shy. Ezt választottam. Felálltam, mögé sétáltam, fölé hajoltam, majd ujjaimmal megfogtam az ujjait. Túl kellett tennem magam a vágyon, hogy állandóan ne a kecses nyakára és finom illatára koncentráljak.

Puha lehet a  bőre, a teste baba illatot árasztott. Annyira megszerettem volna már csókolni, mint még eddig egy nőt sem. De várok. Életemben először nem fogok letámadni egy nőt.

A délután többi részét már Jeff-fel töltöttük, rendes srácnak tűnik.  Rengeteget beszélgettünk a zene iparról, a hangszerekről, kedvesen fel is ajánlotta, hogy bármikor bemehetek hozzá, ha beszélgetni, vagy csak úgy simán pengetni van kedvem.

- Hallgatag vagy. - jegyeztem meg immáron az autóban.

- Még a megfázás miatt, ne aggódj.

Legyintett, de én most mást éreztem ki a a hangjából. Nem mondanám szomorúnak, hisz a gyerekeivel minden rendben - Jeff megnyugtatta -, szerintem máshonnan fúj a szél. Valahogy megváltozott azóta, hogy együtt gitároztunk.

- Megérkeztünk csajok - kiáltottam el magam a hatalmas lakásban, de nem jött válasz.

- Biztos kint napoznak hátul.

- Szeretnél csatlakozni hozzájuk?

- Őszinte legyek?

- Nem, ezek szerint. - válaszoltam meg én magam a kérdésem. Ő csak kínos mosollyal  az arcán bólogatott, mire nekem egy fantasztikus ötletem támadt. - Tudod mit? Főzzünk együtt. Mit szólsz hozzá?

- Remek ötlet.

Nem gondoltam volna, hogy a közös főzés ilyen buli is lehet. Volt, hogy én ültem a konyhapulton, de volt, mikor én rám kötötte a kötényt, ezzel is jelezve, hogy álljak szépen a tűzhely elé. Időközben a lányok is beszállingóztak egy kis fürdő ruhában, de nem igazán kötötték le most a figyelmem. Fúú, ez azért durva, nem?

- Azt hiszem, hogy degeszre ettem magam. Lőttek a kocka hasamnak, üdvözöljétek Mr. Husikát - jó kedvűen felhúztam a pólóm, majd megpaskoltam a hasam.

- Igazán nincs okod a panaszkodásra.

- Neked sem.

Ösztönösen jött a stírölés, és az ajak nyalogatás, mire észbe kaptam, hogy haver, ezt ne csináld meg Anitával is.

- Elmosogassak? Fáradt lehetsz.

- Igazán nem kell, megcsinálom.

- Te sokkal jobban kivetted a részed a főzésből, most én jövök.

Felsóhajtott, majd engedett kérésemnek. Ha őszinte akarok lenni, felőlem minden rászáradhatott volna a tányérokra. Csupán csak megakartam mutatni neki, hogy nem csak a testem és a humorom fantasztikus, de még egy házi tündér is vagyok. Miközben csutakoltam, egy aranyos vigyor ült ki az arcomra - ezt onnan tudom, hogy épp bele néztem az üveglapos konyhaszekrény ablakába.

Bele gondoltam, hogy épp most tusol és készíti elő a kis csipkés bugyikáját. Siettem is vissza a szobámba, hogy még a megérkezte előtt letudjak tusolni, azonban a nagy sietségemben alig vettem észre, hogy az ajtóm előtt egy kis cetli várt.

Komolyan mintha valami fóbiás betegségem lenne. Nem magától a szextől félek, és nem is a csajoktól, hanem attól a kellemetlen érzéstől, amit akkor érzek, ha Anita szemeibe nézek az éjszakák után. Tudom, hogy nem a csajom, se nem az anyám, mégis valahogy nem ezt az oldalam akarom megismertetni vele. Úgy érzem - és ezt most csak nektek vallom be -, Anita mellett képes lenne kibontakozni a másik énem is. A törődő, az óvó, az az igazi férfi ideál, akire a nők mindig számíthatnak. Mert tudom, hogy Ő ezt igényli most, és én szeretném ezt megadni neki.

Cathrine szerencsére nem rosszalkodott éjszaka, fogalmam sem volt, hogy is szereltem volna le. Csak édesen cirógatott, csókolgatott, amivel én be is értem most.

- Jó reggelt Tommy! - súgta még félálomban Cath, ahogy én kiszállva mellőle, lassan az ajtóm felé indultam el.

- Aludj csak Cica, korán van még.

Egy puszit nyomtam a hajára,  és kisétáltam a konyhába. Anita ismét bent szorgoskodott, Ő még akkor sem nyugszik, ha beteg?!

- Csináltam volna kávét, emiatt nem kellett volna felkelned. Hogy vagy?

Mellé léptem, de megtorpantam. Magamhoz húzzam? Megpusziljam? Lövésem sem volt arról, hogy mit is csináljak. Ezért csak észrevétlenül végig simítottam a karján.

- Nem vagyok már rosszul, de köszönöm. A kicsik mellett sosem lehet gyengélkednem, ezt már megtanultam.

- Most ki vigyáz rájuk?

- Az öcsém, illetve a barátnője, Emily. Oda költöztek erre az egy hétre.

- A szüleid?

- Sajnos több mint 200 km-re laknak tőlünk, nehézkes lenne megoldani, ha szükségem van rájuk.

- De akkor a tesódra mindig számíthatsz. Tényleg, Ő mivel foglalkozik?

- Nem mondhatom el, mert épp hozzá megyünk.

Nevetve elfordult tőlem. Tudtam, hogy úgy sem fogom tudni kiszedni belőle, épp úgy ahogy egyik lányból sem sikerült az elmúlt napokban.

A reggelink elég jó hangulatban telt, kiültünk a teraszra és ott kajáltunk. Én már hamarabb végeztem az omlettel, óvatosan kiléptettem Anitát papucsából, majd az ölembe helyezve lábait, lassan masszírozni kezdtem a talpát. Furcsa mosollyal az arcán fogadta a közeledésem, de nem ellenkezett. Nekem pedig jól esett hozzá érnem...

Ismét jött a szokásos forgatókönyv. Anita szépen elcsicseregte a címet, majd útnak indultunk. Kicsit sajnáltam, még mindig meg volt fázva, de reméltem, hogy ez este semmiben sem fogja gátolni őt. Mert gondolom Ő is készül valami meglepetéssel, még ha tagadta is Danielláék előtt.

- Nehogy azt mond, hogy a nem olyan rég nyílt hangszer boltba hoztál? - majd megőrültem, ahogy megláttam a kirakatot.

- De-de, az öcsémé a bolt, néhány héttel ezelőtt nyitotta meg. Még nem voltál itt?

Én mint egy eszét vesztett kamasz kezdtem rázni a fejem, majd leállítottam a szépségem, és kiugorva az autóból, a kirakat elé rohantam. Szinte rátapadtam az üvegre, egy hófehér Gibson ült a tokjában, vörös bársonyba bugyolálva.

- Örülök, hogy örömet tudtam okozni.

Hirtelen termett mellettem, majd végig simított az arcomon. Időm sem volt bele borzongani, hisz kinyílt mellettünk a mennyország kapuja.

- Ohh, szia nővérkém. Már vártalak benneteket!

Egy húszas éveiben járó fiú fogadott bennünket, mikor kezet fogtam vele, Ő kedvesen a bolt belseje felé mutatott. Szinte tátott szájjal lépkedtem a paradicsomba, az igaz, hogy nálunk is egy szakajtó gitár van a stúdióban, mégis most teljesen más feel-ing lepett el.

Jeff végig vezetett bennünket a kis birodalmán, Anita mindvégig velünk volt. A srác mesélt arról is, hogy épp egy amerikai árverésről érkezett haza úgy egy hete, így sikerült szert tennie szebbnél szebb csodákra. Ámulva hallgattam Őt, miközben nézelődtem, idejét sem tudom már, hogy mikor voltam ilyen boldog. Valahogy az utolsó hónapjaim dög unalmasan teltek.

- Hogy micsoda? Kipróbálhatom? Én?

- Azt hiszem, hogy értesz a hangszerekhez. Nyugodtan vedd a kezedbe, és játsz rajta valamit. De ha segítségre szorulsz, Anita majd segít.

- Nehogy azt mond, hogy tudsz gitározni?

- Konyítok valamit hozzá.

Szerényen szólt, majd elnevette magát. Ő a tökéletes nő, ebben már nem is kételkedem.

Jeff kezembe adta a kirakatban ülő csodát, majd helyet foglaltam egy babzsákon. Anitát is magam mellé ültettem, majd lassan pengetni kezdtem. Hirtelen mardosó érzés kerített hatalmába. Milyen szép is volt, mikor még fent állt a banda, mikor még hosszú hónapokon keresztül turnéztunk. És most mi van? Szünetelünk. Mindannyiunk kiakarta próbálni magát az élet más területén, csak valahogy nekem nem jött össze ez az egész. De talán a show után. Igen, bízok benne, hogy a show után meg fog változni az életem. Ugye csajok?

Nem is vártam meg míg ellenkezni kezd, gyorsan kiszaladtam a konyhába és egy forró teát kezdtem készíteni. Idegesítően lassan teltek a percek amíg a víz felforrt, de addig is előkerestem egy nagy bögrét, és egy tálcát. Citrom és méz is kezeim közé akadt, gyorsan azokat is rápakoltam a tálcára. Hát most mondjátok meg! Nem rendes tőlem?

- Itt is a gyógyító Tom tea. - óvatosan nyújtottam át neki, ciki lett volna, ha ráborítom.

- Te nem kérsz belőle?

- Igyad csak, neked hoztam. - Ő már a takaró alatt fészkelődött, csak a trikóval fedett felsőteste látszott ki.

- Hogy telt a napotok?

- Elég lazulósan. Képzeld, van egy masszázs szalonja Cathrine-nek, oda vitt el. Utána még beültünk egy utunkba eső étterembe, és most itt vagyunk.

- Nyugodtan töltsd vele a kora estét is, nem kell felügyelned, köszönöm.

- Nem gáz, éjszaka úgy is együtt leszünk.

Tom fiam, te egy csökött nagy szamár vagy. Nem tudom megfogalmazni még magamnak sem, de nem szeretem, ha Anita az éjszakai dolgaimról hall.. Előtte valahogy ezt szégyenlem. Vagy nem is szégyenlem, csupán csak nem akarom, hogy ez az oldalam eltántorítsa. Hisz melyik nőnek imponálna, ha egy pasi az előtte lévő 3 éjszakát más nőkkel töltené?

- Miért jöttél zavarba?

Rendben, még kérdezzen is rá.

- Nem kell álarcot viselned, legfőképpen megjátszanod magad.

- Mert úgy is rájössz? - fejeztem be gondolatát. - De nem akarom, hogy így ismerj meg. Ez nem én vagyok, csak részben. - tettem hozzá halkan.

- A másik feled milyen? - belekortyolt a teájába, és várta a válaszom.

- Biztos van egy másik énem is. De azt még nem ismerem.

- Eddig még senki sem váltotta ki belőled?

- Nem igazán. - fogalmam sincs, hogy egyre gondolunk-e vagy sem. Én - és most ne nevessetek ki -, a romantikus oldalamra gondoltam. Valahogy eddig egy nőm, csajom, szeretőm sem igényelte  a túlzott nyálasságot, ezért sosem erőltettem. Minek, ha romantika nélkül is megkaptam, amit csak szerettem volna? Bár tudom, hogy egy kapcsolatnak nem 100%-ban csak a szexről kellene szólnia,  - ezt már én is belátom -, de eddig még senki sem igényelte tőlem a törődést. A lelki törődésről beszélek most. Hisz a testi törődést megadom én minden nőnek, azzal nincs probléma.

Már csak úgy 10 percig beszélgettünk, édesen elküldött a sunyiba, hogy ne őt ápolgassam, hanem Cathrine-nel töltsem az estém. Ismét jött a megszokott rutin, szobába sétálás, levetkőzés, tus alá állás, az adonisz test lecsutakolása, azonban valami, pontosabban valaki megszakította a folyamatot.

Két kar fonódott csupasz derekam köré, picit meg is ugrottam. Fél szemmel hátra sandítottam, Cath arcát véltem felfedezni. Nem fordultam meg, pontosabban Ő nem engedte, helyette tusfürdő gélt nyomott a kezébe, és lassan bőrömbe kezdte masszírozni. Mondanom sem kell, hogy mit vártam leginkább.

- Erre nem is számítottam. - búgtam rekedtem és fejem hátra hajtottam jobb vállára. Melleit még előrébb nyomta a hátamnak, érzéki volt érezni mellbimbóit.

- Örülök, hogy meglepetést tudtam okozni.

Finoman kezdte harapdálgatni a fülcimpám, miközben tenyerei vészesen közeledtek Tommy fiú felé. Picit szétterpesztettem lábaim, talán ösztönösen is jött, nem tudom. Mélyen bele sóhajtott a fülembe, majd csúszós markába fogott. Kellemes bizsergés kezdett elindulni bennem, délelőtt még az ujjai után sopánkodtam, estére már meg is kaptam.

- Hogy szereted? Gyorsan vagy lassan?

- Alap, hogy gyorsan.

- Úgy nem fog sokáig tartani.

- Hosszú még az éjszaka.

Halkan felnevetett, majd szorgoskodni kezdett rajtam. Hálát adva az égnek, sok nő okozott már örömet ilyen úton, mégis Cathrine bizonyult a legjobbnak.  Nem is telt sok időbe, mire hirtelen megfeszült a hátam, összemosódott minden szemeim előtt, majd kettő hármat rándulva elélveztem...

- Szívesen.

Nem bírtam megszólalni, örültem egyáltalán, hogy nem rogytam össze előtte.

Már az ágyamban henyéltünk, meztelen kis teste majd mindenhol hozzám ért. De valahogy most nem vágytam vele szexre. Se vele, se Lily-vel. Mi bajom van, vágja ezt valaki?

Még úgy egy félórát gyúrhatott, mondanom sem kell, hogy mennyire ellazultam  a kezei alatt. Legszívesebben ott helyben bevertem volna a szunyát, de az elég hülyén vette volna ki magát.

Sok mindenről beszélgettünk az alatt a félóra alatt. Rátértünk az előző párkapcsolatára is, ami azért ment tönkre, mert a barátja megfojtotta az állandó féltékenységével. Meg is értettem Cathrine-t, ki a franc szeretné, ha nem bíznának meg benne, és állandóan nyomozgatnának utána?

A masszázst követően délután még beültünk egy kis étterembe.

- Mit gondolsz, ha most kellene választanom, kit választanék?

Bohókásan elmosolyodott, majd oldalra döntötte a fejét. Erősen gondolkodhatott, még a szemöldökét is összeráncolta. Tűkön ülve vártam válaszát, de nem kaptam verbális választ, csupán csak non-verbálisat. Kiléphetett a papucsából, hisz mezítláb végig simított először a lábszáramon majd a combomon. Csúnya vigyor ült ki az arcomra, még sem rejti véka alá perverzségét.

- Engem választanál.

- Nem ér megvesztegetni!

- Ez nálam még messze nem a megvesztegetés kategória.

- Durvább eszközökhöz nyúlsz? - kezdtem bele jönni az eszmecserébe.

- A legjobb eszközhöz nyúlok. - egy pillanat alatt termett lába combjaim között, ijedten körbe is néztem, nehogy valaki is észre vegye a vendéglőben. Mondom én ezt úgy, hogy itt vannak a kamerás faszik.

- Ezt nem itt kellene Cath! - hárítottam tapintatosan, majd kicsit hátrébb csúsztam a széken, és megigazítottam kék kockás ingem.

- Akkor siessünk haza.

A kamerás srác - ha jól tudom Jeremy -, jót elmosolyodott a szitun, ahogy egy jól felizgult lány próbált haza rángatni egy kis megilletődött pöcs fejet. Tényleg hirtelen jött ahhoz képest, hogy azt hittem, még sem rámenős.

Amint fizettem, már mentünk is a járgányomhoz, és utunkat a luxus börtön felé vettük. Előttünk a kamerás stáb utazott egy jeep-ben, természetesen a hátsó ablakban egy kamerával. Nem igazán akartam most csókolózni - nehogy azt higgyétek, hogy Cathrine taszított, nem. Csupán csak egy icipicit bele gondoltam, hogy Németország lakosai mit láthatnak estéről estére. Nem mást, minthogy én felváltva smárolok négyükkel, pontosabban hármukkal. Tudom, hogy mindenki nőcsábásznak gondol, az is vagyok egy bizonyos szintig, de most nem igazán akarom, hogy azt higgyék, semmibe sem veszem Őket.

Én gondolataimba merülve terültem el a vezető ülésen, Cathrine csak nézegette magát a tükörben, rúzsozott, majd púderozott. Az egyik kezem a sebváltón pihent, mire Cath is ráhelyezte egyik kezét. Mosolyogva rápillantottam, mire Ő csücsöríteni kezdett ajkaival. Nyelvét végi húzta rúzsos ajkain, majd tekintetével végig pásztázta felső testem. De még ha csak a felsőtestem érdekelte volna. Nem ám. Szinte farkas szemet nézett testem legszebb területével, csoda, hogy nem köszönt oda neki.

Picit lejjebb csúszott az anyós ülésen, majd jó kislányosan a kamerába mosolygott, miközben bal keze már az én sebváltómon pihent.

- Oh, ezt még mindig nem itt kellene.

- Te csak vezess.

Hogy vezessek tiszta fejjel, ha bele bele mar a combomba, és ujjainak nem tud parancsolni?  Reflexszerűen szorítottam össze combjaim, majd észre vettem, hogy meg is érkeztünk. Hála Istennek. Azonban Cathrine keze még mindig nem mozdult, helyette csak még inkább a markába fogott.

- Ezt este kellene folytatnunk, ideje lenne most már kiszállni. Még túl feltűnőek leszünk.

- Miből gondolod, hogy este lesz folytatás?

- Nem? - riadt kérdésemre Ő csak kinevetett. Ez szép, mondhatom.

- Meglátjuk, hogy milyen kedvemben találsz majd.

Utoljára még megszorított, majd elengedvén kiszállt a szépségemből, és betipegett a kamerákba mosolyogva.

Dan és Lily a teraszon napozgattak, mikor eléjük értem, egyből Anitát kezdtem keresgélni szemeimmel, de sehol sem láttam. Észrevétlenül megpróbáltam elsomfordálni, majd a szobája felé cammogtam. Épp kopogni készültem, mire Ő bent kb. 4-et tüsszentett sorozatban.

- Szabad?

- Gyere csak, bár egy kicsit ramatyul vagyok.

Szegénykémnek piros volt az orra alatt a bőr, szemei pedig könnyben úsztak.

- Allergia?

- Szerintem csak megfáztam, tudod, amikor valamelyik este kint elaludtam a kertben. - jó hangosan kifújta az orrát, majd rám pillantott. - Menj ki, nehogy elkapd Te is.

- Nem fogna ki rajtam egy kis megfázás. Lázad nincs?

Automatikusan tettem tenyerem homlokára, furcsa, most egyikünk sem jött zavarba. Csak megrázta a fejét, de én éreztem egy kis melegséget. Beteg lett a Drága, muszáj ápolgatnom, legalább estig, amíg bevetésre nem megyek.

Már nem olyan sokáig nyalakodtunk egymással, Cathrine is szépen belátta, hogy le kell csillapodnunk, még mielőtt nem késő. A reggelinket csak gyorsan bekapkodtuk, én még azért feltunigoltam magam egy kis kávéval, és már pattantunk is be a csoda járgányomba.

- Mi jót hoztál abban a tasakban? - böktem egy kis fehér szatyor felé.

- A munka ruhám.

- Latexből van?

Vette a lapot, nem is sértődött meg, csupán csak jó ízűen felkacagott. Én csak lopott pillantásokkal néztem felé, egy rövid fehér nadrág, és egy fekete topp volt rajta, mellékesen megjegyzem, melltartó nélkül. Tudja, hogy mi a gyenge pontom.

Nem sokára meg is érkeztünk a megadott címre, Cath is teljesen felvillanyozódott egyetlen pillanat alatt, épp úgy, mint hétfőn Daniella.

- Masszázs szalon?

- Még pedig nem is akár milyen. Gyere nagy fiú!

Miután beriasztottam szerelmem, karöltve léptünk be a kis szalonba az előttünk lábatlankodó kamerásokkal. Dave jobban is megszervezhette volna a show ezen részét, nem értem, hogy miért nem lehet bekamerázni ezeket a kócerájokat is?

- A tulaj merre van?

- Itt áll előtted!

- Tied a szalon?

- Már több mint egy éve. - egyből bevezetett egy kis paravánokkal elkerített helyiségbe. Finom füstölő illat csapta meg az orrom.

- És hol vannak a masszőrök?

- Nem hiába a nők felfogása a gyorsabb. Tom, egyben masszőr is vagyok, nem csak tulaj. A többi lány erre a hétre kimenőt kapott, míg én bent vagyok a villában. Na de gyere, ne kérdezz olyan sokat.

Meglepődtem, de elég pozitívan ért a tudat, hogy néhány percen belül félmeztelen testem fogja gyömöszölni. Készségesen levetkőztem neki egy boxerre, - ahogy óhajtotta -,  majd felfeküdtem a filmekből már olyan jól ismert masszázs ágyra.

- Jövök egy pillanat.

Amíg Ő készülődött, gondolom öltözködik és hozza  a különböző kis játékszereit, addig én körül néztem a kis szobában. Tipikus ázsiai stílus uralkodott a szoba minden egyes kis szegletén, a falon tök frankó japán betűk és rajzok voltak felfestve, egy két képen Ő és a "lányai" pózoltak.

- Milyen olajjal kéred?

Hangja kizökkentett az ámuldozásból, hátra pillantotta, Ő egy kis fehér mini ruciban állt. Munkaruha, mi? Kivágott dekoltázzsal és felhasított comb résszel? Állj meg egy pillanatra Haver! Ez nem véletlenül egy erotikus masszázs szalon?

- Öhm... teljesen mindegy. Csak síkos legyek. Mármint, hogy jobban csússzon a kezed, tudod!?

Totál idiótán viselkedsz te flótás, ha zavarban vagy.

- Szóval csak az a lényeg, hogy nedves legyél? Az nem a Te dolgod, nem gondolod?

Amilyen gyorsan csak tudtam, bele vágtam a fejem abba a lyukba, nehogy észre vegye a paprika piros fejem. Még így leégetni magam egy nő előtt.

Alig hogy kipuffogtam magam, megéreztem, ahogy végig önti a gerincem valamilyen hideg olajjal. Mondanom sem kell, minden szőrszál felállt a hátamon - ha egyáltalán van -, a farkam meg úgy körülbelül 2 centire zsugorodhatott össze ettől a hideg löttytől. De ahogy ujjaival elkezdte bőrömbe masszírozni, ellazultam végre. Fantasztikus ujj technikája van, huhh, ha egyszer így végig zongorázna Kis Tommy-n.

- Sportolsz valamit, ugye? Szépen formáltak az izmaid.

- Van otthon egy konditermünk, meg futni is szoktam a környékünkön. - pihegtem, majd visszafojtva ugyan, de egy orbitálisat felnyögtem.

- Ennyire jó?

- Piszkosul... - szuszogtam, mire Ő tenyerével még intenzívebben kezdett el gyúrni.

Ezt egyszer Billnek is ki kell próbálnia, bár Gaby tajtékzana a dühtől, hogy az Ő kis cunciját más ne tapogassa. Ahj, de imádom Őket, még ha kis pályások is. : )

Szemeim szépen kikerekedtek gondolatom végére, hisz Cathrine, kezeit combjaim közé vezetve kezdett el ismét masszírozni. Itt talán csak még izgatóbb volt érezni nedves ujjait, de nem csúszkáltak el a tököm felé. Ezek szerint még sem egy erotikus masszázs szalon főnöke?

Félve fordultam át a hátamra, rögvest lenéztem boxeremre, nem dudorodik-e már?! De szerencsémre még nyugalmi állapotban volt. Sunyi pillantásokkal vizslattam egyszer egyszer Cath dekoltázsát, jól kirakta, meg kell hagyni. Néha fenntartotta a szemkontaktust velem, volt, hogy picit meg is nyalta ajkait, mégis mindig tovább folytatta a masszázst. Ahhoz képest, hogy mennyire perverznek tartottam, most elég szolid. Még...

Félve oldalra néztem, kislányos baba arcán most olyan vigyor ült, mint Cathrine-n szokott. Kéjes és izgató, de Lily-n ez máshogy hatott. Neki megjátszott lehetett ez a szerep.

- Hé, ezt nem igazán kellene!

- Miért nem? Látom, hogy tetszik. Nem kérem, hogy viszonozd, ez a hét úgy is csak rólad szól.

Ez nagyon komoly. Miután megrázta hosszú barna haját, fölém térdelt, majd karjaimat a párnába süllyesztette. Diadalittas mosoly ült ki az arcára, de én csak kényszeredetten tudtam visszamosolyogni rá. Nekem nem fekszik ez a szitu, teljesen olyan érzésem van, mintha mondjuk a kis húgom akarna uralkodni felettem. Szexuálisan. Ez totál abszurd.

Épp nyitottam volna szét ajkaim, mire Ő elhallgattatott egy őrületes nyelves csókkal. Levegőt is alig kaptam hevességétől, talán még életemben nem találkoztam ilyen elszánt nővel. Elnézést, lánnyal.

Éreztem, ahogy teljesen befeszült a hasizmom, mikor megpróbáltam felemelkedni alatta, de a csípőjével szinte leszorította az ágyékom. Ki gondolta volna, hogy ekkora erő van benne?

- Lily, Lily.  - végre szóhoz jutottam. - Ezt tényleg nem kellene erőltetnünk.

- De Daniellával erőltethetted?

- Dan... - mi a francot mondjak? - Dan más tészta.

- Nem vagyok elég kívánatos neked? - műdurcival az arcán karba tette kezeit mellei előtt. Végig néztem rajta, ahogy a csípőmön ül, és csak egy falatnyi rózsaszín bugyi és melltartó van rajta.

- Őrületesen kívánatos vagy. Nem erről van szó.

- Akkor? Halljam, miért utasítasz el?

Amilyen kis butácskának és naivnak mutatja magát, annál célratörőbb és határozottabb. Nem tehetek mást, mint sem, hogy megmondom neki az igazságot.

- Úgy érzem, hogy túl fiatal vagy hozzám.

Értetlenkedve felhúzta a szemöldökét.

- Nem akarok pedofília gyanújával a sitten rohadni.

- Hallod Te, hogy mit mondasz? Önszántamból jöttem ide, senki sem kényszerített, és már 18 éves is elmúltam. Múlt héten volt a szülinapi bulim.

- Sajnálom.

Büszkén felszegte a fejét, majd miután körmeit hasamba vájta, leszállt rólam.

- Azért ne menj el! Beszélgethetünk is még. - épp elkaptam a csuklóját, mire visszapillantott rám. Sem pozitív, sem negatív dolgot nem sugalltak szemei, csak álltunk egymással szemben, mint pöcs a lakodalomban. Finoman húzni kezdtem Őt vissza az ágyamra, nem akadékoskodott, már tudtam is, hogy nem fog egyedül hagyni.

Ismét visszabújtunk a takarók alá, Ő még játszotta a sértett kislányt, hát egy nagy puszit adtam a nyakára engesztelésképp. Bele sem remegett, valami baj lenne a puszi osztó képességemmel? Újabb puszikat csattintottam el a nyakán, erre végre már elmosolyodott. Adtam még egyet egyet a kulcscsontjára, talán nem igazán kellett volna, hisz szemtől szembe kerültem a melleivel. Más szituációban - mondjuk ha Cathrine feküdne most alattam -, már réges rég kihasználtam volna az alkalmat, és ezer százalék, hogy valami csúnyaságot csináltam volna vele.

- Ez megengedett?

- Lily! Ne akarj nekem lelkiismeret furdalást. - komolyan, miért csinálja ezt? Azért mert nem szexelek vele? De ha neki egy kis kényeztetés kell, én megadom. Azon már ne múljon. Csupán csak ne kelljen bejátszanom Kis Tommy-t.

Fölé másztam, mire elismerően elvigyorodott. Dagadhatott a melle, elérte, amit akart.

Nedves csókjaimat a nyakáról indítottam le egészen a szegycsontjáig, majd melltartója fölött végig a mellein. Kezei már a hátamra csúsztak, próbált hátizmomba markolni, de mindig leestek róla. Hát az biztos, hogy jól rá kell markolni, nem épp egy kis darab.

Úgy ért bennünket a reggel, hogy Lily a mellkasomon pihentetve fejét, összekuporodva aludt mellettem. Kifújtam a fáradt gőzt, majd óvatosan leemeltem magamról. Motyogott néhány szót, de nem ébredt fel.

A nappaliba kiérve vigyorogva vettem tudomásul, hogy az én két kis rosszcsont csajom nevetgélve csivitelnek. Picit még nehezteltem rájuk a tegnapi miatt, de miért legyek haragtartó pont ezen a héten?

- Hogy vagytok galambjaim? - pattantam be közéjük.

- Kitűnően, főleg, hogy ma együtt fogjuk tölteni a napot.

Kivillantottam szemtelenül fehér fogsorom, majd egy csókért hajoltam Cath-hez. Nem igazán jöttünk zavarba Daniella előtt, kellemes kis nyelves csókokat váltottunk a jelenlétében.

- Tubicáim, magatokra hagylak.

Kezemmel intettem neki, több mindenre nem is jutott időm, Cathrine bele varázsolta magát az ölembe. Karjai szorosan fonódtak nyakam köré, mellei feszesen a mellkasomnak feszültek. Na ez máris izgatóbb érzés.

Megköszönni sem tudom az égieknek, hogy egy ilyen tuti hetet adtak nekem. Úgy élek, mint egy kiskirály, mindenem meg van most. Vajon Bill is nézi, hogy milyen sorsom van itt a luxus börtönben? Bár lemerném fogadni, hogy nem sok időt töltenek a TV előtt. Igazat megvallva, én se tévéznék, ha egyedül lennék a csajommal egy totál üres házban. Kis huncut mázlisták...